Nem attól erős a szakszervezet, hogy nőnapon vázát ad a tagoknak

A szakszervezeti mozgalmak előtt két fejlődési út van. Vagy szolgáltató szakszervezetnek vagy érdekvédelmi szakszervezetnek tekintik magukat. A kettőt keverni nem érdemes, és nem is hatékony. Erről beszélgettünk Karácsony Szilárddal, az Érdekérvényesítés: Hogyan erősítsük meg a szakszervezeti mozgalmat? című könyv szerzőjével. Karácsony Szilárd volt szakszervezeti vezető évtizedek óta képez leendő és jelenlegi szakszervezeti tisztségviselőket. A munkája során szembesült azzal, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom egy egymással versengő, szolgáltatói szemlélet irányába mozdult el. Az Új Egyenlőségen megjelent cikkében („Mi a baj a május elsejével?”) ezt így fogalmazta meg: „Lassan nyugdíjba vonul az a nemzedék, amelyiknek még vannak emlékei arról, hogy miként működtek a szocializmusban a szakszervezetek. Ők azok, akiktől azt hallani, hogy a szakszervezetek már nem is üdültetnek, nem éri meg belépni. Amíg cipeljük ezt a torz hivatkozást, aminek alapját a hátunk mögött hagyott korszakban a szakszervezetekre kényszerített szerep adta, addig nem lesz változás. Ma is arra a kérdésre várják az emberek a választ, hogy Mit ad a szakszervezet? – mert ez ívódott be a köztudatba. A kérdés a szocializmusból maradt ránk, amikor az állam a szakszervezetektől rendelte meg a szociális jóléti rendszer működtetését, amibe például az üdültetés is bele tarozott. A szakszervezetek a rájuk osztott szerep szerint juttatásokat osztottak a kérelmező tagoknak az érdekeik érvényesítése helyett.” Ha megnézzük, egy szakszervezeti tagtoborzó kampány fő üzenete valóban az, hogy a tagdíjért cserébe hányféle kedvezményt kaphat a tag, miközben a szakszervezet nem vásárlói közösség, hanem érdekvédelmi szervezet. A szétaprózódott szakszervezet Magyarországon arra kondicionált, hogy verseny közepette vegyen el tagokat egymástól. Karácsony Szilárd ezzel szemben azt az utat ajánlja, hogy legyen a fókuszban az érdekérvényesítés. Ez pedig akkor hatékony, ha a szakszervezeti bizalmi olyan felkészült egy tárgyaláson, mint a vele szemben ülő munkáltató. Ehhez képzésre, kutatásra van szükség, ahogyan az a nyugat-európai szakszervezeti mozgalmak esetében megfigyelhető. Egy új szakszervezeti tisztségviselő alapmotivációja elmondása szerint kettős. Egyrészt meghaladták már azt a véleményt, hogy a szakszervezet a szocializmus terméke. A másik, hogy segíteni szeretnének a környezetükben lévőkön. Ugyanakkor, ha ehhez nincs meg a kellő tudás, annak kudarc lesz a vége. Az erőt pedig nem a kedvezmények köre adja, hanem a magas szervezettségi szint.