Európai uniós pénzekre vár(ogat)va

A választás óta egy érdemi kihívás érte az Orbán-kormányt, egyelőre nem látjuk, hogy milyen módon képes kezelni. Ez pedig az Európai Uniótól jövő pénzek zárolása és emiatt a gazdasági bizonytalanság tartós jelenléte. Erről beszélgettünk Bíró-Nagy Andrással, az Új Egyenlőség szerkesztőjével.   A januári szerkesztői podcast egyik fő kérdése az volt, hogy mikor várható az EU-s pénzek „elindulása” Magyarország felé. Akkori adásban Bíró-Nagy András azt mondta, hogy nyárnál előbb nem várható ebben áttörés. Az akkori jóslata nagyon pesszimistán hatott, de ma már ugyanezt mondani inkább a hurráoptimizmus kategóriájába sorolható. Navracsics Tibor miniszter azt mondja, hogy nyárig lezárulnak a viták az Európai Bizottsággal. Ennek kapcsán arra hívta fel figyelmet Bíró-Nagy András, hogy ez még nem jelenti azt, hogy tényleges kifizetésekre kerül sor. Azt is látni kell, hogy ténylegesen három hónapja van mindenkinek, mivel a nyári szünet után már kampányüzemmódban vannak az európai pártok. Ez pedig szinte ellehetetleníti a megállapodásokat, kompromisszumokat. A magyar kormány rutinos a brüsszeli pályán, ezért is kérdéses, hogy miért vesztegetett el az év elején két hónapot. Január-február ugyanis úgy telt el, hogy nem történt előrelépés a konfliktusos ügyekben. Azt is persze hozzá kell tenni, hogy nem transzparens a folyamat. A magyar kormány nem mutatta meg tárgyalási menetrendjét, nem látszanak a vitás ügyek. Sok tekintetben a brüsszeli jól értesült tudósítók jelentik a referenciapontokat egy olyan kérdésben, amely alapvetően meghatározza magyar gazdaság jelenét, és rövid távú jövőjét. A beszélgetés során azt is megnéztük, hogy mi lehet az oka ennek a kialakult és mélyülő konfliktusnak? Az egyik verzió, hogy a magyar kormány nem akar, vagy belpolitikai okok miatt nem tud engedni. Ez azon a hiten is alapulhat, hogy kisebb kompromisszumok is elegendőek lehetnek, nem kell teljes megegyezés ahhoz, hogy jöjjenek a források. A második verzió szerint valójában van érdekeltség a megegyezésben mindkét fél részéről, de a kormány bénázik, és nem megfelelően kezeli ezeket a vitás kérdéseket. A harmadik lehetőség, hogy már az Európai Bizottság sem akar igazán engedni, és kifejezetten arra játszik, hogy a magyar fél ne tudja könnyedén teljesíteni a kéréseket, illetve a kompromisszum fájdalmas legyen. Bíró-Nagy András szerint keményedett a hangulat a magyar kormány irányába az Európai Unió szinte minden döntéshozatali szervénél. Ezért inkább a három verzió együttese adhatja ki azt, hogy mi áll a helyzet eszkalálódása mögött. A kormány külpolitikai kihívásai szempontjából Bíró-Nagy András a NATO-n belüli konfliktus, az amerikai viszony és az EU-val való viszály közül ez utóbbit tartja a legveszélyesebbnek. Ugyanakkor mindezek a problémák a Fidesz támogatottságát nem igazán érintették, ami azt mutatja, hogy válság tekintetében ütésállónak látszik belpolitikailag a kormány. Ez pedig a kormánypártok működése szempontjából mindig visszaigazolást jelent.