EPISODE · Feb 8, 2023 · 35 MIN
Felzárkózás: középhatalmi státusz, vagy a közepes fejlettség csapdája?
from Új Egyenlőség · host Új Egyenlőség
Orbán Balázs Magyarország középhatalmi státuszáról írt cikkében egy politikai víziót vázolt fel arról, hogy milyen felzárkózási pályát kellene bejárnunk. „Ez egy újabb felzárkózási vita” – hangzott el az Új Egyenlőség szerkesztőségi ülésén. Ezért is választottuk ezt témának, amelyről Kiss Ambrus, Éber Márk és Pogátsa Zoltán beszélget. Amikor a felzárkózás lehetőségeiről van szó, akkor két elméletet érdemes elővenni. Az első a Wallerstein-féle világrendszer-elmélet, amely három blokkra osztja a világ országait: centrum, félperiféria, periféria. Ebben a leosztásban nagyon kicsi az átjárhatóság az országok számára. Ez az elmélet, ahogy Éber Márk rávilágított, azokra a kérdésekre is keresi a választ, hogy a mi a felzárkózás, kinek a felzárkózásáról van szó, és milyen áron történik ez meg. Ez azért érdekes, mert a belső egyenlőtlenségek növelésével, a gazdasági erőforrások kizsákmányolásával, kolonizálással lehet gazdaságokat fejleszteni, de ennek a társadalmak egy részére negatív hatása lesz. A másik felzárkózási elmélet a közepes fejlettség csapdájáról szól. A novekedes.hu oldalon megjelent elemzés erről azt mondja: „Az erős növekedést eddig jórészt az új munkaerő bevonása, a foglalkoztatottság növelése biztosította, azonban ennek elértük korlátait: nincs több bevonható munkaerő, pontosabban nem könnyű ezen az úton továbbhaladni. […] Ezt nevezi a szakirodalom a közepes fejlettség csapdájának, és az MNB szerint ez a veszély fenyegeti a magyar gazdaságot is, ha nem sikerül olyan változtatásokat elérni, amelyek hatására a gazdasági növekedést az eddigiektől eltérően már a versenyképesség, a termelékenység növeléses hajtja.” Pogátsa Zoltán szerint ez a felzárkózási modell lehet leginkább a szakirodalmi alapja az Orbán Balázs által leírt víziónak. Azonban a szakirodalmi anyag teljesen feldolgozása nem történt meg. Ugyanis a közepes fejlettségi csapda feloldása humántőke-befektetéssel valósulhat meg. Egyszerre felzárkózásról beszélni és hagyni tönkremenni a közoktatást nem lehetséges. Márpedig a magyar „modell” erről szól egyelőre. A felzárkózási vitának még egy fontos elméleti alapja van. Ez pedig az, hogy a kapitalizmus nem homogén rendszer, hanem különböző válfajai vannak, azaz több kapitalizmus létezik térben és időben. A Kelet-Európában megtalálható kapitalizmus a külföldi működőtőkétől függő modell. Azaz nem a centrumban vagyunk, amely megszervezi a gazdasági folyamatokat, hanem kiszolgálói vagyunk a centrumnak. Ennek ellenszere az erős magyar vállalatok létrehozása, ahogy ezeket meg is említi cikkében Orbán Balázs. Ugyanakkor a MOL, az OTP, a 4IG kevés ahhoz (ez utóbbi vitatható is), hogy a gazdasági terjeszkedést, az önállósodást megteremtse. Sőt, amikor a gazdasági siker mércéje egy országban, hogy nagy akkumulátor-gyártási kapacitás jöjjön létre külföldi működőtőke segítségével, akkor éppen a felzárkózási modellünk ellen megyünk.
What this episode covers
Orbán Balázs Magyarország középhatalmi státuszáról írt cikkében egy politikai víziót vázolt fel arról, hogy milyen felzárkózási pályát kellene bejárnunk. „Ez egy újabb felzárkózási vita” – hangzott el az Új Egyenlőség szerkesztőségi ülésén. Ezért is választottuk ezt témának, amelyről Kiss Ambrus, Éber Márk és Pogátsa Zoltán beszélget. Amikor a felzárkózás lehetőségeiről van szó, akkor két elméletet érdemes elővenni. Az első a Wallerstein-féle világrendszer-elmélet, amely három blokkra osztja a világ országait: centrum, félperiféria, periféria. Ebben a leosztásban nagyon kicsi az átjárhatóság az országok számára. Ez az elmélet, ahogy Éber Márk rávilágított, azokra a kérdésekre is keresi a választ, hogy a mi a felzárkózás, kinek a felzárkózásáról van szó, és milyen áron történik ez meg. Ez azért érdekes, mert a belső egyenlőtlenségek növelésével, a gazdasági erőforrások kizsákmányolásával, kolonizálással lehet gazdaságokat fejleszteni, de ennek a társadalmak egy részére negatív hatása lesz. A másik felzárkózási elmélet a közepes fejlettség csapdájáról szól. A novekedes.hu oldalon megjelent elemzés erről azt mondja: „Az erős növekedést eddig jórészt az új munkaerő bevonása, a foglalkoztatottság növelése biztosította, azonban ennek elértük korlátait: nincs több bevonható munkaerő, pontosabban nem könnyű ezen az úton továbbhaladni. […] Ezt nevezi a szakirodalom a közepes fejlettség csapdájának, és az MNB szerint ez a veszély fenyegeti a magyar gazdaságot is, ha nem sikerül olyan változtatásokat elérni, amelyek hatására a gazdasági növekedést az eddigiektől eltérően már a versenyképesség, a termelékenység növeléses hajtja.” Pogátsa Zoltán szerint ez a felzárkózási modell lehet leginkább a szakirodalmi alapja az Orbán Balázs által leírt víziónak. Azonban a szakirodalmi anyag teljesen feldolgozása nem történt meg. Ugyanis a közepes fejlettségi csapda feloldása humántőke-befektetéssel valósulhat meg. Egyszerre felzárkózásról beszélni és hagyni tönkremenni a közoktatást nem lehetséges. Márpedig a magyar „modell” erről szól egyelőre. A felzárkózási vitának még egy fontos elméleti alapja van. Ez pedig az, hogy a kapitalizmus nem homogén rendszer, hanem különböző válfajai vannak, azaz több kapitalizmus létezik térben és időben. A Kelet-Európában megtalálható kapitalizmus a külföldi működőtőkétől függő modell. Azaz nem a centrumban vagyunk, amely megszervezi a gazdasági folyamatokat, hanem kiszolgálói vagyunk a centrumnak. Ennek ellenszere az erős magyar vállalatok létrehozása, ahogy ezeket meg is említi cikkében Orbán Balázs. Ugyanakkor a MOL, az OTP, a 4IG kevés ahhoz (ez utóbbi vitatható is), hogy a gazdasági terjeszkedést, az önállósodást megteremtse. Sőt, amikor a gazdasági siker mércéje egy országban, hogy nagy akkumulátor-gyártási kapacitás jöjjön létre külföldi működőtőke segítségével, akkor éppen a felzárkózási modellünk ellen megyünk.
NOW PLAYING
Felzárkózás: középhatalmi státusz, vagy a közepes fejlettség csapdája?
No transcript for this episode yet