Szabad-e haragudni a gazdagokra? – beszélgetés a globális elitről

A globális elit birtokolja a világ vagyonának aránytalan részét, ezzel számarányánál nagyobb befolyással bír a politikai folyamatokra, és legfőképpen nem érdekelt a igazságtalanságok tartós felszámolásában. Ez a globális elit leírtható-e osztályként, és legfőképpen kell-e „hangulatot kelteni” velük szemben erre keresi a választ Pogátsa Zoltán Globális elit című új könyve kapcsán az Új Egyenlőség podcast adása.   Kornai János Piketty kapcsán azt mondta, hogy nem szabad hangulatot kelteni a gazdagok ellen, mivel jól szétválaszthatóan vannak jó és rossz gazdagok. Az elsőt támogatni, ünnepelni kell, a másodikat, ha törvénytelen a vagyona, akkor börtönbe juttatni. Pogátsa Zoltán azonban árnyalja ezt a képet legújabb könyvében, amikor erről a globális elitről ír, aki alapvető befolyással bír társadalmi folyamatokra. Ez a globális elit globális nagyvárosokban lakik, globális iskolákba járatja a gyerekeit, globális üdülőövezetekben pihen, és közben sokszor nemzetállami keretek között mutatja magát. Ezért is izgalmas kérdés, hogy a globális elit egy osztály-e. Ennek kapcsán Pogátsa válasza az, hogy igen, hiszen bár kevesebb emberből áll, mint a klasszikus középosztály, de megtalálhatóak benne azok az osztálytudatot biztosító elemek, amely által ide sorolhatóak. Fontos rögzíteni, hogy a globális elit esetében statisztikai értelemben nem a meritokrácia érvényesül. Azaz nem az tud a globális elit részévé válni, aki korán kel, későn fekszik, sokat tanult, és szorgalmas, lelkes. Ezek sok emberben megvannak, de ettől biztosan nem lesznek gazdagok. A könyvben bemutatott esettanulmányok sokkal problémásabb képet festenek erről. Ez azért fontos, mert a szupergazdagok ezáltal nem egy kiválasztott réteg képviselői, hanem olyan kiváltsággal bírók, amely nem azonos módon áll rendelkezésre másoknak. Ebből következően érdemes néhány dolgot megvizsgálni, amely osztályképző elemként megjelenik a globális elit kapcsán. Ilyen erős összekötő kapcsos a jótékonykodás, amely sok esetben inkább a még több profit jelleggel bír semmint rendszerszintű segítséggel. Ahogy Pogátsa a beszélgetésben is fogalmaz, ha a globális elit is befizetné adóját olyan mértékben, mint a középosztály, akkor az állam nem lenne alulfinanszírozott, és nem adományokból működne egy kulturális intézmény, hanem állami támogatással. Márpedig a globális elit adományai nem neutrálisak, és ebből adódik a hátránya az állammal szemben. A jótékonykodó saját koordinátarendszere alapján oszt vissza, és nem a társadalmi szükségletek felől közelít. Azt is látni lehet, hogy a globális elit a jótékonykodását sokszor társadalmi pozíciója erősítésére használja fel. Erre egy példa a görög oligarchák foci iránit érdeklődése. Pogátsa bemutatja, hogy több görög oligarcha az igazságtalan újraelosztási rendszer, és adóelkerülések által megszerzett pénzéből rossz anyagi helyzetben lévő klubokat vesznek. Ezeknek a közönségét is „kvázi megveszik” ezáltal, akik támogatóként mozgósíthatóak. A beszélgetés során azt is megnéztük, hogy hol él a globális elit, honnan származik. Ebben van egy változás, hiszen a kínai gazdaság erősödése által most már onnan „jön” a globális elit nagyobb része. Ugyanakkor éles határvonalat lehet húzni a kínai elit és például az orosz oligarchák fejlődéstörténete között. Erre is választ ad a podcast adása.