És milyen érzés, hogy titeket, coachokat, mindenki utál?

Ezt a kérdést egy lángoló szemű, végtelenül szimpatikusan pajkos fiatal lány szegezte nekem egy kocsmaasztalnál. Ebben a részben válaszolok. Csak előtte elmélkedem még egy sort azon, hogy:milyen érzés a szüleink által előírt módon élni az életünket, és sosem merni olyat tenni, amit ők elítélnénekmilyen érzés lehet szülőként rettegő zsarnokként előírni a gyerekeink számára, milyen szakmát választhatnak és milyet nem, ahelyett, hogy megtanulnánk BÍZNI bennük és a lelkük hívásában, választásábanhogyan hatnak ránk mások felénk projektált ítéleteihogyan hatnak ránk a saját mások felé projektált ítéleteinkmilyen lenne vajon egy olyan világ, ahol békén hagynánk egymást, sőt, együtt ünnepelnénk minden újabb bizonyítékot arra, hogy másképp is lehet élni, mint ahogy ez a mi fejünkbe beprogramozódott...Szóval milyen érzés. Ez ennek a résznek a témája.