Esélyteremtő állam kudarcai és jó példái a rendszerváltás után (Szikra Dorottya, Harangozó Gábor)

Az Új Egyenlőség podcast rendhagyó adásában a Kádártól Orbánig című könyvünk bemutatója alkalmából tartott pódiumbeszélgetést lehet meghallgatni. Ebben Kiss Ambrus szerkesztő moderálásában Szikra Dorottya tudományos főmunkatárs (Társadalomtudományi Központ), és Harangozó Gábor a Szociális Demokrácia Intézet programigazgatója beszélt, vitatkozott arról, hogy mi történt az elmúlt 30 év szociálpolitikájában.   A beszélgetés során az első kérdés az volt, hogy mire lehetünk büszkék, azaz mit sikerült elérnie esélyteremtés, felzárkóztatás kapcsán a szociálpolitikának a rendszerváltást követően. Szikra Dorottya két dolgot emelt ki. Az első, hogy közvetlenül a rendszerváltás után a munkanélküliséget, mint társadalmi jelenséget próbálták kezelni. Ez ellentétje annak a felfogásnak, amit most követ a politika, amikor az egyén hibáztatásáról beszélnek a munkanélkülivé válás kapcsán. A másik jó, és követendő példa a gyermekszegénység elleni programok a 2000-es évek közepén, amelynek máig tartó hatása van. Harangozó Gábor a jó gyakorlatok között furcsa módon egy kisiklott programot emelet ki. A leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkóztatása ugyanis szerinte egy jó kezdet volt a társadalmi felzárkózásért, esélyteremtésért vívott harcban, de nem sikerült teljesen megvalósítani az elképzeléseket. A beszélgetés során szóba került, hogy volt-e esély a felzárkózásra, vagy azoknak van igaza, akik szerint nagyon ritka, hogy egy ország képes kitörni abból a keretből, ahova a globális világrendbe sodródott. De nem csak tág kontexusról beszéltünk, hanem arról is, hogy mi ágyazott meg az Orbán-kormány társadalompolitikájának.