Orosz helyzetkép elnökválasztás és két év háború után

2024. március 15–17. között elnökválasztást tartottak Oroszországban, melynek eredményei természetesen nem okoztak meglepetést, Vlagyimir Putyin újabb ciklusát kezdheti meg az ország élén. Az választás és a két éve tartó orosz–ukrán háború kapcsán az orosz belpolitikai folyamatokról beszélgetett Takácsy Dorka Oroszország-szakértővel, a Centre for Euro-Atlantic Integration and Democracy kutatójával Bíró-Nagy András, az Új Egyenlőség szerkesztője.   Az elnökválasztás megtartása Takácsy Dorka szerint a legitimáció fenntartása miatt szükséges, mellyel a Kreml célja a népfelhatalmazás látszatának és a Putyin-rezsim egyöntetű támogatottságának a reprezentálása. E legitimáció szempontjából kulcsfontosságú a minél magasabb részvételi eredmények felmutatása, aminek érdekében Putyin pártja, az Egységes Oroszországért Párt tagjain túl a közalkalmazottaktól és államközeli vállalatok dolgozóitól is elvárt a részvétel, valamint a számukra előírt kvóta teljesítése. Az alacsonyabb, regionális szinten lévő politikusok számára is a magas részvételi arányok produkálását ösztönzi a rendszer a szövetségi szintű politikába való feljutás lehetősége révén.   Éppen a legitimitás és az egységes támogatás látszatát kezdte volna ki Borisz Nagyezsgyin indulása, aki bár kezdetben nem tűnt kockázatos jelöltnek, az általa képviselt háborúellenes üzenetek miatt idővel a Kreml veszélyt látott benne, és végül nem indulhatott az elnökségért. Putyinon kívül végül három, tudatosan előválogatott, ellenzéki jelölt volt, akikkel szemben Putyin független jelöltként indult. Fő okát ennek Takácsy abban látja, hogy az elnök személyes imázsa sokkal elfogadottabb, mint pártjáé. Az ellenjelöltek semmilyen kockázatot nem jelentettek Putyin számára, a kampány során sem a háborút, sem az elnök politikájának alapjait nem kérdőjelezték meg.   A kampány alatt Takácsy Dorka szerint Putyinnál nem lehetett elkülöníteni, mikor kommunikál elnökként és mikor kampányoló elnökjelöltként, ami tudatos célja volt a Kremlnek. Ehhez jön hozzá, hogy a háború kitörése óta permanens Nyugat- és Ukrajna-ellenes kampány folyik Oroszországban, ami a második világháború képi világát hozza vissza – ezzel nemzetpolitikai és identitásbeli okok miatt az orosz társadalom jól is rezonál. Ez abban is megjelenik, hogy bár autoriter rendszerek esetén a közvélemény vizsgálata rendkívül nehéz, a leginkább megbízható Levada Intézet adatai sem térnek el jelentősen az államilag közölt adatoktól.   A háború támogatottsága azonban területileg erősen megosztott: a nagyvárosi középosztály, amely a háború kegyetlen oldalával szembesült és a fiatal, hadköteles korosztály esetében jóval alacsonyabb. Ezzel ellentétben a vidéki, a világtól elzárt Oroszország lakossága, akikhez kizárólag az állami propaganda jut el, valamint a hadkötelezettségtől nem fenyegetett idősebb korosztályok sokkal nagyobb mértékben támogatják a harcokat. Mindent összevetve azonban az látszik, hogy az orosz társadalom többsége támogatja a háborút.   Takácsy Dorka szerint a háború kapcsán a Kreml arra számít, hogy a nyugati országok belefáradnak Ukrajna támogatásába, amelynek így jelentősen gyengébb helyzetből kellene majd tárgyalóasztalhoz ülnie. Mivel rövid távon Oroszország van jobb helyzetben, így az orosz dezinformáció elsődleges célja is a nyugati társadalmak elbizonytalanítása. Ez kulcsfontosságú orosz szempontból, ugyanis látszik, hogy az európai hadipar nehezen indul meg, azonban, ha fel tud pörögni, akkor jelentősen más helyzet állhat elő. Végezetül a beszélgetésben szóba került Alekszej Navalnij, aki nemrég hunyt el egy szibériai börtönben. Navalnij nevét korábban Putyin egyszer sem említette, miként az állami médiában sem jelent meg egyszer sem életében. Halála után viszont rendkívül sok, egymásnak ellentmondó narratívában ír róla az orosz média, aminek célja a teljes összezavarás, hogy végül a befogadó se tudja eldönteni mi igaz és mi nem. Navalnij Berlinben tartózkodó özvegye, Julija Navalnaja lehetőségei kapcsán Takácsy...