EPISODE · Feb 26, 2020 · 32 MIN
Elmozdulás a fapados szociálpolitikától
from Új Egyenlőség · host Új Egyenlőség
Az elmúlt évtizedben a kormány szűkítette az önkormányzatok jogköreit szociális területen is, az állami szociálpolitikában pedig egy büntető-fegyelmező rezsimet juttatott érvényre. Mindezt tudva, komoly kérdés, hogy a 2019-es önkormányzati választáson bekövetkezett politikai fordulat milyen gyakorlati változást hozhat egyáltalán? Milyen jogkörük maradt az önkormányzatoknak arra, hogy tényleges változást érhessenek el egy település vagy egy fővárosi kerület lakosságának életében? Ugyanakkor, bár például a pénzbeli ellátások rendszere szociálpolitikai szakmai szempontból egyértelműen rossz, az önkormányzatok ezen a téren, vagy a lakáspolitikában kialakíthatnak saját mechanizmusokat. Erre lenne jogkörük, azonban többnyire nincs rá forrásuk. Egyes esetekben be tudnak avatkozni az önkormányzatok, segítve a szociális problémákkal küzdő állampolgárok életét, de rendszerszintű változást akkor sincs módjuk keresztülvinni, ha lenne erre vonatkozó szakmai koncepciójuk. Még azonban ebben a helyzetben is mód van elrugaszkodni a megörökölt fapados ellátórendszertől, kitörni a krumpliosztásos szavazatvásárlások logikájából, vagy pedig, a lakhatás terén, a közösségi lakásszektor logikája felé elmozdulni. Az így előidézhető változás jelentős, még ha távolról sem a szükséges mértékű. Hiszen egy viszonylag jó adottságokkal rendelkező önkormányzat is csak évi harminc-negyven lakás felújítását és szociális célú felhasználást tűzheti ki célul, miközben háromezerre lenne szüksége. Mindeközben az önkormányzatoknak arra is pénzt kell fordítaniuk – ha tudnak –, hogy kiegészítsék a szociális szolgáltatások állami normatíváit az alapműködés biztosítása érdekében, beleértve a szociális, valamint egészségügyi és oktatási dolgozók bérkiegészítését is. Történik mindez úgy, hogy a kormány központosította az intézményrendszert, az ezzel kapcsolatos alapvető döntések tehát nem helyben születnek. Ezzel együtt, az államosított és központosított intézmények működése hatással van a helyiek életére, és a hétköznapokban az önkormányzattal szemben fogalmazódnak meg a lakossági elvárások. Az első hónapok azonnali reakciókat igénylő feladatai után az új önkormányzati vezetéseknek ezekkel a problémákkal stratégiai szinten kell foglalkozniuk. A következő években az is eldől majd, kialakul-e az ellenzéki önkormányzatok közötti szakmai együttműködés és szakpolitikai véleménycsere – aminek az egészségügyi szolgáltatások és a hajléktalan-ellátás terén már mutatkoznak jelei –, amely végső soron az ellenzék, ha nem is egységes, de legalább egyeztetett programalkotásához is elvezethet.
What this episode covers
Az elmúlt évtizedben a kormány szűkítette az önkormányzatok jogköreit szociális területen is, az állami szociálpolitikában pedig egy büntető-fegyelmező rezsimet juttatott érvényre. Mindezt tudva, komoly kérdés, hogy a 2019-es önkormányzati választáson bekövetkezett politikai fordulat milyen gyakorlati változást hozhat egyáltalán? Milyen jogkörük maradt az önkormányzatoknak arra, hogy tényleges változást érhessenek el egy település vagy egy fővárosi kerület lakosságának életében? Ugyanakkor, bár például a pénzbeli ellátások rendszere szociálpolitikai szakmai szempontból egyértelműen rossz, az önkormányzatok ezen a téren, vagy a lakáspolitikában kialakíthatnak saját mechanizmusokat. Erre lenne jogkörük, azonban többnyire nincs rá forrásuk. Egyes esetekben be tudnak avatkozni az önkormányzatok, segítve a szociális problémákkal küzdő állampolgárok életét, de rendszerszintű változást akkor sincs módjuk keresztülvinni, ha lenne erre vonatkozó szakmai koncepciójuk. Még azonban ebben a helyzetben is mód van elrugaszkodni a megörökölt fapados ellátórendszertől, kitörni a krumpliosztásos szavazatvásárlások logikájából, vagy pedig, a lakhatás terén, a közösségi lakásszektor logikája felé elmozdulni. Az így előidézhető változás jelentős, még ha távolról sem a szükséges mértékű. Hiszen egy viszonylag jó adottságokkal rendelkező önkormányzat is csak évi harminc-negyven lakás felújítását és szociális célú felhasználást tűzheti ki célul, miközben háromezerre lenne szüksége. Mindeközben az önkormányzatoknak arra is pénzt kell fordítaniuk – ha tudnak –, hogy kiegészítsék a szociális szolgáltatások állami normatíváit az alapműködés biztosítása érdekében, beleértve a szociális, valamint egészségügyi és oktatási dolgozók bérkiegészítését is. Történik mindez úgy, hogy a kormány központosította az intézményrendszert, az ezzel kapcsolatos alapvető döntések tehát nem helyben születnek. Ezzel együtt, az államosított és központosított intézmények működése hatással van a helyiek életére, és a hétköznapokban az önkormányzattal szemben fogalmazódnak meg a lakossági elvárások. Az első hónapok azonnali reakciókat igénylő feladatai után az új önkormányzati vezetéseknek ezekkel a problémákkal stratégiai szinten kell foglalkozniuk. A következő években az is eldől majd, kialakul-e az ellenzéki önkormányzatok közötti szakmai együttműködés és szakpolitikai véleménycsere – aminek az egészségügyi szolgáltatások és a hajléktalan-ellátás terén már mutatkoznak jelei –, amely végső soron az ellenzék, ha nem is egységes, de legalább egyeztetett programalkotásához is elvezethet.
NOW PLAYING
Elmozdulás a fapados szociálpolitikától
No transcript for this episode yet