Globális minimumadó a befektető jóléti állam támogatója

Az Új Egyenlőség podcast legújabb adásában Kiss Ambrus Pogátsa Zoltánnal beszélgetett a globális minimumadó kérdéséről, ennek kapcsán a két gazdasági modell küzdelméről. Az adásban foglalkoztunk az euró magyarországi bevezetésének dilemmájáról.   Az elmúlt hónapok egyik legfontosabb gazdaságpolitikai híre volt, hogy 130 ország is kiállt amellett a gondolat mellett, hogy a globalizált gazdaságban szükség van az indokolatlan adóverseny megállítására. Ennek kiváltó oka, hogy egyes országok az alacsony adókra épülő modell mentén, egyre lejjebb faragják az adókulcsokat, és így vonzzák magukhoz a globális vállalatokat. Pontosabban azok adózását, nem feltétlenül a termelést, és ezáltal a magasabb hozzáadott értékű munkahelyek létrehozását. A globális minimumadó mellett kiálló országok nem egy absztrakt adóról beszélnek, amely valamilyen új szervezet gyűjtene be, hanem azt mondják, hogy ne lehessen alacsony nyereségadóval realizálni egyes „adóparadicsomokban” a profitot, mivel ebben az esetben a be nem szedett adót más országnak, aki a termelési láncban érdekelt joga legyen begyűjteni. Így nem éri meg adóoptimalizálásra játszani. Magyarország ellenáll, és nem támogatja ezt az adót. A beszélgetésben elhangzott, hogy ennek éppen az a tévedésünk az oka, hogy hiszünk az alacsony adókra épülő modellben. Amennyiben forrásokat veszünk ki az újraelosztásból, akkor kevesebb forrás jut a nagy rendszerek, a jövőt építő rendszerek fejlesztésére. Oktatás, innováció, egészségügy nélkül pedig nem lehet olyan fejlődési pályát elérni, amely esélyt ad a mostani globális gazdasági rendben lévő helyzetünk meghaladására. A beszélgetés második fele az euró övezethez való csatlakozásunkról szólt. Pogátsa Zoltán ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy ideálisabbak a csatlakozás feltételei, mint 2008/2009-ben látszott. És ebben nem a magyar gazdaság helyzete javult, hanem 180 fokos fordulatot vett az euro-övezet gondolkodása. A koronavírus okozta gazdasági válságot már nem megszorításokkal kívánták kezelni, hanem éppen a kiadási oldal bővítésével. Ehhez pedig hajlandóak voltak forrásteremtéshez nyúlni. Ez a gondolkodás már jobban segíti a magyar gazdaságot. A másik kérdés, hogy mikortól, és kikkel szabad belépni. Felmerült az adásban, hogy járható-e önálló pálya ennek kapcsán, vagy érdemes összehangolni lépéseinket a velünk sok tekintetben együttmozgó országokkal (pl. V4-ekből a még nem csatlakozott országok). A céldátum kapcsán Pogátsa Zoltán óvatos volt egy időpont meghatározásában. Ezért az odavezető út, a magyar gazdaság felkészítésének fontosságát emelte ki. Meglátása szerint ez önmagában hordoz annyi előnyt magában, ami háttérbe szorítja azt a kérdést, hogy pontosan mikortól fizethetünk euróval. Az adás végén, nem függetlenül a fenti két témától érintettük Matolcsy György MNB elnök, és Varga Mihály pénzügyminiszter közötti gazdaságpolitikai vitát