Látva látszani...
from Queentesszencia
Vajon létezem akkor is, ha senki sem lát? A látva levés talán a legfurcsább érzés a világon: egyszerre szomjazzuk és rettegünk tőle. Sokszor a megléte és a hiánya is a túlélő félelmeinket hergeli. Bármennyire is ijesztő sokak számára megmutatkozni, kiállni a "világ elé", valójában ez közben mégis elemi vágyunk, sőt, szükségletünk: hogy a világ visszajelezzen nekünk, hogy jelzést kapjunk arról, hogy fontosak vagyunk, elfogadottak, szeretettek vagyunk, számítunk, számon vagyunk tartva, igenis másoknak is jelent valamit a létezésünk, jelenlétünk. Az érzés, hogy levegőnek néznek, vagy az oly vágyott elismerés hiánya a megfelelő embertől, amiért sok ember hegyeket mozdít el a helyéről hasztalan: a leglesújtóbb, legmegsemmisítőbb tapasztalások közé tartozik. Ráadásul határtalan tehetetlenséggel társul - mint amikor a gyermek elveszíti a reményt, hogy bármit tehet azért, hogy a szülei végre figyeljenek rá, ezért felhagy minden próbálkozással. Lemondás, beletörődés... és a legfájdalmasabb mellékhatás: hogy mi magunk is képtelenné válunk LÁTNI, MEGERŐSÍTENI, ELISMERNI MAGUNKAT. De mi van, ha ez mégis lehetséges, sőt, nem is olyan nehéz? Ebben a mai podcastben megmutatom, én hogy csináltam. Gyere, csináljuk együtt! Szintén megemlítem a KitalÁLOM, megcsinÁLOM nevű programot, melyre most tudsz jelentkezni.
Embed this episode
No transcript yet.