Élet a Brexit után – a brit-EU-s kapcsolatok újraindítás

Öt évvel az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése után új fejezet nyílt az európai-brit kapcsolatokban. Az Új Egyenlőség podcast legújabb adásában Kaló Máté külpolitikai elemző értékeli az UK-EU Reset Deal jelentőségét és a munkáspárti kormány kísérletét az Egyesült Királyság külpolitikai újrapozícionálására. 2025 tavaszán új alapokra helyezte kapcsolatait az Európai Unió és az Egyesült Királyság. Öt évvel a Brexit végleges bekövetkezte után az „UK-EU Reset Deal” néven elhíresült megállapodás nem csupán technikai, hanem politikai mérföldkő is lehet a két fél viszonyában. Az új fejezet célja az együttműködés fokozása több kulcsterületen: gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok, oktatási programok, idegenforgalmi könnyítések, valamint a védelmi ipari partnerség újranyitása. Kaló Máté szerint a dokumentum egy fontos első lépésnek tekinthető, mely keretet ad az együttműködésnek, de a konkrét részletek még hosszú tárgyalások eredményeként formálódhatnak. A Brexit utáni évek csalódottsága ma már a brit közvélemény jelentős részében is érzékelhető. A kilépést támogatók és ellenzők ugyan más-más okokból kritizálják a kialakult helyzetet, széleskörű egyetértés van abban, hogy az ígért előnyök elmaradtak. A 2024-es választási fordulat után a Munkáspárt új kormánya óvatos konszolidációval próbálja kezelni az örökséget, elkerülve a „Brexit visszacsinálásának” belpolitikai kockázatait. Kaló Máté rámutat arra is, hogy bár európai részről a bizalom egy Labour-kormány alatt könnyebben visszaépíthető, a Brexit öröksége még sokáig meghatározhatja a kapcsolatok határait. A politikai tér mindkét oldalon nyomás alatt van: az Egyesült Királyságban a jobboldali euroszkeptikus ellenzék térnyerése, az EU-ban pedig a korábbi bizalmatlanság árnyéka határozza meg az együttműködés tempóját és kereteit. Az Egyesült Királyság Brexit utáni külpolitikai pozícionálása új lendületet vett az elmúlt évben – azóta, hogy Keir Starmer vezeti a brit munkáspárti kormányt. A brit külpolitika nemcsak az Európai Unióval való kapcsolatépítésben mutat aktivitást, hanem Ukrajna támogatásában, az Egyesült Államokkal való kapcsolattartásban, az európai biztonság- és védelempolitikai struktúrákhoz való kapcsolódásban is élen jár. Keir Starmer már nemcsak közvetítőként próbál lavírozni az Egyesült Államok és az EU között, hanem proaktívan formálja az európai stratégiai autonómia körüli vitákat. Kaló Máté szerint ebben az „oldalvonalról irányító csapatkapitány” szerepben az Egyesült Királyság újrafogalmazza, mit is jelent ma európai hatalomnak lenni uniós tagság nélkül. A beszélgetés azt is vizsgálja, lehet-e a brit–EU együttműködés egy modell más, nem EU-tagállamok számára. Bár a brit példa sok szempontból egyedi, mégis rámutat: a differenciált integráció – a „többsebességes Európa” – nem elméleti lehetőség többé, hanem egyre inkább politikai realitás. Egy év kormányzás után Keir Starmer és a Munkáspárt helyzete stabil, de nem problémamentes. A radikális jobboldali Reform Párt vezeti a közvélemény-kutatásokat, miközben a konzervatívok továbbra sem tudják megelőzni a Labourt, és belső viták miatt újabb vezetőváltásra készülnek. A baloldalon is megjelentek kihívók: a zöldek erősödnek, a liberális demokraták magukhoz képest balra tolódtak, és Jeremy Corbyn körül is új formáció szerveződhet. A Munkáspárton belül is nő a feszültség: felmerül a kérdés, meddig tartható a centrista egyensúlyozás? Bár a Labournek még négy éve van hátra a mandátumából, Kaló Máté szerint elképzelhető, hogy amennyiben a Munkáspárt tovább gyengül a közvélemény-kutatásokban, egy „palotaforradalom” is bekövetkezhet.