„Tudomásul kell venni, ez egy magas inflációs korszak”

Az elmúlt hónapokban egyértelműen az árak drágulása lett az első számú probléma az Európai Unió tagállamai lakók körében. És ez alól Magyarország sem kivétel. Az Új Egyenlőség podcast adásában Pogátsa Zoltán főszerkesztővel beszélgettünk ennek okairól, mozgásterekről, és a hazai eszközrendszerről.   Az Eurobarométer felmérése szerint az Európai Unióban lakók 50% tartja az inflációt az egyik fő, személyes problémájának. Magyarországon ez az arány 60% körüli. A kutatás még a háború előtt, január második felében készült. Azóta a helyzet több területen is rosszabb lett. A márciusi inflációs adatok alapján Magyarországon érzhetően az élelmiszerek drágulása mozgatja a folyamatokat. A 14,3%-os emelkedés a negyedik legmagasabb (Bulgária, Litvánia és Lettország után). Ugyanakkor nálunk – még – lassítják az árak teljes emelkedését a különböző árszabályozások, mint a rezsicsökkentés, és az üzemanyagárstop. Ezért is 9% alatti a teljes inflációs adat nálunk, amely már középmezőnyt jelent számunkra az összes tagállam között.   Pogátsa Zoltán ennek kapcsán elmondta, hogy év végéig az inflációs folyamatokat Magyarországon 70%-ban a külső elemek hajtották fel, míg most már ez az arány csökkent, és nőtt a hazai hatás. A nemzetközi tényezők az energiaárak robbanása (ez már a háború előtt kezdődött), az elektronikai chipek terén történő válság, konténeres szállítás problémái és az élelmiszer válság. Ezek közül több olyan elem van, amely nem oldható meg semmilyen hazai eszközrendszerrel. Ezért is mondja azt Pogátsa, hogy „tudomásul kell venni ez egy magas inflációs korszak”. Ugyanakkor azt is fontos hozzátenni, van egy tévhit az infláció és a friss pénz bevitele között a gazdaságban. Egyes közgazdászok azt tartják, hogy a koronavírus járvány alatti pénzosztások fokozták az inflációs nyomást. Ez azonban nincsen így. És itt fontos időzítést és a pénzosztás célját is jól megkülönböztetni. A Magyar Nemzeti Bank alelnöke azt mondta a drágulás kapcsán, hogy annak megfékezéséhez monetáris szigorra, fegyelmezett költségvetési politikára, reálkamatra van szükség. Cél, hogy megtakarításra ösztönözzék az embereket. Ennek kapcsán fontos kérdés, hogy az elmúlt hónapok jelentős költségvetési kiadásai minek számítottak. A nagy állami beruházások egy ilyen helyzetben természetesen rontanak a helyzeten. Ugyanakkor kérdéses, hogy a 13. havi nyugdíj bevezetése és a gyermekesek adójának visszatérítése minek számít. Ugyanis növelte a költségvetési hiányt, ugyanakkor kompenzálta az inflációt. Erről érdemes vitát nyitni, és megnézni, mennyire szolgálták ezek a lépések az igazságosabb társadalmi újraelosztást, és ennek megfelelően alakítani rajtuk. A kormány az árak elszaladását árszabályozással igyekezett megoldani. Ezek közül a rezsicsökkentés, és az üzemanyagárának szabályozása hatékony volt. Az élelemiszer esetében az adatok is mutatják, hogy csak politikai termékről beszélhetünk. A kérdés, hogy kell-e, lehet-e továbblépni ebben. Az árszabályozás gyors kivezetése biztosan komoly problémákat okozna. Sokkal inkább az merülhet fel, hogy milyen eszközrendszer van például az élelmiszerek árának védelme érdekében. Ebben az egyik lehetőség a hazai termékek piacvédelme, azaz ne exportra dolgozzunk, hanem itthon érje meg eladni ezeket.