Válságkezelés előtt, alatt, és mi van utána? – Pillanatkép egy év távlatából

A koronavírus-járvány és ebből fakadó válság alapvető nyomokat hagyott a magyar társadalmon. Az Új Egyenlőség podcast adásában Bíró-Nagy András és Kiss Ambrus beszélgetett a Policy Solutions és a Friedrich Ebert Stiftung közös kutatásáról, melynek címe „Koronavírus és válságkezelés. A magyarok tapasztalatai egy év után”.   A lakosság 83 százaléka szerint veszélyes a vírus az emberek egészségére. 15 százalékuk ugyanakkor elutasítja ezt a gondolatot. A lakosság majd háromnegyede félti családtagjai egészségét, és 74 százalék fél a hosszú távú szövődményektől. De ezek „csak” az egészségügyi következmények. A kutatás mélyebbre ásott, és a beszélgetés ezekre is kereste a válaszokat. Bíró-Nagy András elmondta, hogy az adatok jól mutatják, mennyire csak magára és szűk családra számíthat a magyar társadalom, ha baj van. Kisebbségben voltak azok, akik az államtól kaptak segítséget, még a munkáltatóktól érkezett „támogatás” is nagyobb arányú volt. Ezzel együtt a családdal való erősebb köteléket más kötelékek elengedése követte. A válaszadók 14 százalékának csökkent a kapcsolata a munkatársaival, és 19 százalékuk elhidegült a baráti társaságától. Kérdéses, hogy ez mennyire visszafordítható folyamat, vagy éppen folytatódik-e a társadalom individualizálása. Ez azért is érdekes, mert miközben a család erős várnak tűnik, éppen ez a vár jelenti a veszélyeket is. A válság bizonytalanságot szül, ami növelheti a belső feszültségeket. A párkapcsolati erőszak fokozódását már több civil szervezet is jelezte, és a kutatásból is kiderülnek ennek a veszélyei. A problémának kettős eredője van: a bezártság és összezártság érzése, valamint az anyagi bizonytalanság. A válaszadók 10 százaléka már most is úgy érzi, hogy korlátozták szabadságában, és 66 százalékuk kifejezetten tart ettől. A másik gond az anyagi kiszolgáltatottság. Majdnem 40 nyilatkozta azt, hogy anyagi kár érte a válság alatt, azaz csökkent a jövedelme. Ehhez társul a mindennapok bizonytalansága, vagyis a munkahely elvesztésétől való félelem. Egyelőre a gazdasági, társadalmi válság az adatok alapján inkább a nagyvárosokban jelent meg. Kérdés, hogy ez a folyamat mennyire áll meg ezen a szinten, vagy terjed szét más településtípusok között. Most is kimutatható egy elem, amely a diplomások privilégiumának látszik, éspedig a nagyobb fokú védelem a válság ellen (nagyobb arányú segítség a munkáltatótól, home office igénybevétele). Azaz ez a válság is hordozza azokat a jeleket, amelyek hagyományosan más válságokhoz köthetők, ez pedig a társadalmi egyenlőtlenségek további növekedésére gyakorolt hatás. A beszélgetés végén Bíró-Nagy András, mint a kutatási program vezetője arra is vállalkozott, hogy előre tekintsen a válság kirobbanásának 2 éves évfordulójára.