Társadalmi ellenállás, elszálló költségek, politikai következmények hiánya: ez a tokiói olimpia

Az Új Egyenlőség podcast adásában a tokiói olimpiát övező társadalmi ellenállásról, Japán lakosságának fukushimai katasztrófához való viszonyáról és az elszálló költségekről beszélgetett Kiss Ambrus szerkesztő Ferber Katalin közgazdásszal, gazdaságtörténésszel.   A tokiói olimpiai játékokra azért pályázott Japán, hogy egyrész a nyereségből hozzájáruljon a 2011-es fukushimai katasztrófa utáni helyreállítási költségekhez, másrészt „bebizonyítsa” a japán társadalom számára, hogy a katasztrófának nincsenek hosszú távú következményei. Ferber Katalin elmondta, hogy már a kiindulópont sem volt jó, mivel a japán társadalom nem hitte el az alapkeretezést, és nem gondolta, hogy egy nemzetközi sportverseny feledtetni tudja a katasztrófát. Másrészt volt egy valós félelem attól, hogy nemhogy nyeresége nem lesz a játékoknak, hanem pénzügyi katasztrófát jelent majd. Eredetileg 7 milliárd dollárra becsülték az olimpia kiadási oldalát, majd ez 10 milliárd dollárra emelkedett. A mostani egészen véglegesnek tűnő becslés már 31 milliárd dollárról szól. Összehasonlítva a fukushimai katasztrófa helyreállításai költségeivel, ami 45 milliárd dollár volt, jól látszik, hogy azok jóslata vált valóra, akik pénzügyi okokból óvták az országot ettől. A Covid–19-járvány hatására 2020-ban még elhalasztották a játékokat egy évvel, majd 2021-ben a tiltakozások ellenére mégis megrendezték. Annak ellenére, hogy idén nyáron már elérhető volt a vakcina, a japán lakosság átoltottsága a 40%-ot sem érte el. Pedig az ország gazdasági erejét nézve szinte korlátlan mértékben megengedhették volna maguknak a vakcinák beszerzését. Jelentős volt a társadalmi ellenállás, és ez egyes társadalmi rétegekben még most is erősen megvan. Ugyanakkor, ahogy Ferber Katalin elmondta, egyetlen pillanatra sem volt a Covid miatt karantén az országban. A beszélgetésben elhangzott, hogy bár a Covid miatt nem jelen lehettek nézők, valamint jelentősen drágultak a megrendezés költségei, és tiltakozások is voltak, a japán kormány beleállt, és megrendezte az olimpiai játékokat. Ennek oka, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal fennálló szerződés miatt a versenyek elmaradása esetén is fizetnie kellett volna a rendezővárosnak a NOB felé. Ezt pedig nem akarták megtenni, vállalva a következményeket. A következmények pedig, ahogy ilyenkor lenni szokott, elmaradtak. A tokiói olimpia „eredetmítosza”, amely szerint azt azért kell megrendezni, hogy megmutassa, felszámolták a katasztrófa következményeit, nem vált valósággá. A kérdés továbbra is rendezetlen a japán lakosságon belül, és a politikai következmények is elmaradtak. A játékok után megtartott október végi választáson ugyanúgy a korábbi kormánypárt (a Liberális Demokrata Párt) győzött, amelyik 1955 óta szinte folyamatosan vezeti az országot. Egy pillanatra látszott arra esély, hogy ez a de facto egypárti rendszer megtörik, de ahogyan Ferber Katalin elmondta, nem látja ennek esélyeit a jelenlegi helyzetben sem.