Apám óriás lesz - Haász János

Hogyan lehet az apanélküliségről úgy beszélni, hogy az apa jelenléte kifejezetten erős a novellákban? Hatásosan! A 80-as évek legvégére viszi olvasóit Haász János, hogy megismerjünk egy kisfiút, aki rajong az apjáért, és még nem tudja, hogy majd nélküle kell felnőnie, megismerünk egy kisvárost, ahol mindenkinek van egy kis titka, és az persze köztudott, de senki sem beszél róla, és felidézünk egy korszakot, amihez az olvasó ezer szállal kapcsolódik, így aztán a tárgyak, dalok, helyzetek, rengeteg emléket felidéznek olvasás közben. Erről is beszélgetünk a szerzővel ebben a podcast-ban. "...megőrzöm magamban a város látványát, a körutat, ahonnan eltűntek a sarki kifőzdék, a Blahát, a Deákot, a földalattit, a városligetet, viszem magammal azt a megöregedett, összetöpörödött várost, mint régi fotókat, amiket elhalványítanak az évek, és mindegyik fotón, ahogy a város mindegyik pontján, csak egyetlen kis részlet marad éles, mintha az a kis részlet abban a pillanatban készült volna, mintha az élet minden pillanata az a pillanat lenne a város minden pontján, egy ballonkabátos férfi, aki egy kisfiú kezét fogja."