Búvósávok – kis beavatkozás, nagy természetvédelmi jelentőség

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont podcastjának új epizódja azt mutatja be, hogyan egyeztethető össze a gyepek kaszálása az ízeltlábú-közösségek sokféleségének megőrzésével. A kutatók ennek érdekében a kaszáláskor érintetlenül hagyott, jellemzően 5–6 méter széles búvó- vagy hagyássávok természetvédelmi szerepét vizsgálják. A magasabb növényzet táplálkozó- és menedékhelyet kínál az állatoknak, segíti a növények szaporodását, valamint hűvösebb és nedvesebb mikroklímát őriz meg. Ez azért lényeges, mert a kaszálást követő rendsodrás és bálázás rövid időn belül többször is megzavarja a gyep élővilágát, elpusztítja jelentős részüket. A búvósávok túlélőzónaként működhetnek, ahonnan az ízeltlábúak később újra benépesíthetik a lekaszált területeket. A növényzeten élő és növényekkel táplálkozó ízeltlábúak mennyisége ezekben a sávokban akár többszöröse is lehet a kaszált részeken mérhetőnek. A kutatók fűhálózással vizsgálják a növényzeten élő, talajcsapdákkal pedig a talajszinten mozgó állatokat. A terepi megfigyelések már látványos különbségeket mutatnak, megbízható tudományos következtetések azonban csak a minták laboratóriumi feldolgozása és a fajok meghatározása után vonhatók le. Az eredmények konkrét segítséget adhatnak a természetvédelmi szempontokat érvényesítő gyepkezelési módszerek kialakításához. A szemlélet a kertekben is alkalmazható: már kisebb, nyíratlan növényfoltok meghagyása is sokat jelenthet a helyi élővilág számára. A kutatás arra is rávilágít, hogy egy egyszerűnek tűnő beavatkozás nemcsak egész életközösségek fennmaradását segítheti, hanem akár korábban ismeretlen fajok felfedezéséhez is vezethet. A podcast résztvevői:dr. Gallé Róbert – a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Táj- és Természetvédelmi Ökológiai Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársaTakács Ádám – szerkesztő, riporter