#demokratizálódás-vita (2): Merre tart a baloldal a TISZA-korszakban?

Az Új Egyenlőség podcast aktuális adásában a magyarpolitikai tér egyik legfontosabb kérdését járjuk körbe: milyen szerep vár a baloldalra a TISZA megjelenésével és egy esetleges új politikai korszak kezdetén. A beszélgetés vendége Szombati Kristóf antropológus, aki három lehetséges politikai forgatókönyvön keresztül próbálja értelmezni a jelenlegi helyzetet és a jövő kilátásait.Kiindulópontként a beszélgetés rögzíti: Magyarországonjelenleg gyakorlatilag nincs erős parlamenti baloldal, és a parlamenten kívüli szervezetek is gyengék. Ebben a helyzetben merül fel a kérdés, hogy vajon a TISZA képes lehet-e részben betölteni a baloldal hagyományos szerepét –különösen a demokratikus intézményrendszer helyreállítása terén.Szombati három forgatókönyvet vázol fel. Az első egydemokratikus fordulat, amelynek középpontjában a jogállamiság helyreállítása és az európai integráció erősítése áll. A második egy centrista restauráció: ebben az esetben egy alapvetően tőkepárti gazdaságpolitika társulna bizonyostársadalompolitikai engedményekkel, hasonlóan a nyugat-európai centrista modellekhez. A harmadik, kevésbé valószínű, de nem kizárható forgatókönyv az illiberális működés bizonyos elemeinek továbbélése új politikai keretek között, akár egy túlhatalom kialakulásával.A beszélgetés egyik kulcsállítása, hogy bármelyikforgatókönyv valósuljon is meg, a TISZA politikájának lesznek korlátai. Különösen a gazdaságpolitika területén várhatóak feszültségek: a tőkeérdekek és a munkavállalói jogok, illetve a szociális igazságosság szempontjai között. Emellett a környezetvédelem és a gazdasági növekedés konfliktusa is várhatóan ütközési pontokat hoz felszínre.Ebben a helyzetben a baloldalnak – még ha intézményesengyenge is – fontos szerepe lehet. Szombati három alapfunkciót azonosít. Az első a „demokratizációs támasz”: vagyis a baloldali szereplők feladata, hogy támogassák és mélyítsék a demokratikus átalakulást. A második a „radar”funkció: felismerni és láthatóvá tenni azokat a társadalmi csoportokat és problémákat, amelyek kimaradnak a kormányzás fókuszából. A harmadik pedig az „egyenlősítő pólus”: olyan mozgalmak és hálózatok építése, amelyek képesek hosszabb távon társadalmi alternatívát kínálni.A beszélgetés hangsúlyozza, hogy a baloldal újjáépítése nemfeltétlenül pártpolitikai szinten kezdődik. Sokkal inkább a szakszervezetek megerősítésében, az önkormányzati politikában és a helyi közösségekhez kötődő aktivizmusban rejlik a kiút. Ezek a terepek képesek újraépíteni a társadalmibeágyazottságot, és hitelesebbé tenni a baloldali politikát a választók szemében.Külön figyelmet kap az a veszély is, hogy a társadalmi elégedetlenség – amely egy új kormányzás során elkerülhetetlen – nem baloldali, hanem szélsőjobboldali irányba csatornázódik. Ezért kulcskérdés, hogy a baloldal képes legyen megszólítani és képviselni azokat a csoportokat, amelyek a változások veszteseinek érzik magukat.Összességében a podcast arra a következtetésre jut, hogy aTISZA-korszak nem teszi feleslegessé a baloldalt – épp ellenkezőleg: új szerepeket és új stratégiákat kényszerít ki. A kérdés nem az, hogy lesz-e baloldal, hanem az, hogy képes lesz-e alkalmazkodni a megváltozott politikai térhez, és új alapokra helyezni saját működését.