Csendben lenni, nem szervezkedni

A makói Continental gyárban egy gyáron belüli magatartáskódexszel korlátozták a dolgozók egymás közötti kommunikációját. Az ok a cég szerint a munkabiztonság betartása, a szakszervezet szerint ennél sokkal többről van szó. Az ügyről és annak messzebb nyúló szálaíról beszélgetett Kiss Ambrus szerkesztő és Székely Tamás a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmában Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke. A történet előzménye, hogy a munkáltató felmondta a kollektív szerződést, amelyre a szakszervezetek sikeres sztrájkkal reagáltak. Ennek hatására kötődött megállapodásban az szerepel, hogy év végére egy új kollektív szerződést kell aláírni a cégnél. Miközben intenzív tárgyalásoknak kellene zajlania, illetve a szakszervezeteknek fel kellene mérnie a munkavállalói igényeket, a munkáltató adminisztratív eszközökkel akadályozza az érdekképviseleti munkát. Munkabiztonsági okokra hivatkozva csak engedélyhez kötötten lehet más szervezti egységek tagjaival kommunikálni a gyár területén. Ezzel ellehetetlenül a szakszervezeti munka, legalábbis annak személyes része. Ilyen adminisztratív, operatív eszközök nem idegenek  munkáltatóktól, érdemes visszagondolni korábbi adásunkra, amikor az Amazon és a szakszervezetek harcáról készített beszélgetésben elhangzott, hogy a gyár előtti közlekedési jelzőlámpák átállításával nehezítették a szakszervezeti aktivisták és a dolgozók találkozóját. Székely Tamás ennek kapcsán a Hankook gyárnál alkalmazott szintén adminisztratív eszközről is beszélt. Ott a munkásokat szállító buszok parkolójában volt lehetőség találkozni a szakszervezeteknek és a dolgozóknak. Amikor élesedett a konfliktus, akkor a munkáltató áthelyezte a parkolót a gyáron belülre, és ott már nem engedélyezte az aktivisták belépését. Ugyanakkor azt is érdemes kiemelni, hogy még azonos gyáron belül sem ugyanaz a szemlélet. Miközben a makói Continental gyár csendrendeletet alkalmaz, addig más Continental gyáregységekben harmonikus kapcsolat van a munkáltató és a szakszervezet között. Ez is mutatja, hogy nem csak a tulajdonosi kör munkavállalói jogaihoz való hozzáállásában van kulturális eltérés, hanem a magyar menedzsmentek sem gondolkoznak azonosan. Volt olyan eset, mesélte el az adásban Székely Tamás, hogy a magyar HR vezető sírógörcsöt kapott, amikor hivatalosan bejelentették neki, hogy megalakult a munkahelyen a szakszervezet. Ez a hozzáállás azért is elgondolkodtató, mivel a szakszervezetek missziója éppen a munkahelyi béke elősegítése, dolgozói igénye artikulálása. Ahogy Székely mondta: „Hosszabb távon gondolkodó cégvezetésnek szüksége van a szakszervezetekre.” A beszélgetés során szóba került, hogy nem csak a munka világát szabályozó törvények adnak lehetőséget a munkáltatóknak arra, hogy visszaéljenek erőfölényükkel. Talán ugyanilyen hangsúlyos a kormányzati magatartás ebben, amely bátorítja a visszaéléseket, és soha nem lép fel velük szemben. Nem csak a munkabékéről és a szakszervezetek szervezkedéséről volt szó, hanem az ágazat gazdasági helyzetéről, és a 2022. évi bértárgyalásokról. Adás közben jött a bejelentése a kormánynak, hogy nem váratlanul, de a nemzeti konzultáció kitöltőinek 90%-a támogatja a 200 ezer forintos minimálbért. Ennek kapcsán Székely azt mondta, hogy bár a VDSZ által lefedett ágazatokban kicsi a minimálbéresek aránya, de a garantált bérminimumon dolgozók már többen vannak. A bérszabályozás pedig őket is érinti, és a bértorlódás az egész struktúrára hatással van. Ezért lesz nehéz megtalálni az egyensúlyt a gazdasági problémák és a jogos bérigények között.