„Belenézni a sötét mélybe” – az utcai hajléktalanságról

Az Új Egyenlőség podcast legújabb adásában Kozma Attila utcai szociális munkással beszélgetett Kiss Ambrus szerkesztő arról, hogy mit lehet gyakorlati szempontból kezdeni az utcai hajléktalansággal. Mennyire heterogén az utcán élők tábora, és milyen kitörési lehetőségek vannak?   Az adás felvételének idején úgynevezett vörös riasztás volt kiadva az országban. Ez azt jelenti, hogy a hideg miatt a hajléktalanok esetében meg kell nyitni a szociális intézményeket, hogy ne az utcán töltsék az emberek az éjszakát. A kijárási korlátozások idején a hideg még veszélyesebb, hiszen sokkal kevesebben vannak este 8 óra után az utcán, mint „normál” időkben. Emiatt a járókelők jelentette védelem, azaz az esély arra, hogy a bajban lévőket észrevegye valaki, sokkal kisebb. Ilyenkor még nagyobb szerep hárul az utcai szociális munkásokra, akik járják a várost, és próbálnak még intenzívebben kint lenni terepen. Kozma Attila a budapesti utcai gondozószolgálat koordinátoraként dolgozik. Tapasztalatairól mesélt, arról, hogyan lehet segítséget nyújtani, és valójában meddig mehetünk el a segítségben. Fontos alapelv, hogy a segítség elfogadása önkéntes, azaz az utcán élőnek joga van azt mondani, hogy nem szeretne szállóra bemenni. Ez gyakori egyébként, hiszen sokan rossz tapasztalattal rendelkeznek. Az utcán élők egy része dolgozik, többé-kevésbé rendszeres keresettel is rendelkezik. Számukra a munka világa nem adta meg a kitörés lehetőségét. Nem igaz tehát az az állítás, hogy aki dolgozik, annak sínen van az élete. Számtalan élethelyzet van, amikor még az állandó munkaviszony sem jelenti azt, hogy ki lehet kerülni az utcai létből. A megoldás a több olyan támogatott lakhatási forma lenne, ami megállót jelentene a tömegszállás és az albérlet között. Most is vannak ilyen célú, EU-s forrásból támogatott programok, de ezek nagyságrendje nem teszi lehetővé, hogy tömeges megoldássá váljanak. A beszélgetés végén megkérdeztük Kozma Attilát, hogyan dolgozza fel egy utcai szociális munkás azt, hogy a munkája során gyakran találkozik a kilátástalansággal, azaz belenéz a sötét mélybe, ahol nagyon ritkán látszik a kitörési lehetőséget jelentő fénysugár. Válasza adta a beszélgetés legszemélyesebb vonalát…