Biden a Fehér Házban: az amerikai elnökválasztás tanulságai

A hatalmas izgalmakat hozó amerikai elnökválasztás tanulságairól beszélgetett Győri Gábor Amerika-szakértővel Bíró-Nagy András, az Új Egyenlőség szerkesztője. Össztűz alá kerültek a közvélemény-kutatások az amerikai elnökválasztást követő napokban, nem is alaptalanul. A tévedések dinamikája hasonló volt, mint 2016-ban, de Győri Gábor, a Policy Solutions vezető elemzője szerint azért tekinthetőek az idei tévedések még súlyosabbnak, mert a kutató cégeknek négy évük volt arra, hogy korrigálják a módszertani hiányosságokat, mégis ugyanaz a rendszerszintű hiba jelent meg a felmérésekben. Az országos adatok nem tévedtek olyan nagyot, de néhány billegő államban, ahol végül eldőlt a választás, sokkal simább demokrata győzelmet jósoltak. Ez hozzájárult ahhoz, hogy irreális várakozások alakultak ki Biden sima győzelmének mértékével kapcsolatban. Győri úgy véli, az előrejelzések hibái abból is származhatnak, hogy ugyan jól mérik fel a teljes társadalom preferenciáit, de kevésbé jól tudják ezt azok körében beazonosítani, akik valóban el is mennek szavazni. Érdemes hozzátenni, hogy végül így is meggyőző lett Biden sikere: 5 államot sikerült megfordítani, országosan több mint 5 millió szavazattal múlta felül Trumpot, és várhatóan 306 elektori vokssal zárja a választásokat. A vártnál szorosabb eredmény mögött állhat azonban a „szégyenlős Trump szavazó” jelenség, és az is, hogy a saját táborukat igen hatékonyan mozgósították a személyes kampányolástól a koronavírus ellenére sem félő republikánusok. A választás rekord részvételt hozott, ami mögött jórészt a szélsőségesen erős polarizáció, a már szinte polgárháborús hangulat állt. Mindkét oldal szavazói jórészt úgy érezték, hogy hazafias kötelességük megmenteni az országot a másik oldaltól. Győri Gábor szerint Trump vereségéhez jelentősen hozzájárult a koronavírus-járvány és annak kezelése: a vírus nyomában járó egészségügyi és gazdasági válság nélkül sokkal jobb eséllyel indult volna, és nagy valószínűséggel győzött volna. A koronaválság ugyanis háttérbe szorította és rombolta is Trump legerősebb ügyét, a gazdaság teljesítményét. A gazdaság állapota a járvány nélkül vélhetően nagyobb szerepet játszott volna a kampányban, ami biztosan a regnáló elnöknek kedvezett volna. Még így is sok szavazója a gazdaság teljesítménye miatt szavazott Trumpra. A Demokraták szempontjából fontos tanulság, hogy egy súlyosbodó strukturális problémával állnak szemben: ha nem tudnak előretörni a vidéki Amerikában, a vidéki jellegű államokban, akkor a jövőben is nehéz lesz átfordítani a Szenátust. Szenátus nélkül pedig igen korlátozott a lehetőség arra, hogy alakítsanak az amerikai politikán és keresztülvigyék progresszív közpolitikai javaslataikat (mint pl. a Green New Deal vagy az egészségügyi reform mélyítése). Szenátusi többség hiányában kisebb kompromisszumokra, apróbb előrelépésekre lehet csak számítani (pl. adókedvezményeket kaphat az alsó-középosztály), a nagy szimbolikus baloldali reformelképzelések az új felállásban nem valószínű, hogy át tudnak menni. A Republikánusok arra jöttek rá, hogy tartósan nem lehet úgy választást nyerni, ha kisebbségben vannak a társadalomban. Új szavazók kellenek, ez is indokolja a Republikánusok növekvő figyelmét, legalább a retorika szintjén a fehér munkásosztályi és a latino szavazók irányába. Azt még nem lehet tudni, hogy stílus tekintetében folytatódik-e más szereplőkkel a trumpizmus, de tartalmi értelemben a Republikánus Párt vélhetően tovább megy azon az úton, hogy protekcionista legyen, védje az amerikai ipart a külső erőkkel szemben, és általában véve jobban figyeljen a fehér munkásosztály igényeire. Ez komoly kihívás hosszú távon a Demokrata Pártnak, mivel a Republikánus Párt stratégiája az, hogy rátolja a demokratákat az elitre, és azt sulykolja, hogy a Demokraták nem foglalkoznak a rosszabb helyzetben lévő társadalmi csoportokkal, holott például Bernie Sanders javaslatai is mutatják, hogy a Demokratáknak is vannak népszerű üzenetei a fehér munkásosztály számára.