Brassói munkáslázadás: a mai napig nem állították elő a megtorló gépezet működtetőit

A brassói tehergépkocsigyári dolgozók 1987-es lázadása 2 évvel előzte meg az 1989-es rendszerváltozást. Ennek során, november 15-én, egy vasárnap, amikor választást is tartott országszerte a Román Kommunista Párt, az akkor munkában lévő, hozzávetőleg 7000 dolgozóból 300 vonult utcára, köztük magyarok és szászok is voltak. Úticéljuk a párt akkori főhadiszállása volt, amelyet az egyre csökkenő béreik és nélkülöző életfeltételeik, illetve a rendszer képviselőinek megalázó bánásmódja miatt feldühödött munkások megrongáltak. A lázadást elfojtották, már a helyszínről elhurcoltak résztvevőket, és a megtorlásnak ez még csak a kezdeti fázisa volt, hiszen a különböző büntetések kihúzódtak az 1989-es forradalom kitöréséig. Az akkori megtorló gépezet működtetőit a mai napig nem állította elő az igazságszolgáltatás. November 24-én került sor Brassóban egy nyilvános beszélgetésre az 1987-es kommunizmusellenes munkáslázadás magyar résztvevőivel. Az eseményre a Brassói Ifjúsági Tanács székhelyén került sor, az RMDSZ Brassó megyei szervezetének kezdeményezésére. Résztvevők: Gergely Ibolya és Gergely Árpád egy négyfalusi házaspár, a magyar résztvevők közül a legidősebbek, Fazakas János és Gyerkó György ugyancsak négyfalusiak, huszonévesek voltak és a lázadás első soraiban vettek részt, Máté N. István brassói származású, ő is huszonévesként vett részt az eseményekben, a műhelyvezetője gesztusának köszönhetően nem volt része megtorlásban. Moderátor: Bartha Réka, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala államtitkárának kommunikációs tanácsadója.