Ki nyert? Brüsszeli tájkép csata után

A nagy izgalmak által övezett uniós csúcson kötött költségvetési megállapodás mélyebb összefüggéseit vizsgálta Hegedűs Dániel politológussal Bíró-Nagy András, az Új Egyenlőség szerkesztője. A múlt heti uniós csúcs után azonnal megkezdődött az értelmezési verseny arról, hogy végső soron ki is nyert? Hegedűs Dániel, a German Marshall Fund munkatársa úgy véli, egy olyan klasszikus brüsszeli megoldás született, amelyet mindenki el tud adni otthon győzelemként. Ha abból indulunk ki, mi volt a lengyel és a magyar kormány eredeti célja, hogy egyáltalán ne legyen jogállamisági feltételrendszer vagy „felvizezzék” azt a rendeletszöveget, ami az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsának kompromisszumából született, akkor kijelenthető, hogy a két kormány egyik fenti célkitűzését sem tudta elérni. Ráadásul menet közben a kedvezőnek tűnő alternatív forgatókönyvek is lekerültek az asztalról. Egyrészt a rendeletet nem nyitották meg újratárgyalásra. Másrészt sok minden egyéb is felmerült a tárgyalási folyamat során lehetséges ellentételezésként, amennyiben a magyarok és a lengyelek visszakoznak a vétótól. Ilyen volt a 7. cikkely szerinti eljárás felfüggesztésének vagy befejezésének az ötlete. Ez biankó csekk lehetett volna a két kormánynak, hogy alapvetően nincs semmi jelentősebb probléma a jogállamisággal. Ám Hegedűs Dániel hangsúlyozza, hogy mindazok a nagy szimbolikus eredmények, amiket Orbán Viktor kihozhatott volna ebből a játszmából, nem realizálódtak. Az egyetlen kézzel fogható engedmény, amire ebben a helyzetben hivatkozni lehet, a sokat emlegetett halasztás. Utólag nézve a megállapodást, még egyértelműbbnek tűnik, hogy stratégiai hiba volt a magyar és a lengyel kormány részéről, hogy nem támogatták a német elnökség szeptemberi, „felvizezett” jogállamisági javaslatát. A vétófenyegetést végül alapvetően az EU25-ök egységes fellépése hárította el. A két ország kihagyásával létrehozandó korona-mentőcsomag terve volt az, ami ilyen gyors visszavonulásra késztette Varsót és Budapestet: azon az estén bedobták a törölközőt, ami az erre adott határidő napja volt. Hegedűs Dániel szerint a hazai ellenzéki közbeszédben irreális elvárások övezték a jogállamisági kötélhúzást, és ezek az elvárások determinálták a sokszor csalódott véleményeket. Ha ugyanis valaki úgy állt hozzá a jogállamisági kérdéshez, hogy az uniós csúcson kötött megállapodás a magyar belpolitikai erőviszonyokra is hatással lesz a 2022-es választások előtt, akkor csalatkoznia kellett. Sokan figyelmen kívül hagyták, hogy az egyezkedés európai szinten egy többdimenziós mátrix volt, amelyben a gazdasági szempontok, a költségvetés és a korona-mentőcsomag elfogadása legalább olyan fontos volt, mint a jogállamisági mechanizmus részletei. Az már kiderült, hogy az Európai Parlament gyorsított eljárást kér majd az Európai Bíróságtól, így könnyen elképzelhető, hogy a bírósági döntés még a 2022-es magyar választások előtt megszületik. Az ezt követő alkalmazás időpontja viszont attól is függ, hogy az Európai Bizottság már a bírósági eljárás alatt kidolgozza-e az eljárás módszertanát, vagy minden részlet a bírósági döntés utánra marad. Hegedűs Dániel rámutatott arra is, hogy a Szájer-ügy kellemetlenül érintette a Fideszt az európai színtéren, de ez elsősorban nem a vétó körüli vitákban jelent meg, hanem a Fidesz Európai Néppárton belüli pozíciójára jelenthet súlyos következményeket. A Fidesz néppárti pozíciója ugyanakkor még nem lefutott, végső soron azon múlik majd, hogy a német tagpártok (CDU-CSU) elengedik-e a Fidesz kezét.