Ellenállás és tiltakozás a fokozódó válságban

Milyen jellemzői vannak az Orbán-kormány elleni tüntetéseknek a negyedik kátharmad után, és lesz-e forró ősz az egyre súlyosabb megélhetési nehézségek miatt? Ezekről a kérdésekről Mikecz Dániel politológussal, a Republikon Intézet vezető kutatójával beszélgetett Bíró-Nagy András, az Új Egyenlőség szerkesztője. Az áprilisi választásokat követően korábban nem látott apátia uralkodott el az ellenzéki szavazók körében, ami az elmúlt hónapok tüntetéseinek – a korábbi ciklusokhoz képest gyengébb – mozgósító hatásában is megmutatkozott. Mikecz Dániel szerint a jelenlegi állapot leginkább a 2014-2018 közötti időszakhoz hasonlítható: a megmozdulások kapcsán újra erősödni látszik a civil-pártpolitikus ellentét, amelynek eredete az a feltételezés, miszerint a civilek hatékonyabban tudnak mozgósítani, mint a politikusok. Az április óta szervezett tüntetések többnyire civil kezdeményezésűek voltak, mely a szakértő szerint visszavezethető arra, hogy újra hitelességi válság jellemzi az ellenzéki pártokat, így a szavazóik valamivel könnyebben mozdulnak a civil kezdeményezések hatására. A KATA kivezetése, a tűzifarendelet és az oktatás állapota miatt kialakult tiltakozások folytatódásának sikerét nagyban befolyásolhatja, hogy a különböző társadalmi csoportok mennyire lesznek képesek szolidaritást mutatni egymás irányába, valamint a közösséghez való tartozás élménye képes lehet-e kompenzálni a politikai döntések befolyásolásának hiányát. A Republikon Intézet vezető kutatója kiemelte, hogy az ellenzéki oldalon is található egy szűk, de annál aktívabb és akár több ügy mögé is beálló tömeg, akik az általános kormánykritikájuk kifejezése érdekében a legkülönbözőbb tüntetésekhez is csatlakoznak. A szervezők szintjén azonban eddig kevésbé volt látható az egymás melletti kiállás. A podcastban szóba került az is, hogy az utóbbi időben a tüntetések egyre inkább fesztivál jelleget öltöttek. A politológus rámutatott, hogy a zöld-baloldali globalizációkritikus tüntetések már a 2000-es években is hasonló jellegűek voltak, melyek sokat merítettek a latin-amerikai és dél-európai mozgalmi hagyományokból – így a fesztivál jellegű tüntetések nem tekinthetők magyar sajátosságnak. Mikecz Dániel szerint, ha lesznek nagy tüntetések lesznek az ősz folyamán, akkor azok várhatóan kevésbé az ismert aktivista hálózatok szervezésében fognak megvalósulni, hanem akár teljesen újonnan felbukkanó civilek által. Ennek oka főképp abban keresendő, hogy a gazdasági válsággal, az energiaválsággal, az inflációval vagy a rezsiszámlákkal kapcsolatos elégedetlenséget könnyebben csatornázhatják be az elemi felháborodást hitelesen közvetítő ismeretlen szereplők – ahogy az például a netadós tüntetések során is látható volt.