Az ellenzék ismerte jobban a megváltozott Lengyelországot

Elbukott a Jog és Igazságosság az október 15-i parlamenti választásokon, kormányváltás jön Lengyelországban. A lengyel választások tanulságairól és következményeiről beszélgetett Zgut-Przybylska Edit politológussal, a Lengyel Tudományos Akadémia adjunktusával Bíró-Nagy András, az Új Egyenlőség szerkesztője.   Zgut-Przybylska Edit szerint az ellenzéki győzelem egyik fő oka a PiS elhibázott kampánystratégiája volt: Kaczyńskiék egy korábban jól bevált, negatív kampányt folytattak, elsősorban Donald Tusk ellen. Azonban a gyűlöletkeltés, a migráció középpontba állítása és a félelmekre épített kampány nem működött a megváltozott politikai helyzetben. Az exit poll kutatások alapján a választókat leginkább a gazdaság helyzete, a megélhetési kérdések és a reálbérek csökkenése foglalkoztatták. Ezeket a biztonság kérdése, az abortuszhoz való jog és a jogállamiság követették a felmérésekben, a migráció csupán a választók töredékét érdekelte. Fontos továbbá, hogy a PiS az elmúlt 8 évben nem volt képes úgy leuralni a lengyel nyilvánosságot, mint azt tette a Fidesz Magyarországon – ez is kellett ahhoz, hogy egy jól felépített ellenzéki stratégiával lehetővé vált a győzelem.   A választási részvétel demográfiai aspektusai alapján a politológus szerint kijelenthető, hogy a választási eredményt a lengyel nők és a fiatalok döntötték el. Mindkét csoportban rendkívül magasan alakult a részvétel és az ellenzékre szavazók aránya. A női szavazók mobilizálását nagymértékben erősítette az abortusz témája. Az abortusz szabályozásának módosítása óta több nő hunyt el a szabályozás szigorúsága miatt, ami a gyermekvállalási hajlandóság visszaesését is eredményezte. Erre tudott kampánystratégiát építeni az ellenzék, akik a meglévő gyermektámogatások mellett a munkaerőpiacra történő visszatérés támogatását képviselték.   Jelentős demográfiai mozgások zajlottak továbbá a kistelepüléseken. Ezek hagyományosan a Jog és Igazságosság bázisai, ezért az idei kampányban is rengeteg erőforrást fordítottak a falvak mobilizálására. Ám a megnövekedett részvétel ellenére is csökkenni látszik a kormánypárt vidéki dominanciája, az újonnan szavazók többségét a Polgári Koalíció és a Harmadik Út tudta megszólítani. Összességében van tehát egy átalakuló választói demográfia, a PiS bázisa egyre csökken. Emiatt Jarosław Kaczyński is megjegyezte, hogy amennyiben a következő választásokon győzni szeretne pártja, azt egy megváltozott Lengyelországban kell elérnie.   A közös kormányzás tartalma tekintetében Zgut-Przybylska Edit szerint a leendő kormánypártok között konszenzus van, hogy vissza kell fordítani a PiS elmúlt nyolc évben végrehajtott intézkedéseit az igazságszolgáltatás és a média terén, valamint az EU-val való kapcsolat rendezésében és a befagyasztott uniós források kiszabadítása kapcsán is egyetértés van. A koalíciós partnereknek közös nevezőt kell majd azonban teremteniük a szociális juttatások, a lakhatás és az adórendszer kapcsán; illetve az abortusz és az LMBTQ jogok kérdésében is várható jelentősebb konfliktus a pártok – elsősorban a Baloldal és a Harmadik Út – között.   A kormánynak számos ellenerővel kell majd számolnia, közülük a legjelentősebb Andrzej Duda elnök lehet, akinek a ciklusa 2025-ben fog lejárni. Az, hogy mennyiben fogja Duda akadályozni az új kormány tevékenységét – vagy ellenkezőleg, mennyire lesz kooperatív – azt Zgut-Przybylska Edit szerint az elnöksége utáni időszakára vonatkozó személyes ambíciói fogják majd meghatározni. A politológus úgy gondolja, hogy a leendő kormánynak először olyan területekkel kell foglalkozni, amelyek nem kívánnak jogszabálymódosítást.   Ilyen terület például a külpolitika, ahol az új kormánynak nagy mozgástere lesz. Egyrészt véget érhet az euroszkepticizmus: az új kormánypártok egyetértenek, hogy Lengyelország helye Európa centrumában van. Stratégiai cél lehet a lengyelek Tanácsban betöltött befolyásának a visszaállítása, amire Tusknak, mint a Tanács volt elnökének minden lehetősége meg lesz.