Akkumulátorgyárak Magyarországon: új függőség, vagy a keleti nyitás győzelme?

Magyarországon egy főre vetítve a világ legnagyobb akkumulátorgyártó kapacitása jött létre. Ennek kapcsán beszélgettünk Szabó Milánnal, aki szakdolgozatát ennek a témának szentelte, és azt vizsgálta, hogy ez új függőségi helyzetet hoz-e létre, vagy paradigmatikus változás történik a magyar gazdasági fejlődésben.   Szabó Milán két cikket is megjelentetett az Új Egyenlőség virtuális hasábjain, amelyben azt elemezte, hogy mit jelent az akkumulátorgyártás volumenének növelése a magyar gazdaság szempontjából. Nem elsődlegesen a környezeti hatásokat vizsgálta, hanem arra keresett választ, hogy a jelenlegi függőségi helyzetünkön mennyiben változtat ez az ágazat. Az elmúlt évtizedekben a magyar gazdaság a külföldi működőtőkére és az olcsó orosz földgázra épült. Ehhez társult az olcsó munkaerő és a munkavállalói jogok alacsony szintje. Ez a modell az autógyártás területén azt eredményezte, hogy 150 ezer munkavállalóval a GDP 20%-át állítják elő, emellett pedig erős német autómárka-függőséghez vezetett. A keleti nyitás politikája mintha az akkumulátorgyártással érett volna be. A debreceni gyár építése a legnagyobb keleti magánberuházás Magyarország területén. Ugyanakkor itt nem paradigmatikus váltásról van szó, hanem hangsúlyeltolódásról. A nyugati működőtőkét felváltja a keleti tőke megjelenése és a környezeti tényezők kiárusítása. A magyar gazdaság számára kétséges ennek a hozzáadott értéke, hiszen a jelenlegi gyártói kapacitások nem számolnak a hazai beszállítókkal. Sokkal inkább a hazai tőkét hozzák helyzetbe az infrastruktúra építése kapcsán, de ez egyszeri lehetőség csak. A globális szerep szempontjából van egy másik vizsgálható aspektus, ez pedig Magyarország kelet-nyugati szerepe. Ebben nem egyértelmű az eredmény, de tény, hogy az Orbán-kormány arra törekszik, hogy kaput nyisson a keleti tőkének és általa előállított akkumulátoroknak a nyugati piacok, autógyárak számára. Ez elméletileg növelheti a magyar kormány gazdaságdiplomáciai mozgásterét, de ennek a realitása kérdéses. Az akkumulátorgyárak környezeti terhelése sokdimenziós. Például a debreceni gyár vízigénye csúcsteljesítménynél akár a debreceni lakosság vízigényét közelítheti meg. Közben azt is lehet látni, hogy villamosenergia-igény is óriási. Az évtized végére Paks kapacitásának felét az akkumulátorgyárak viszik el. Azaz vagy extra kapacitásokra van szükség, vagy ismét rá leszünk utalva az olcsó orosz gázra, amely nem biztos, hogy adottság innentől kezdve. A beszélgetés során érintettük azt is, hogy mennyire garantált ezeknek a cégeknek a jövőképe Magyarországon, kell-e attól tartani, hogy felszámolják egy technológiai váltás esetén a mostani gyárakat.