Alapjövedelem és koronavírus

Egy évvel ezelőtt még kevesen gondolták, hogy az alapjövedelem ideájának felerősödését egy járványügyi helyzet hozza el. A koronavírus kapcsán éppen ez történt. Az Új Egyenlőség podcast adásában Kiss Ambrus szerkesztő beszélgetett erről Büttl Ferenc közgazdásszal. A 2020-ban kibontakozó gazdasági válság jellege és kezelési módja miatt is más lesz, mint a 2008-as világválság volt. Egyre több ország mutatja annak jeleit, hogy levonták az elmúlt bő évtized következtetéseit, és azt látják, hogy segíteni gyorsan kell. Azaz minden olyan gazdasági, társadalmi mentőöv, amely bürokratikus, túlzott célzottsággal választja ki a támogatotti kört, éppen a gyors segítség lehetőségét veti el. Valamilyen fajta alapjövedelem bevezetése több országban is felmerült az elmúlt hetekben. Legtovább ebben a gondolkodásban a spanyol kormány jutott, ahol az első támogatásokat júniustól fizetik 850 ezer leginkább rászoruló háztartásnak. Azaz nem feltétel nélküli alapjövedelemről (FNA) van szó, ami anyagi helyzettől függetlenül mindenkinek járna, hanem egyfajta minimumjövedelemről, amelyet csak a rászorulók kapnak majd. Ez azonban mértékét tekintve jelentős lépésnek számít a feltételes alapjövedelem felé vivő úton. A beszélgetés során arra is választ kerestünk, hogy az alapjövedelem több országban történő bevezetése miért nem merül fel, és miért veti el a magyar kormány is ezt a kérdést zsigerileg. A megoldás a munka fogalmának egy kicsit ódivatú értelmezésében rejlik. Azaz azt tekintik munkának, aminek során főszabályként alá-fölérendeltségi (foglalkoztatotti) viszonyban dolgoznak munkabérért az emberek. Ez a fogalom azonban kizár több dolgozó réteget is, így például a családtagok ápolását végzőket. Ezzel a munkafogalommal áll szemben, vagy inkább bővíti azt, hogy minden tevékenység, amely által aktív részese valaki a társadalomnak, munkának számít. Ennek nem feltétele, hogy ezért közvetlenül anyagi ellentételezést kapjon az érintett. A munka fogalmának átalakulását az elmúlt években a digitalizációtól, robotizációtól vártuk, és ezt a folyamatot gyorsíthatja fel a mostani gazdasági válság. Ennek egyik oka, hogy a mostani munkanélküliségi hullám elsőként talán a jobb társadalmi érdekérvényesítéssel bíró nagyvárosi középosztályba tartozókat érhette el. Ők képesek politikai értelemben is megfogalmazni akaratukat, és elvárást támasztani a mindekori kormányokkal szemben. A mostani válság Magyarországon azt a prekariátus réteget érte el, melynek tagjai már nem számítottak hagyományos értelemben véve munkavállalóknak. Pénzt kaptak a munkájukért, de már nem állt mögöttük munkajogi védelem, nem fogtak fel őket semmilyen szociális háló. Szabadesésüket csak gyors állami támogatások állították volna meg, de ez – főleg Magyarországon – elmaradt. Az elkövetkező évek kérdése, hogy ez a társadalmi réteg milyen következtetéseket von le ebből, és ennek nem csak szavazatuk, hanem a társadalmi-gazdasági rendszer szempontjából is lesz jelentősége.