Indul az amerikai kampány hajrája: mit üzen a Biden-Harris páros?

A Biden-Harris párosról és az amerikai elnökválasztási kampányt várhatóan befolyásoló főbb tényezőkről beszélgetett Lakatos Júlia politológussal Bíró-Nagy András, az Új Egyenlőség szerkesztője. Kamala Harris alelnök-jelölti jelölésével összeállt az a páros, amely Donald Trump kihívója lesz az amerikai elnökválasztáson. Lakatos Júlia politológus, a Méltányosság Politikaelemző Központ nemzetközi igazgatója szerint a mostani kampányban nagyobb jelentősége van annak, hogy ki az alelnökjelölt, mint általában. Joe Biden kora miatt Harrisre sokan potenciális jövőbeli elnökként is tekintenek. Az első női színes bőrű alelnök-jelölt kiválasztása egyben fontos politikai üzenet is: Harris már most is új szavazói csoportokat hozhat be, elsősorban a nők és a kisebbségek között. A biztos demokrata bástyának számító Kaliforniából érkező szenátor jelölése mögött láthatóan nem az volt a fő motiváció, hogy plusz államot nyerjen meg Bidennek, hanem az, hogy államokon átívelően szólítson meg és bővítsen kulcsfontosságú demográfiai csoportokat, és persze nem szabad megfeledkezni a Black Lives Matter és a MeToo mozgalmakra adott reakció szimbolikájáról sem. Erős személyisége egyben azonban kockázat is. Harris karakteres jelölt, aki a kampányban akár helyenként be is árnyékolhatja Bident. A Demokraták mindenesetre jól fogadták az alelnök-jelöltet, 86%-uk pozitívan értékelte a jelölését. Tartalmi értelemben a Biden-Harris páros jórészt folytonosságot jelent a Barack Obama és Hillary Clinton által fémjelzett időszakhoz képest. Lakatos Júlia úgy véli, hogy a Demokraták továbbra is nagymértékben támaszkodnak az identitáspolitikai témákra, és kevésbé vonták le annak tanulságait, hogy miért volt kudarcos a legutóbbi elnökválasztási kampány. Az amerikai politika jellemzője, hogy az előválasztáson hajlamosak a jelöltek a szélre kimenni, majd utána az elnökválasztási kampányban középre beszélnek. Most is ez várható, nem valószínű, hogy Biden vagy Harris a balszárnyhoz beszélne a kampány hajrájában. Ugyanakkor az is gyakori, hogy az elnökjelölt a jó rendőr, míg az alelnök-jelölt a rossz rendőr, aki tehet kiszólásokat. Ennek megfelelően Biden próbál is egyfajta bölcs, egyesítő szerepet betölteni, és nem lenne meglepő, ha Harris keményebben odaszólogatna majd Trumpnak a kampányban. Joe Biden jelenlegi, jelentősnek tűnő előnye ellenére korai lenne azt hinni, hogy Donald Trumpnak nincs esélye. A 2016-os elnökválasztás tanulsága, hogy nem szabad vágyvezérelten tekinteni az amerikai kampányra: akkor az elemzők nagyot buktak, nem látták, hogy az amerikaiak milyen nagy számban vevők arra, amit Trump képvisel. Döntő lesz a gazdasági és a vírushelyzet, de Lakatos Júlia szerint a koronavírus válság akár a rend és stabilitás iránti vágyat is hozhat. Nagyon nehéz azonban kimozgatni a választókat a szekértáboraikból: az amerikai politika elképesztően polarizált, a magyarnál is jóval megosztottabb. A kampány hátralevő időszaka viszont sok váratlan eseményt tartogathat, és sok múlhat az elnökjelölti vitákon is, amelyeken kaphatunk majd egy pontosabb képet arról, hogy milyen országot, milyen jövőt kínál Biden a Trump-érával szemben. Annyi látszik egyelőre, hogy egy potenciális Biden-Harris elnökség minden bizonnyal nagyobb érzékenységgel lenne a szociális kérdések iránt, de aligha olyan mértékben és hangsúllyal, mint amit Bernie Sanders képviselt. Sanders kétségtelenül sok fiatalt inspirált, és Lakatos Júlia szerint ennek a hosszú távú hatása még nagyobb is lehet, mint amennyire a közeljövő kormányzati politikáit befolyásolhatja: ahogy a hatvanas évek polgárjogi mozgalma sokakat bevitt a politikába, Sanders hatása is kitermelhet egy új politikai generációt. Lakatos Júlia arra is felhívta a figyelmet, hogy a novemberi elnökválasztáson sorsdöntő lehet a rendkívüli vírushelyzet hatása a részvételre: lesz-e bátorságuk és lehetőségük a választóknak szavazni? A járvány alatt zajló választásnak akár az is lehet a következménye, hogy a vírustól kevésbé félő Trump-szavazók nagyob