Mire jók a közvélemény-kutatások?

Van-e olyan, hogy közvélemény? A francia filozófus, Pierre Bourdieu szerint nincs ilyen. Ebből kifolyólag a közvélemény-kutatások műfaja is problémás. Ugyanakkor, ha a többség véleményéről akarunk tudni valamit, akkor nincsen más eszköz a kezünkben. Az Új Egyenlőség podcast adásában Závecz Tiborral, a ZRI Závecz Research kutatóintézet alapítójával, és a vezetőjével beszélgettünk arról, hogy mire jó a közvélemény-kutatás, mint műfaj. Első probléma, hogy hogyan mérünk, és ebben a tekintetben folyamatos változás figyelhető meg. Míg a 90-es években trivialitás volt, hogy a személyes megkérdezés jelenti „A” közvélemény-kutatás, addig a telefonok elterjedésével, főleg a mobiltelefon bumm-nak köszönhetően egyre inkább megjelent az eszköztársban ez is. A 2000-es évek első évtizedének végére már egyre több online kutatás figyelhető meg, és megjelent ennek alágazásaként az okostelefonos app, amely olyan célcsoportot ér el, akik nehezen vonhatóak be más kutatási metódusokba. Melyik a jobb? Ma már nehezen eldönthető, és elkezdődött annak kutatás, hogyan lehet hibrid módokon kutatni. A beszélgetés során érdekes ellentmondás derült ki a köz véleményének változásáról. Az adatok Závecz Tibor szerint egyrészt azt mutatják, hogy könnyen megváltoznak a szavazók vélekedései, és pártpreferenciái. Miközben a 90-es években nagyon nehéz volt kimozdítani egy szavazót a megszokott véleményklímájából, ma már nagyon gyors átrendeződések is megfigyelhetőek. Ezzel szemben az értékek világában nagyon lassan változó a magyar társadalom. Azaz bár a mélyen lehet, hogy valaki konzervatív, vagy szociáldemokrata, ez a pártválasztásában nem feltétlenül tükröződik. Ez a pártok értékmentesítődését - legalábbis a választók szemében - mutatja. A közvélemény-kutatás nem mindenható eszköz, hiszen nagymértékben befolyásolja, hogy mire lehet, és mire alkalmazzuk valójában. Fontos, hogy csak olyan kérdésben lehet alkalmazni, amely nem előrerohanva próbál egy nem létező probléma kapcsán álláspontot kérni. Azaz azt a kérdést, amit a megkérdezett soha nem tett fel magának, nem érdemes kutatni, mivel nincsen ennek kapcsán még kiforrott álláspontja. A beszélgetés végén, ahogy az Új Egyenlőség podcast adásaiban lenni szokott ismét egy könyvet ajánlottunk. Ez Angelusz Róbert: Kommunikáló társadalom című munkája. Ebben többek között olyan kérdésekre irányítja rá a figyelmet, mint az elhallgatása a véleménynek, a többségi vélemény dominanciájának a veszélye, vagy a nehezen megszólítható, elérhető csoportok vélemény nem ismerésének problémája.