Zöld politikák az energiaválságban: hogyan kommunikáljunk a környezetvédelemről?

  Hogyan gondolkodik a magyar társadalom a zöld ügyekről, és milyen megoldásokat vár a döntéshozóktól környezetük védelme érdekében? Erről beszélgettek az Új Egyenlőség podcastjában Bíró-Nagy András és Szászi Áron, a Policy Solutions elemzői, akik legújabb, „Zöld kommunikáció Magyarországon” című fókuszcsoportos kutatásukat ismertették.    A kutatásban számos környezetvédelmi problémával kapcsolatos attitűdöt felmértek, az eredményekből pedig egyértelműen látszik, hogy az emberek már a bőrükön érzik a környezetszennyezés és a klímaválság következményeit. Egyáltalán nem magától értetődő azonban, hogy az egyes zöld intézkedések mögött milyen társadalmi támogatottság alakul ki, és éppen ezért nagyon fontos, hogy miként kommunikálunk róla. Szászi Áron kiemelte, hogy leginkább a légszennyezés és a műanyagszennyezés témaköreire voltak érzékenyek az öt városban végzett fókuszcsoportok résztvevői. “Már a csecsemőkben is találunk mikroműanyagot” - hangzott el az egyik résztvevőtől.   Napjaink egyik legégetőbb kérdésévé vált az orosz-ukrán háború által előidézett energiaválság, melyre a nemzeti kormányok és nemzetközi szervezetek változó sikerrel igyekeznek megoldást találni. Szászi hangsúlyozta, hogy ebben a helyzetben különösen fontos, hogy az ország energiamixébe zöld, fenntartható alternatívák is bekerüljenek, illetve prioritásként kezeljük az épületek energiahatékonyságát, ami a magyar társadalom anyagi érdeke is. A kutatás bizonyos ellenérzéseket is napvilágra hozott a magyar társadalomban az elektromobilitással szemben. Több résztvevő is kiemelte az elektromos autók alkatrészeit előállító akkumulátorgyárak környezetszennyező hatásait.   Megoldási javaslatok terén az ipar és áruszállítás zöld átállása, illetve az újrahasznosítás és a különböző támogatási programok a voltak legnépszerűbbek. A kutató szerint a magyarok abban érdekeltek, hogy a klímaváltozás elleni harc költségeit ne ők fizessék meg, viszont saját pénztárcájuk is jól járjon a zöld átállással.  A vállalatokat érintő különadókkal, illetve a lakosságot sújtó szankciókkal és bírságokkal az emberek igen elutasítóak. Úgy vélik, a cégeket érintő szankciók szintén a hétköznapi embereken csapódnának le áremelés formájában. Szászi Áron a résztvevők szociális érzékenységét is kiemelte, szerintük az alacsonyabb társadalmi rétegek által okozott kibocsátás összefügg a mélyszegénységgel, amit nem büntetéssel, hanem támogatással kellene megoldani.   A szakpolitikák népszerűsítését célzó zöld üzenetek közül az életminőséget javító, pozitív hangvételűekre reagáltak legjobban a résztvevők. Az elitellenes, főként a nagyvállalatok felelősségét hangsúlyozó üzeneteket több csoportban határozottan elutasították. A kutató szerint zöld ügyekben az emberek “nem vevők” a gyűlöletkeltő kommunikációra, amit egyes csoportokban a kormánypártok szlogenjeihez hasonlítottak. A politikai döntéshozókkal kapcsolatban azonban már jóval kritikusabbak voltak, hiszen “a vállalatoktól nem várhatjuk el, hogy Máltai Szeretetszolgálatként működjenek”, azonban a politikusok felelősek azért, hogy olyan jogszabályokat hozzanak, amelyekkel a cégeknek is megéri fenntarthatóan működni.