„Én döntöm el, hogy mire költsön a város” - Kék Kanapé #21 (1. rész)

Közösségi részvétel, részvételiség, közösségi költségvetés. Néhány olyan fogalom, amivel az elmúlt években egyre többször találkozhattunk Magyarországon. De mitől válik egy kezdeményezés valóban közösségivé és részvételivé? Aktívabbak lesznek-e az állampolgárok, a döntéshozók valóban hajlandóak-e megosztani a hatalmat? Korlátozott hatást érnek el ezek a programok, esetleg a jövő önkormányzását vetítik előre? A Kék Kanapén ezekre a kérdésekre is kerestük a választ beszélgetőtársainkkal, Reszkető Petrával és Kiss Gabriellával. (A beszélgetés első része szombaton, a második vasárnap kerül adásba.) Számos formája lehetséges az önkormányzásban történő részvételnek. De mindnek lényege, hogy a helyi döntéshozók bevonják az állampolgárokat a döntéselőkészítésbe, vagy magába a döntéshozatalba is. Alapfeltétele az olyan önkormányzat, amely nyitottságával, átláthatóságával épít bizalmat. Annak érdekében, hogy a helyi közéleti kérdések nyilvános tárgyalásába minél inkább bevonja az érintetteket. Méghozzá azért, hogy aktív és felelős választópolgárok alkossák a helyi társadalmat, hogy jól előkészített és elfogadott döntések szülessenek. Az első részben Reszkető Petrával, a Budapest Intézet ügyvezető partnerével beszélgettünk részvételi programokról, jellemzőikről, hazai és külföldi jó gyakorlatokról. Tartalom (1. rész) 00:20 – Részvételi költségvetés vagy közösségi tervezés? 12:30 – Oké, de miből? 21:00 – Porto Alegre, a bölcső 25:00 – Európai helyzet 30:30 – Budapest vs. vidék 33:00 – Te mire pályáznál? – megkérdeztük az utca emberét 38:10 – Térjünk a lényegre – a gyakorlat 49:10 – A méret a lényeg? Aki kérdez: Pincehelyi Zita Szignál: Kiss Irina Arculat: Biacsics Renáta – Renyagyár A Kék Kanapéról bővebben itt olvashatsz.