XXI. Század Intézet

Történelmi választás, amelyen nem csak kormányt, hanem sorsot választunk Magyarországnak, méghozzá egy-két ciklus helyett akár évtizedekre. Így hangzik a megállapítás, amely az ellenzék rövid távú szemlélete helyett hosszú távon, a 21. század körülöttünk sokasodó veszélyeinek tükrében határozza meg az április 12-i döntés dimenzióját. A két szembenálló fél egyre világosabb körvonalakat kap. Az egyik oldalon a 16 éve egyhuzamban, nagy felhatalmazással kormányzó Fidesz–KDNP áll, melynek miniszterelnöke a rendszerváltoztatás óta összességében huszadik éve vezeti az országot, a másik oldalon pedig egy tisztázatlan eredetű, aktivált alvópárt, melynek vezetőjét és közvetlen környezetét botrányok tépázzák. De a magyar választás ráadásul nem csak hazánkról és a kárpát-medencei magyarságról szól, hanem közép-európai dimenziót nyert, egész Európát meghatározhatja és kimenetele a nyugati civilizáció további sorsa számára sem mellékes. Főleg így van ez akkor, amikor évtizedünk második felét tudhatólag háborúk, energiaválság és a megélhetési költségek drágulása fogja jellemezni, az Európai Unió sodródik az eseményekkel, a nyugati szövetségi rendszeren belül pedig mélyül az ellentét. 

Szinte bárhova tekintünk Európában egyre szembetűnőbb, hogy Nyugat-Európa országai is elkezdtek ébredezni, amire a patrióta pártok előretörése kellő bizonyítékként szolgál. Ennek oka nem pusztán abba rejlik, hogy a kontinens nemzeti szuverenista és patrióta pártjai olyan politikai vákuumokat kezdtek el betölteni Európa-szerte, amelyek a választók valódi akaratán nyugszanak, hanem egy populista lázadás is zajlik az elittel szemben, ami által a politika is visszatér eredeti forrásához, a népakarathoz. Ahogyan a történelemnek sincs vége, úgy a demokrácia fogalmát sem a brüsszeli technokrácia határozza meg, bármennyire is ebben a hitben ringatták magukat az utóbbi évtizedek liberális hegemóniája közepette. A patrióta pártok lezártnak hitt kérdéseket nyitottak ki újra – legyen szó a migrációról, az atomenergiáról vagy egyenesen a nemzetek újjáéledéséről –, ezáltal versenyelőnybe kerültek a múltba révedő és a status quo-t mindenáron megőrizni kívánó globalistákkal szemben. A küzdelem azonban csak most kezdődik, aminek tétje nem kevesebb, mint Európa sorsa.Miért elkerülhetetlen az Európai Unió megújulása, adott esetben új alapokra helyezése? Milyen szerepet játszanak ebben a patrióta pártok és vezetők? Hogyan fog kinézni Európa politikai térképe 2030-ban? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre keresi a választ Halkó Petra és Biró András a Mindig péntek podcast legújabb adásában.

Egy hónapja tart az iráni háború, amely pár nap alatt kiszélesedett s nem telt bele egy hét sem, hogy súlyos nemzetközi hatásai legyenek. Egyelőre patthelyzetről beszélhetünk, ami nem a támadó feleknek használ. Nagyon úgy néz ki, hogy Donald Trump több szempontból is elszámította magát az Irán elleni agresszióval, amelynek regionális és globális következményei egyre nyugtalanítóbbak, de nincsenek hatás nélkül magára az Egyesült Államokra, sőt a globális Délre sem. A világrendszerváltás folytatódik, méghozzá gyorsuló ütemben. Már az iráni háború rövid távú hatásaiból is messzemenő konzekvenciákat vonhatunk le. A márciusban folyó Irán elleni amerikai–izraeli agresszió feltárta a világrendszerváltás számos érzékeny pontját és már ilyen rövid idő alatt is olyan következményeket olvashatunk ki belőle, amik nem csak rövid, sőt középtávon, de minden bizonnyal hosszú időre velünk maradnak.

Mik a jelei, annak hogy Brüsszel is mindent a magyar választások felől néz? Miért van az áprilisi választásoknak határon túl mutató jelentősége? Lehet-e nemzeti és szuverén kormánya az országnak? Hogyan próbálják ezt megakadályozni? Miért akar Brüsszel még mindig háborúzni Ukrajnában? Hogy lehetséges, hogy az EU egy nem uniós országot, Ukrajnát támogatja Magyarországgal szemben? Milyen hatása van az Európai Unióra az iráni konfliktus okozta energiaválság? Mi a tétje az április 12-i választásoknak Brüsszel felől nézve?Ezekről a kérdésekről is beszélgetett G. Fodor Gábor Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszterrel a Mozgásban legújabb adásában.

Ukrán olajblokád Magyarországgal szemben, eszkalálódó közel-keleti válság, európai energiakrízis, patthelyzet az EU-csúcson – ilyen körülmények között készül sorsdöntő választásra a magyar nemzet április 12-én. Miközben egyes vádak szerint Oroszország beavatkozásra készül a magyar választásokba, eddig bizonyíthatóan csak a brüsszeli hatalmi központ, a globalista hálózatok és Ukrajna léptek fel a magyar ellenzék oldalán. Ennek a törekvésnek az élén az Európai Néppárt áll, amely minden rendelkezésére álló eszközt bevet annak érdekében, hogy Magyarország élén egy Magyar Péter vezette bábkormány alakuljon.Hazánk számára beláthatatlan következményekkel járna, ha egy olyan kormány kerülne hatalomra, amely Magyarországra is kiterjesztené azt a beszűkült, önsorsrontó és önpusztító brüsszeli irányvonalat, amely továbbra is utóvédharcokat vív a liberális demokrácia nevében. Ez az ideológiai zsákutca már így is a szakadék szélére sodorta az Európai Uniót – és ebből mindeddig Magyarország csak Orbán Viktor politikájának köszönhetően volt képes kimaradni.Jogosan merül fel a kérdés: április 12-én valóban nem csupán víziók, hanem sorsok között is választunk? Hogyan kapcsolódnak össze Németország belpolitikai feszültségei a magyar választással? És milyen érdek- és kapcsolati háló rajzolódik ki az Európai Néppárt, Ukrajna és a Tisza Párt között? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre keresi a választ Petri Bernadett és Biró András a Mindig péntek podcast legújabb adásában.

Az első Békemenet 2012 januárjában volt, a kezdeményezést az orosz-ukrán háború kitörésével és a sokasodó konfliktusokkal teli világban utolérte az idő. A minden alkalommal többszázezres tömeget megmozgató esemény komoly kiállást jelent a kormány politikája mellett, így sikere az április 12-i választás szempontjából is kulcskérdés.Hogyan áll a kampány 30 nappal a választás előtt? Miért fontos a Békemenet? Mit üzen egy ilyen kiállás? Milyen hatása lehet a választás kimenetelére? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre válaszol a Mindig Péntek legújabb adásában a XXI. Század Intézet két vezető elemzője: Halkó Petra és Deák Dániel.

A nemzetközi helyzet fokozódik, nyakig benne vagyunk a válságok korában: a történelem jóideje újrakezdődött, vége a boldog békeidőknek, ha voltak egyáltalán. Nem kérdés, hogy a 2020-as években beléptünk abba a korszakba, amelyet az egymásra torlódó krízisek jellemeznek. Ennek volt része a koronavírus-járvány, az orosz–ukrán háború kitörése, az annak nyomán előálló energiadrágulás és az USA új doktrínája, amely bár feladta a globális hegemóniát és a nyugati féltekét szándékozik dominálni, most mégis beavatkozik a Közel-Keleten.Sokakban felvetődik most a kérdés, nem csak idehaza, de az amerikai MAGA-mozgalom háza táján is, hogy eddig úgy tudtuk, Trump a béke elnöke, aki féltucatnyi háborút zárt le, Béketanácsot hívott életre és kifejezetten azzal kampányolt, hogy a véres és örökké tartó közel-keleti háborúknak véget vet, az amerikai védelmi stratégiába pedig szó szerint beleírták, hogy a demokrácia-exporttól tartózkodnak. Most pedig itt egy háború Irán ellen, amely az amerikai elnök szerint egy hónapig is elhúzódhat, ráadásul máról holnapra eszkalálódott: féltucatnyi ország érintett benne, a globális energiaárakat elszabadító hatásáról már nem is szólva. 

Noha a brüsszeli hatalmi centrum a korábbi magyar országgyűlési választások során is nyomásgyakorlási eszközök sokaságát vetette be, hogy egy mintakövető, külföldi érdekeket kiszolgáló politikai erőt segítsen hatalomra, mostanra a brüsszeli elit már nem is tagadja, hogy a regnáló kormány megbuktatása a célja.Az összehangolt brüsszeli–ukrán koordináció azonban nem a véletlen műve: mindkét fél számára létfontosságú érdek, hogy az áprilisi országgyűlési választáson a Tisza Párt kerüljön hatalomra. Brüsszel egy olyan direktívákat maradéktalanul végrehajtó bábkormányt látna szívesen Budapesten, amely nem gördít akadályt a központosító politikai törekvések elé, míg Kijev számára egy olyan magyar kabinet volna kedvező, amely – szintén a brüsszeli elvárásokkal összhangban – következetesen támogatja az ukrán érdekeket.Mindez felveti a kérdést, hogy Bizottság a szerződések semleges őréből hogyan vált nyílt politikai szereplővé? Van-e jövője Európának Ukrajnával együtt? Miért értelmezhető a magyar választás tétje egy szélesebb geopolitikai erőtér részeként? Milyen tények alapján jelenthető ki, hogy a Tisza Párt egy külső erőnek a kihelyezett végrehajtói csoportja? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre keresi a választ Halkó Petra és Biró András a Mindig péntek podcast legújabb adásában.

Az elmúlt 15 év eredményeként egy új korba léptünk, a függetlenség korába. De mit jelent ez a másfél évtized a magyar emberek számára? Hogyan lehet összegezni ezt az eredményes időszakot? Minek köszönhető, hogy Magyarország mára a saját útját tudja járni? Mi kerülhet veszélybe, hogy ha nem folytatódik ez a korszak? Mi a tétje az április 12-i választásnak?Többek között ezekről a kérdésekről beszélgetett G. Fodor Gábor a Mozgásban mai adásában Halkó Petrával és Fekete Rajmunddal.

Egy réges-régi történeti mintázat azt mutatja, hogy amikor Németország – nevezzék éppen bárhogyan: Német-római Császárság, vagy csak simán Német Császárság, Nagynémet Birodalom vagy a mostani Német Szövetségi Köztársaság – elég erőt érez magában ahhoz, hogy hegemóniát gyakoroljon a kontinens fölött, akkor először a tőle délkeletre fekvő országokat akarja dominálni, aztán az egész kontinenst az uralma alá hajtja, végül az oroszok ellen indul. A történet vége viszont mindig ugyanaz!Nem puszta történelmi áthallás, ha egy német kancellár országa háborús terveiről beszél, sőt egész Európát belevinné – amint tette azt Friedrich Merz a legutóbbi müncheni Biztonságpolitikai Fórumon. A múlt században láttunk már ilyet, és azt is tudjuk, hogy Magyarországnak, sőt Közép-Európa egészének létérdeke az ebből való kimaradás. És még valami: Magyar Péter a németek embere. Tudjuk, hogy mivel szokott járni, ha olyanok jutnak hatalomra, akik csak azt a választ ismerik, hogy jawohl. 

A héten az EU-csúcson ismét Ukrajna finanszírozása volt a téma, Európa érezhetően továbbra is a háború folytatásában érdekelt, megindult egy háborús készülődés. Ezzel párhuzamosan egyre több a konfliktus a világban, melynek mozgatórugója sok esetben az energia és az azért folytatott küzdelem. Eközben jövő héten Orbán Viktor Washingtonba utazik, hogy Donald Trump meghívására részt vegyen a Béketanács alakuló ülésén. Brüsszelben pedig nyíltan kimondták: Magyar Péter hatalomra juttatása a céljuk Magyarországon, hiszen ő nem állna ellent a brüsszeli kéréseknek. Ezért támadja egyre élesebben Orbán Viktort a kijevi rezsim.Miért biztos pont Magyarország ebben a bizonytalan világban? Mi lehet a háborúra készülő Európa jövője? Milyen szerepe lehet a Béketanácsnak? Milyen belpolitikai jelentősége van ennek és mit a tét április 12-én? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre válaszolt Petri Bernadett és Deák Dániel a Mindig péntek podcast legújabb adásában.A Mindig péntek legújabb felvétele Európa válaszúton: sebességek vagy körök címmel elérhető Facebookon, YouTube-on és 17 podcast-csatornán.

Január végén Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Lengyelország és a Hollandia vezetői egyeztetéseket kezdtek a kétsebességes Európa koncepciójának gyakorlati megvalósítása céljából, aminek legfőbb okaként a döntéshozatal felgyorsítását és hatékonyabbá tételét nevezték meg. Noha ezen föderalista vízió elkerülhetetlensége korábban is felmerült már, a tagállamok döntő többségének ellenállása miatt mindeddig sikerült megakadályozni a birodalmi ambíciók túlzott térnyerését. Kétségtelen, hogy az új nemzetközi rendben Európának is újjá kell szerveznie magát, ám aligha szolgálja a kontinens egészének érdekeit egy bezárkózó elitista projekt, amelynek egyetlen célja saját hatalmának fenntartása. A tévút abban is megmutatkozik, hogy ugyanazon elit akar megmentőként tetszelegni, amely az elmúlt 15 év elhibázott politikai döntései által előidézte az egész közösség válságát. Az alá–fölérendeltségen alapuló vertikális integráció helyett, egy koncentrikus körök mentén való újraépítkezésre lenne szükség, amelyben nemcsak a tagállamok választhatják meg az integrációs fokuk mértékét, de teret enged az Európa szomszédságában lévő országokkal való stratégiai együttműködések elmélyítésének is.Vagy a föderalista ambíciók feladása egyet jelentene annak nyílt beismerésével, hogy a brüsszeli hatalmi centrum erőfölényével visszaélve és a jogállamiság álcája mögé bújva politikailag motivált boszorkányüldözést folytatott a nemzeti szuverenista kormányokkal szemben? Sőt, automatikusan a jelenlegi brüsszeli elit bukásához vezetne? Milyen szerepet tölthet be Ukrajna az EU újjászervezésében? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre keresi a választ Halkó Petra és Biró András a Mindig péntek podcast legújabb adásában.A Mindig péntek legújabb felvétele Európa válaszúton: sebességek vagy körök címmel elérhető Facebookon, YouTube-on és 17 podcast-csatornán.

A történelem ismétli önmagát, csak más formában, azaz mindig az adott korhoz illő módon. Ennek oka, hogy a történelem olyan keretek között zajlik, melyeket megváltoztathatatlan adottságok alakítanak ki, és ha az egyes korszakok között tapasztalunk is jelentős változás, azok csak nagyon lassan mennek végbe. Ilyen egyszer és mindenkorra rögzített adottságok a földrajzi feltételek, amiket a geológia teremtett meg. Szintén adottság az ezek körülményei között élő népesség, és e populáció antropológiai, demográfiai és kulturális jellemzői. A földrajz és az emberi együttélés közös törvényei eredményezik a geopolitikai összefüggéseket, melyeknek szintén megvannak a maguk szabályai.  A hosszú távú történelemből olyan történeti mintázatok következnek, amelyek akár egy teljes évezreden keresztül maradandónak bizonyulnak, de minimum évszázados ciklusokat határoznak meg. Ilyen történeti mintázat például, hogy a honfoglalástól kezdve egészen máig tartóan a Kárpát-medence centrális erőtere: Magyarország. Igaz volt ez a mongol, az oszmán, az osztrák, a német és a szovjet megszállások ellenére is, de még Trianon sem tudta felülírni, sőt ma is elmondható. Ennek alapján akár azt is mondhatnánk, hogy korunk végvárrendszere a benzinkúthálózat. 

Donald Trump felkérte Orbán Viktort, hogy legyen alapító tagja az általa kezdeményezett Béketanácsnak. Ez annak az átalakuló világrendnek az egyik fontos új intézménye lett, amit Orbán Viktort már a 2014-es tusnádfürdői beszédében is részletezett: vége a liberális világrendnek, egy átmeneti időszakban vagyunk, elkezdtek kialakulni az új világrend keretei.A külpolitikai változások egyértelműen belpolitikai kérdésekké váltak, ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy egy ilyen intenzív időszakban ki vezeti az országot: egy tapasztalt, a magyar érdekeket képviselő politikus vagy egy kiszámíthatatlan, a brüsszeli elvárásokat követő politikai infuenszer, aki feltűnően nem mondja el a valódi álláspontját ezekről a kérdésekről.Vajon mi lehet ennek az oka? A Mindig Péntek legújabb adásában Halkó Petra és Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzői beszélgettek, ahol egyebek ezekre a kérdésekre adtak választ, illetve arra: mi Magyarország szerepe ebben az átalakuló világrendben, mi a választás tétje ebből a szempontból?

A Mozgásban őszi évada után idén is a kampány lesz a középpontban. Az őszi évadban egy magasabb perspektívából vizsgáltuk meg a kampány lehetséges körülményeit, kérdéseit Amerikával, Európával, a gazdasággal, illetve a digitális világgal de még a politikai morállal kapcsolatosan is. Kevesebb mint három hónappal a választások előtt, a mérők háborúja közepette a számokról lesz szó, többek között arról, hogy mi a közvéleménykutatásoknak a szerepe, jelentősége és haszna? Miért van egyáltalán szükség ezekre a kutatásokra, és mennyire hasznos a választópolgárok számára? Tévednek vagy befolyásolni akarnak a közvéleménykutatók? Miért alakult ki mára heves küzdelem a számok körül? Kinek lehet hinni, és kinek van igaza? Milyen eredmény várható április 12-én? A Mozgásban idei első adásában G. Fodor Gábor Mráz Ágoston Sámuellel, a Nézőpont Intézet vezetőjével beszélgetett.

Grönland ásványkincsekben és ritkaföldfémekben való gazdagsága, valamint stratégiai jelentősége miatt gyakorlatilag évtizedek óta a nagyhatalmi versengés mellékszínterévé vált, az elmúlt hetekben pedig az Amerikai Egyesült Államok immár nyíltan igényt formált a világ legnagyobb szigetére. Míg grönlandiak évek óta függetlenedni szeretnének Dániától, aminek esetleges bekövetkezte folytán az EU uniós tagsággal kecsegtetné az államot, addig az USA intenzív tárgyalásokat folytat a sziget megszerzése érdekében, de egy esetleges katonai akció lehetőségét sem zárja ki. Egyre erősödnek azok a hangok, amelyek szerint, még ha nem is kerül sor fegyveres összetűzésre a transzatlanti világ két pillére között, Grönland amerikai annexiója a NATO végét jelentheti. Az EU kétségbeesett próbálkozásai ellenére gyakorlatilag elkerülhetetlennek tűnik, hogy a sziget előbb vagy utóbb, de valamilyen formában az USA fennhatósága alá kerül, hiszen stratégiai és biztonsági okokból arra deklaráltan szüksége van az orosz és kínai befolyás ellensúlyozására.Vagy bármilyen módon Brüsszel mégis képes lehet ellenszegülni a Washington akaratának? Mi köze Ukrajnának Grönlandhoz? Van még kiút az uniós elit által generált geopolitikai zsákutcából? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre keresi a választ Petri Bernadett és Biró András a Mindig péntek podcast legújabb adásában.

Ursula von der Leyenék még Belgium miniszterelnökét is megzsarolták, az uniós jogot megkerülik, vészhelyzeti döntéssel sajátítanák ki a befagyasztott orosz vagyonokat, hogy Ukrajnát támogassák. Ezzel szembemennek Amerikával, Donald Trump béketervével is. Miután a brüsszeli és nyugat-európai politikusok többsége még mindig háborúpárti álláspontot képvisel, Európát lényegében teljesen kihagyják a béketárgyalásokból; már a kispadra sem hívják oda Ursula von der Leyenéket, az amerikai külügyminiszter sem volt hajlandó fogadni az EU külügyi főképviselőjét. Egy utolsó erős lap maradt Ursula von der Leyenék kezében, ez pedig az összesen 210 milliárd eurónyi befagyasztott orosz vagyon. Azért próbál ehhez hozzányúlni, mert ezzel kívánja befolyásolni az amerikai-orosz tárgyalásokat, melynek szintén része a befagyasztott orosz vagyon sorsa.Mi várható az EU-csúcson? Hogyan próbálja megtörni Ursula von der Leyen a belga miniszterelnököt? Mit szól ehhez Amerika? Milyen volt az idei év és mi várható 2026-ban? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre keresi a választ Petri Bernadett és Deák Dániel a Mindig péntek podcast legújabb adásában.

Az idei év legnagyobb horderejű változása, amely a nyugati világon belül bekövetkezett, az volt, hogy civilizációnk elkezdett kétpólusúvá válni. Az új amerikai elnök tavalyi megválasztása óta azt láthatjuk, hogy a Trump-adminisztráció saját külpolitikával rendelkezik, amely az USA nemzeti érdekeit szolgálja s nem folytatja a Biden-korszak globalista programját. Az amerikai politikában átrendeződés figyelhető meg az óceánpartmenti internacionalizmus és az Amerika középső részét jellemző kontinentális, izolacionalista politika között. Az USA persze nem mond le nemzetközi kötelezettségeiről, de ezek korlátozottak s mindig saját nemzeti érdekeivel magyarázza őket, nem valamilyen nemzetközi okkal. Az Európai Unió elitje ehhez képest teljes erővel folytatja azt a politikát, amit a Biden-adminsztrációval tandemben mozgó első von der Leyen-bizottság alatt kezdett el: európai föderalizmus, háborús készülődés, eladósodás, migráció. Az egypólusú kísérlet tehát kudarcba fulladt, beléptünk a többpólusú világrend előszobájába, és jelenleg a nagyhatalmak korának átmeneti szakaszát éljük. Ebben a helyzetben az egyes, kisebb-nagyobb szereplők saját államuk, területiségük és civilizációjuk megerősítésére törekednek, amely nem csak kulturális, hanem versenyképességi kérdés is. Ebbe a versenybe a kétkomponensű nyugati civilizációnak csak az amerikai fele szállt be, az Európai Unió sajnos folytatja a globalista projektet. Ezért lett az EU magányos törpe a feltörekvő óriások között.

A XXI. Század Intézet Mindig péntek című podcast-sorozata legújabb adásának címe: Európa válságra ítélve. Az intézet kutatói, Petri Bernadett és Biró András az Európai Unió gazdasági lejtmenetét elemzik olyan szempontok mentén, mint az évek óta tartó stagnálás, a beruházások hiánya, a körvonalazódó közös uniós adósságspirál és a fegyverkezési láz. Az Európai Unió egyre látványosabban marad le az Egyesült Államok és Kína mögött, amely tény mellett az olyan elkötelezett eurokraták sem tudnak többé szemet hunyni, mint Mario Draghi, az Európai Központi Bank egykori elnöke. A Draghi-jelentés megjelenése óta egyre több szakmai tanulmány foglalkozik az EU gazdasági teljesítőképességének csökkenésével, energiapolitikájának zsákutcájával, stratégiai ágazatokban való iparpolitikai leszakadásával, és összességében a szervezet növekvő versenyhátrányával a globális szuperhatalmakkal szemben. A brüsszeli hatalmi centrum egy olyan strukturális válságba vezette a szervezetet, amelyet megfelelő legitimáció híján képtelen megreformálni, ezért az egyetlen kiútnak immár egyre nyíltabban a tagállamok közös eladósodásátt, vagyis az adósságuniót tekinti. A német és francia belpolitikai krízisek katalizálják az uniós válságspirált?  Miért jár együtt a fegyverkezési láz a csökkenő európai életszínvonallal? Hogyan érinti mindez Magyarországot? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Petri Bernadett és Biró András a Mindig péntek podcast legújabb adásában.A Mindig péntek legújabb felvétele Európa válságra ítélve címmel elérhető Facebookon, YouTube-on és 17 podcast-csatornán.

Az orosz-ukrán háború nem csak beárnyékolja de a keretét is adja a jövő évi választásoknak. De milyen hatással van a háború most a magyar háztartásokra? Mennyivel jutott kevesebb a magyaroknak a háború miatt? Mit tud kezdeni a kormány a háború okozta gazdasági nehézségekkel kicsit több mint 4 hónappal a választások előtt? Mit oldana meg a béke, és mi változna? Megoldja a béke az energiabiztonságunkat? Brüsszelnek a háború vagy a béke az érdeke? Mennyibe fog kerülni a magyaroknak ha Brüsszel akarata érvényesül? Hogy fog ez meglátszódni a magyar ember pénztárcáján?A Mozgásban legújabb adásában többek között ezekről a kérdésekről beszélgetett G. Fodor Gábor Hortay Olivérrel, a Századvég munkatársával.

A rendkívül sikeres novemberi Trump–Orbán csúcs nemcsak külpolitikai szempontból, hanem belpolitikai dimenzióban is kiemelt jelentőségűnek bizonyult, a legfrissebb közvélemény-kutatások egyöntetűen a Fidesz erősödését mutatják, míg Magyar Péter érezhetően nem tud kezdeményező szerepbe kerülni, csak reagál az eseményekre. Beszédes, hogy ezt már nemcsak kormánypárti szereplők, hanem ellenzéki véleményformálók is hasonló álláspontra helyezkedtek. A Fidesz lendülete és a Tisza apadása a hétvégi győri rendezvényeken is megmutatkozott, az egy jó lenyomata volt a kutatásokban tapasztalható tendenciának. Orbán Viktor érezhetően elkezdte megszólítani a bizonytalan, középen álló szavazókat, míg Magyar Péter még mindig a baloldali keménymaghoz szól.Mi várható a továbbiakban? Miért volt ilyen erős belpolitikai hatása a Trump–Orbán csúcsnak? Miért fontosak a Digitális Polgári Körök vidéki rendezvényei? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre keresi a választ Halkó Petra és Deák Dániel a Mindig péntek podcast legújabb adásában

Lezajlott Orbán Viktor és Donald Trump hatodik találkozója, amely bízvást történelminek nevezhető, nem csak a bejelentett megállapodások és azok volumene miatt, hanem a fogadtatás körülménye okán is. A magyar miniszterelnököt Trump megkülönböztetett tisztelettel fogadta, jóval túlmenve azokon a gesztusokon, amelyeket egy baráti ország szokványos diplomáciai ceremóniájánál megszokhattunk. Ugyanakkor az orosz, a kínai, a török, a közel-keleti és a közép-ázsiai vezetők is hasonló nagyrabecsüléssel fogadják Orbánt, aki szemmagasságban beszél a világ vezetőivel. Magyarország sikeres külpolitikai mozgása a multipoláris berendezkedés felé vezető átmeneti időszakban a következővel írható le: többoldalú elköteleződés, kölcsönös tisztelet és partnereink érdekeltté tétele sikerünkben. Erről szól, hogy a nyugati integrációk, azaz az Európai Unió és a NATO tagjaként részt veszünk az Övezet és Út kezdeményezésben és megfigyelők vagyunk a Türk Államok Szervezetében. Utóbbihoz kapcsolódik a jó azeri, török és a közép-ázsiai országokkal fenntartott kapcsolat.

Az adásban két, látszólag távoli világ találkozik: Prága és Chongqing. A személyes élmények kapcsán arról esik szó, hogyan alakul át a globális világrend, és miért vált döntő kérdéssé a világnézet szerepe. A második világháború utáni gondolkodás sokáig azt sugallta, hogy a jólét elegendő, nincs szükség gyökerekre, hagyományra vagy jövőképre. Mára azonban kiderült: ez a modell nem működik. A világ visszatér a nemzeti identitáshoz, a szuverenitáshoz és a kulturális alapokhoz. Európa azért került válságba, mert elveszítette saját világnézetét és globális súlyát. Ezzel szemben Közép-Európa – Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia – egy új, harmadik utat kínál: egyszerre őrzi identitását és nyitott a világra. A kínai példa megmutatja, hogy a jövő a partnerségen, a kölcsönös tiszteleten és a szuverén nemzetek együttműködésén alapul.Az epizód végkövetkeztetése, hogy az új világrenddel eljött Közép-Európa ideje – és ez nemcsak a térség, hanem az egész kontinens számára esély és mentsvár.

Helye van a politikában a morálnak vagy sem? Mi várható a politikában a technológia, a mesterséges intelligencia behatolásával? A hatalom az démonikus vagy csak a cél iránti alázat testesül meg benne? Helye van az indulatnak a politikában? Hogy lehet az igazság mögé többséget rendelni? Mi a jövő évi választás tétje?Többek között ezekről a kérdésekről beszélgetett G. Fodor Gábor a Mozgásban legújabb adásában Lánczi Andrással Széchenyi-díjas filozófussal.

A XXI. Század Intézet Mindig péntek című podcast-sorozata legújabb adásának címe: Bővül Orbán Viktor uniós mozgástere. Az intézet vezető elemzője, Deák Dániel és az intézet kutatója, Petri Bernadett Orbán Viktor római útját, a cseh választás eredményét és a november 7-i Trump–Orbán találkozót értékelték kül- és belpolitikai szempontból egyaránt.Mozgalmas időszakot élünk külpolitikai szempontból: Csehországban megnyerte a választást Orbán Viktor patrióta szövetségese, Andrej Babiš, aki hamarosan kormány alakít, az amerikai és az orosz elnök bejelentette, hogy a következő csúcstalálkozójuk Budapesten lesz, hétfőn Rómában találkozott a magyar kormányfő XIV. Leó pápával és Giorgia Meloni olasz kormányfővel, jövő pénteken pedig Washingtonban tárgyal Donald Trump amerikai elnökkel. Mindez igazolja a magyar kormány külpolitikai álláspontját: minden nagyhatalommal jóban kell lenni és mindent meg kell tenni a béke érdekében. És természetesen belpolitikai jelentősége is van, ugyanis hamisnak bizonyultak azok az ellenzéki állítások, miszerint a magyar külpolitika elhibázott és az ország elszigetelődéséhez vezet.De mégis milyen hatása van ezeknek az eseményeknek a magyar kül- és belpolitikára? Mi várható Orbán Viktor washingtoni látogatásán? Mekkora mozgástere lesz a magyar kormányfőnek az EU-csúcson például Ukrajna ügyében? Tényleg elvehetik Magyarország vétójogát?Egyebek mellett ezekre a kérdésekre válaszol Deák Dániel és Petri Bernadett a Mindig péntek podcast legújabb adásában.

A XXI. Század Intézet Mindig péntek című podcast-sorozata legújabb adásának címe: Ez volt a Békemenet: „Egyetlen lélekről sem mondhatunk le”. Az intézet igazgatója, Békés Márton az október 23-i békemenetet, illetve Orbán Viktor miniszterelnök Kossuth téren elmondott beszédét elemzi.Október 23. alkalmából lezajlott a tizenegyedik Békemenet, amely két szempontból volt sorsdöntő. Egyrészt újfent bizonyította, hogy a kormány támogatottsága szilárd, hogy ez a támogatottság országos méretű és az egész nemzetet reprezentálja. Másrészt ennek az erős felhatalmazásnak a birtokában utazhatott Orbán Viktor Brüsszelbe, hogy ott képviselje a béke álláspontját, amely mögött tömegek állnak. Kevesebb, mint fél év van hátra a választásokig. A nyár végén megszerzett előnyt a Fidesz szeptember-október folyamán mezőnyfölénnyé bővítette, melynek fontos része volt a Digitális Polgári Körök első országos találkozója, most pedig október 23-án mozgósított jól. Orbán Viktor tábora magabiztos és nyitott, a választás tétjét megfogalmazó kérdésre pedig egyértelmű a válasza: háború vagy béke, brüsszeli bábkormány vagy magyar szabadság.

Mi az a digitális szuverenitás? Mik a mai közösségi média trendek? Miért ér el sokkal nagyobb nézettséget egy fiatal gamer, mint egy nagymúltú TV csatorna?Politikailag mit ér egy like? Hiába valaki like-bajnok, hogy tud valóban szavazatot szerezni? Hány valós szavazója van Magyar Péternek? Kell szigorítani a közösségi médiában zajló véleménynyilvánítás szabadságán? Mi fog számítani valóban a választásokon? Fontos, hogy az első csatát a digitális térben kell megnyerni?Többek között ezekről a kérdésekről beszélgetett G. Fodor Gábor a Mozgásban legújabb adásában Dukász Magorral, a Digitális Szuverenitás Központ alapítójával, tulajdonosával.

Október 13-án a sarm es-sejk-i csúcstalálkozó keretében megállapodás született az Izrael és a Hamász közötti harcok beszüntetéséről és a gázai béketerv első fázisának végrehajtásáról. A találkozó kevesebb, mint harminc ország vezetőjének részvételével zajlott, amelyre Orbán Viktor magyar miniszterelnök is meghívást kapott, míg például Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nem szerepelt a meghívottak listáján. Donald Trump amerikai elnök történelminek nevezte azt a Gázai övezetet érintő békeszerződést, amelynek garantálását az Egyesült Államok, Egyiptom, Katar és Törökország vállalta magára. Az amerikai elnök béketeremtő tevékenysége illeszkedik abba a külpolitikai nagystratégiába, amelynek keretében a térség országai közötti normalizáció megteremtésére már az első Trump-adminisztráció 2020-ban is kísérletet tett az Ábrahám-egyezmények keretében. A mostani csúcstalálkozó rávilágított arra, hogy a térség államai elkötelezettek a biztonság és stabilitás megteremtésében, ám továbbra is adódnak olyan konfliktusgócok, amelyek megakadályozhatják ennek tartósságát. Ezek közül a legfontosabbak közé tartozik a Hamász jövőbeli szerepe, a gázai újjáépítés részletei, illetve a kétállami megoldás megvalósíthatósága.Mit jelent a békeszerződés a világrend átalakulása szempontjából? Mi a jelentősége annak, hogy Magyarország is képviseltette magát a csúcson? Mi a relevanciája a sarm es-sejk-i eseményeknek a magyar belpolitikai szempontjából? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Deák Dániel és Biró András a Mindig péntek podcast legújabb adásában.A műsor felvételére október 15-én, szerdán került sor. Az adás rögzítésekor még nem jelentette be Donald Trump amerikai elnök, hogy hamarosan Budapesten tárgyal Vlagyimir Putyin orosz elnökkel az orosz–ukrán háború lezárásának lehetőségeiről, a beszélgetésben ennek peremfeltételeiről szót ejtettek.

A XXI. Század Intézet Mindig péntek című podcast-sorozata legújabb adásának címe: Magyar Majdant akarnak? Az intézet igazgatója, Békés Márton a kormánypárti tábor bővülésének stratégiáját elemzi. Van egy nyugtalanító mintázat, amely hosszú évek óta megfigyelhető a magyar belpolitikában. Jó évtizede velünk van s úgy tűnik, hogy napjainknak is szerves része. Röviden arról van szó, hogy a magyarországi ellenzék annál erőszakosabbá válik, minél reménytelenebb helyzetben van. Így volt ez a 2014-es, a 2018-as és a 2022-es – kétharmados győzelmeket követő – ősszel-télen, de 2020. szeptember-októberében, valamint napjainkban is. Ha látják, hogy demokratikus úton, vagyis választásokon nem sikerül leváltani az aktuális Orbán-kormányt, akkor az utcán próbálkoznak: blokáddal, egyetemfoglalással, TV-székház ostrommal, szervezett tüntetéssel, polgári engedetlenséggel. Mindez olyan ismerős, mintha láttuk volna már valahol! Bizony, ez a „színes forradalmak” jól ismert forgatókönyve, amely Belgrádtól Tbiliszin át Kijevig ugyanazzal a taktikával működik, hasonló stratégiai érdekek mentén, többnyire kívülről megszervezve. A hazai „színes forradalmárok” most is magyar Majdant akarnak. Mit látunk idén ősszel? Álhírkampányt a kormány ellen, élén a reaktivált Juhász Péterrel, Hadházy-féle tüntetéseket Hatvanpusztán és a Belvárosban, valamint egy Polgári Ellenállás nevű szervezetet. Tegyük hozzá azt is: míg a kétezres években Belgrád volt a „színes forradalmak” szervezésének központja, addig a Majdan után Kijev vette át a bázis szerepét, ahol számos grúz és belarusz felforgató megfordult. Itt is lehet azonban összefüggést keresni napjaink Magyarországával, elegendő csak az Tisza Párt ukrán kapcsolattartójának hátterére és a párt applikációjának fejlesztőire gondolni. 

Valóban Trump forradalom zajlik, vagy ez csak mítosz? Logikus, amit az amerikai elnök csinál vagy egyszerűen csak őrültség? Tényleg nem csak Amerikát alakítja át az elnök, hanem a világot? Az új Amerika erős vagy gyenge? Trump valóban a béke embere? Nekünk jó, hogy Trump a "főnök"? És ha igen mitől lesz jobb? Segíti-e a jobboldalt valamivel, illetve hozzá tud-e járulni Orbán Viktor győzelméhez az amerikai elnök? Igaz a mítosz, hogy Amerika a politikai tudás műhelye? Mit tanulhatunk mi a magyarok a Trump-hatásból?Többek között ezekről a kérdésekről beszélgetett G. Fodor Gábor a Mozgásban legújabb adásában Fekete Rajmunddal, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatójával, Amerika-szakértővel. 

Szeptember 18-án közösségi oldalán jelentette be Donald Trump amerikai elnök, hogy elnöki rendelettel terrorszervezetnek nyilvánítja a szélsőbaloldali Antifa mozgalmat, egyben elrendelve az erőszakos mozgalom finanszírozásának vizsgálatát is. Néhány nappal később a Magyar Közlönyben is megjelent az a rendelet, ami alapján az Antifa mozgalmat terrorszervezetté nyilvánítják Magyarországon, amely aktust Hollandiában a parlament alsóháza is kezdeményezett. A közbeszédet rögtön elkezdte tematizálni, hogy egy decentralizált, hierarchiát nélkülöző, egyének laza csoportját alkotó mozgalmat nem lehet terrorszervezetté nyilvánítani, holott a militarista, anarchista és az erőszakot legitim eszköznek tekintő mozgalom megfelel azoknak az elvárásoknak, ami alapján terrorszervezetnek lehet nyilvánítani. Miután a politikai erőszak és terrorizmus viszonyrendszere komplex kérdéskört takar, okkal merül fel a kérdés, hogy az emberiség történetében mikor, milyen formában és milyen ideológiához köthetően ütötte fel a jelenség? Milyen szerepet töltöttek be ebben az anarchista, szélsőbaloldali hullámok, illetve most az Antifa terroristák? Kik is ők valójában?Ezeket a kérdésekre keresi a választ Halkó Petra és Biró András a Mindig péntek podcast legújabb adásában. 

Miután a kormánypártok megnyerték a nyarat, az őszi politikai szezonkezdetet is erősen indították. Elkezdődött az Otthon Start program, jött a nyilvánossá tett kötcsei találkozó, és erre következett a Digitális Polgári Körök első országos találkozója. A Tisza Pártot ehhez képest fegyverbotrány rázta meg, az ellenzéki oldalon hetek óta sem a hangot, sem a témát nem találják. Miközben tetőzött a Tisza növekedése, sőt apadni kezdett, a kormányoldal magas bázison kezdett lendületet venni.2025 nyarán a Fidesz egyértelműen átvette a kezdeményezést és ősszel lendületből kezdte meg a további bővülést. Kiépült, tapasztalt, nagy pártként több szólamban és számos területen vette át a kezdeményezést, a tematizációt és a politikai napirend meghatározását. Ez nem csak az otthontámogatási program iránti érdeklődésben mérhető le, de abban is, hogy a pozitív politikai események a Fidesz körül zajlanak. Az Orbán Viktor által nyáron életre hívott Digitális Polgári Körök szeptember 20-án megtartott első országos találkozója szelíd erődemonstráció volt. Nagyszabású, látványos, jól szervezett és magabiztos seregszemléről volt szó, amely mindvégig békés, jókedvű és bizakodó légkört árasztott. A helyszínen és a közvetítésekből is az jött le, hogy a jobboldali tábor győzelemre készül. Az 1. DPK-találkozó szelíd erődemonstráció, egy meggyőző társadalmi többség birtokában kormányzó nagy nemzeti néppárt seregszemléje volt. És mindezek után még csak most jön az új nemzeti konzultáció, október 23-án pedig a Békemenet. 

Ha az Európai Unióra, mint politikai projektre tekintünk, akkor az jut eszünkbe, hogy azért hozták létre, hogy legyen béke, és legyen gazdasági növekedés. Most viszont úgy tűnik, hogy Európa háborút akar, miközben lemarad a gazdasági versenyben más kontinensekkel szemben. Mi történt Európával és az Európai Unióval? Van értelme fenntartani ezt a konstrukciót? Miért nincs nyoma annak, hogy az európai elit bármit is tenne azért, hogy Európának jobb legyen? A fegyverkezés helyett miért nem versenyképes akar lenni az EU? Van egyáltalán értelme a brüsszeli utat választani? Erősödik a patrióta hang az Európai Unióban, de vajon ez mire lesz elég a széteső nagy nemzetállamok mellett? Ezekről a kérdésekről beszélgetett Szájer Józseffel, a Szabad Európa Intézet igazgatójával G. Fodor Gábor Intézetünk stratégiai igazgatója a Mozgásban őszi évadának első részében.

Tíz éve, 2015 szeptemberében, a magyar határzár ellen fellépő, erőszakos migránsok összecsaptak a rendőrséggel Röszkénél. Ez a jelenet örökre beírta magát a modern magyar történelembe, és világosan megmutatta: a tömeges, ellenőrizetlen bevándorlás nemcsak humanitárius kérdés, hanem közbiztonsági és szuverenitási probléma is. Magyarország már akkor megfogalmazta azt az álláspontot, hogy Európa jövője a határok védelmén múlik. Az eltelt tíz év alatt azonban az Európai Unió képtelen volt közös, hatékony és fenntartható migrációs politikát kialakítani, sőt a politikai nyomás alatt áterőltetett migrációs paktum újabb törésvonalakat hozott létre, a migráció menedzselését célzó paktumnak pedig egyre több kormány nem hajlandó eleget tenni. Mindez aligha meglepő annak fényében, hogy mára egyértelművé váltak a migráció negatív következményei Nyugat-Európában: a bevándorlók nem beilleszkedtek, hanem párhuzamos társadalmakat és bűnszervezeteket építettek ki. A nagy kérdés most az: Európa tanul-e a tíz évvel ezelőtti röszkei üzenetből, vagy újabb évtizedet veszteget el működésképtelen paktumokra? A Patrióták képesek lehetnek akkora nyomást gyakorolni az uniós elitre, hogy a brüsszeli hatalmi centrum a polgárok biztonságát helyezze előtérbe az ideológiai projektek szolgálása helyett? Visszaszerezhető-e egyáltalán a kontinens biztonsága?Ezeket a kérdéseket járja körül a Mindig péntek podcast legújabb adása, ahol Petri Bernadett és Biró András elemzik a nyugat-európai migrációs krízist. 

Vasárnap Kötcsén különleges politikai pillanatnak lehettünk tanúi. Egy időben tartott rendezvényt a Fidesz és a Tisza Párt, ami ritka lehetőséget kínált arra, hogy közvetlenül össze lehessen vetni a két politikai erő jövőképét és irányvonalát. Míg Orbán Viktor hagyományos évadnyitó beszédében átfogó kül- és belpolitikai helyzetértékelést adott, kijelölve a nemzeti érdek mentén a hosszabb távú célokat, addig Magyar Péter inkább az aktuálpolitikai csatározások szintjén maradt, és egy, a brüsszeli elvárásokhoz igazodó Magyarország képét vetítette előre.De vajon mi a hosszú távú üzenete a kötcsei eseményeknek? Milyen kampánystratégiára számíthatunk a következő hónapokban? És pontosan mit mondott Orbán Viktor a külpolitikáról, illetve a belpolitikáról?Ezeket a kérdéseket járja körül a Mindig péntek podcast legújabb adása, ahol Halkó Petra és Deák Dániel elemzik a kötcsei találkozó tanulságait és üzeneteit.

Az eddigi évekhez képest most elmaradt a belpolitikai uborkaszezon, júliusban-augusztusban sem volt szünet, és míg a parlamenti ellenzék nyaralt, Magyar Péter kirándult, addig a jobboldal dolgozott, aminek meg is lett az eredménye. 2025 nyarán tehát nem állt meg a politikai élet, sőt a Fidesz fordított a dolgokon. A Fidesz rutinjával, tematizációjával és innovációjával uralta a terepet. Az elmúlt hónapokban egy sor jelentős világpolitikai esemény történt: Trump és Putyin Alaszkában találkoztak, az Európai Unió leértékelődött, a Sanghaji Együttműködési Szervezet pedig, élén Kínával, bejelentkezett a globális rendszer reformjára. 2025 nyarán a nemzetközi helyzet is fokozódott, amelyben három főszereplő volt: az Egyesült Államok, Oroszország és a globális Dél, azon belül is a BRICS-országok között és a Sanghaji Együttműködési Szervezeteben egyaránt szereplő Kína és India. Az Európai Unió a nemzetközi eseményeknek nem az alanya, inkább a tárgya volt, amit méltóképpen mutatott, hogy a brüsszeli vezetés simán belement az amerikaiakkal való kedvezőtlen vámmegállapodásba és hogy Ukrajna támogatásának legfeljebb úgy tudnának eleget tenni, ha az Egyesült Államoktól vásárolnak neki fegyvereket. Az alaszkai Trump–Putyin találkozó valódi áttörést jelentett, hiszen legfelsőbb, nagyhatalmi szinten történt egyeztetés. A világrendszerváltás hosszú folyamatának szempontjából a legfontosabb találkozó a Sanghaji Együttműködési Szervezet 25. csúcstalálkozója volt a kínai Tiencsinben. 

Régóta tart a vita, hogy a politikai értelemben pozíciót kijelölő, viszonylagos orientációt biztosító bal–jobb felosztás helyett hogyan nevezzük el a két, egymással szemben álló pólust. A hazai belpolitika mellett az európai uniós küzdelmeket, sőt az egész nyugati világ konfliktusait meghatározza egy kettősség, amelyet sokszor neveznek lokalisták és globalisták, föderalisták és szuverenisták, vagy populisták és neoliberálisok szembenállásának. Az idehaza szemben álló feleket tekintve létezik egy mindenkori Nemzeti Párt és egy örök Nemzetközi Párt, előbbiek a Magyarország előtt álló kihívásokat mindig belső erőforrásból, a magyar érdekeknek megfelelően akarták megoldani, utóbbiak azonban égtájkövető magatartást tanúsítottak, ami azt jelentette, hogy akár keleti, akár nyugati irányba is fordultak, mindig külső – többnyire birodalmi – szempontokat akartak érvényesíteni idehaza. A maradandónak bizonyuló történelmi mintázatok miatt nem túlzás a Hunyadi-párt és a Cillei-párt folytonosságáról beszélni.

Szájer József, a Szabad Európa Intézet igazgatója és Halkó Petra, a XXI. Század Intézet vezető elemzője arról beszélgetnek, hogyan folytat a mai, nyugati típusú demokrácia „totális háborút” a népakarat ellen, miközben egy elit által működtetett rendszer irányítja a közéletet, amely látszólagos demokratikus keretek között valójában korlátozza a többségi akaratot. A demofób gondolkodás ma kifinomult intézményrendszeren keresztül érvényesül: az alkotmányosság, a bíróságok és az ombudsmanok hálózata nem a népuralom elvét, hanem egy szűk elit értékrendjét védi.

Hogyan érinti a magyar állampolgárok biztonságérzetét a szomszédunkban dúló háború? Reális veszély, hogy ukrán fegyverek, vagy az ukrán maffia megjelenik Magyarországon?Veszélyben van a pénzünk? Valós veszély az online csalás? Kik és kinek dolgoznak azért, hogy a háború tovább folytatódjon? Mit tudnak tenni a magyar szervek az esetleges titkosszolgálati beavatkozások ellen? Mi a helyzet a migráció frontján, apad a menekült hullám? Hol tart most a magyar közegészségügy fejlesztése? Bíznak a magyar emberek az állami egészségügyben?Büszkék lehetünk a magyar közoktatás színvonalára? Mit tesz a kormány a tanárokért, diákokért, és mi okozza a legnagyobb kihívást?Ezekről a kérdésekről beszélgetett Rétvári Bence miniszterhelyettessel G. Fodor Gábor, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója.

Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője és Kosztur András vezető kutató azokat a nyílt és fedett tevékenységeket veszik végig, amik az orosz–ukrán háború árnyékában folynak, most éppen Magyarország ellen. Az Egyesült Államok sürgetésére, Törökország közreműködésével, három év után ismét közvetlenül tárgyal egymással Ukrajna és Oroszország, a két ország között lezajló, minden korábbinál nagyobb fogolycsere pedig arra utal, hogy lehet esély az álláspontok közeledésére. A tárgyalások kézzel fogható eredménye és főképp a háború vége azonban még így is távolinak tűnik, az eszkaláció kockázata viszont nem múlt el: mindkét oldalon dróntámadások zajlanak, a harcok sem szünetelnek a frontvonal mentén, ráadásul több európai ország továbbra is Ukrajna támogatásának fokozása mellett áll, Németország hadseregfejlesztésbe kezd. Eközben az uniós vezetők Ukrajna mielőbbi EU-integrációját sürgetik. Ezzel kapcsolatban válik az ukrajnai háború a nagyhatalmak közötti vitából a magyar belpolitika egyik központi kérdésévé, hiszen Ukrajna EU-csatlakozása súlyos kockázatokkal és gazdasági hátrányokkal járna Magyarországra nézve is. Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt időszakban az ukrán titkosszolgálatok magyar belpolitikába való beavatkozása is felmerült.A Mindig péntek legújabb felvétele Célkeresztben Magyarország, középpontban Ukrajna címmel elérhető Facebookon, YouTube-on és 17 podcast-csatornán.

A XXI. Század Intézet Mindig péntek című podcast-sorozata legújabb adásának címe: Nagyhatalmi politika az átmeneti világrendben. Békés Márton, az Intézet igazgatója a jelenlegi, átmeneti világrend szerkezetéről, szereplőiről és történelmi analógiáiról beszél. A világtörténelem jelenlegi szakaszában mögöttünk hagytuk már 1) az egypólusú berendezkedést, amely jól-rosszul, hol sikeresebben, hol kevésbé, de 1991 és 2025 között működött, és a liberális demokrácia dominanciája, valamint az amerikai típusú globalizáció hegemóniája jellemezte; viszont 2) a multipoláris nemzetközi rend még nem jött létre, amelyhez majd a több civilizáció által meghatározott nagyterek egyensúlya fog tartozni. A nagyhatalmakon alapuló – mai, átmeneti – világrend három erős szereplővel rendelkezik. Két nagyhatalom kiléte régebb óta világos: ezek egyike Kína, mint a világ második legnagyobb gazdaságát képviselő globális szereplő, a másik Oroszország, mint a világ legnagyobb területű szárazföldi állama. Időben – és nem katonailag vagy gazdaságilag – a harmadik a Trump megválasztása utáni Amerikai Egyesült Államok, amely letett a korábbiakra jellemző globális törekvéseiről és belekezdett az előbbiekkel hol versengő, hol velük együttműködő külügyi lépéseibe. Ehhez az kellett, hogy szakítson az unipoláris kísérlet évtizedeire jellemző demokrácia-exporttal, a liberális demokrácia erőltetésével meg a globalizmussal, s visszatérjen az amerikai hagyományoknak megfelelő realista-pragmatikus vonalra. Az unipoláris kísérlet és a többpólusú világrend közötti átmeneti korszak, vagyis a nagyhatalmak rendszere a következőkkel jellemezhető: 1) a vezető nagyhatalmak között fennálló ellentéteknek a politikai és katonai konfliktusok szintjéről a gazdasági szinte való visszaszorítása, és szövetségeseik rábírása ugyanerre, 2) a nemzetközi rendszer közvetlen háborús feszültségeinek csökkentése, a globális instabilitás tényezőinek visszaszorítása, amely mindannyiuk közös érdeke, 3) befolyási övezetek kialakítása, ahol az egyes nagyhatalmak külső befolyás nélkül tevékenykedhetnek, 4) mindez a nemzetközi fórumok kihagyásával, közvetlen diplomáciai kontaktussal valósul meg. A Mindig péntek legújabb felvétele Nagyhatalmi politika az átmeneti világrendben címmel elérhető Facebookon, YouTube-on és 17 podcast-csatornán.

Európa-szerte elszenvedői vagyunk annak a veszélyes tendenciának, hogy az igazságszolgáltatás belép a politika színterére, és a politikai küzdelmeket jogi eszközökkel akarják lerendezni. Brüsszel úgynevezett „fantomeljárásai” is ebbe a sorba illeszkednek: politikai indíttatású boszorkányüldözések, amelyek jogi köntösbe bújva próbálnak nyomást gyakorolni. De ilyen környezetben hogyan lehet olyan jogrendszert kialakítani, amely valóban az ország versenyképességét szolgálja? Mit tett eddig a kormány a bírósági eljárások hatékonyságának javítása érdekében? És milyen lehetőségei vannak az igazságügyi miniszternek akkor, ha az Magyar Bírói Egyesület túlterjeszkedik, és a nemzeti szuverenitást érintő kérdésekkel szemben foglal állást?Ezekről a kérdésekről beszélgetett Tuzson Bence igazságügyi miniszterrel G. Fodor Gábor, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója.

A Szabad Európa Intézet 2025. évi Szuverenitásindexe, amely a nemzeti önrendelkezés több aspektusára kitér, sőt ezeket összemérhetővé is teszi, az egyik fontos indikátornak a versenyképességet kezeli. A gazdaság, a kutatás-fejlesztés és a tudománytermelés, azaz a versenyképesség összetevői mögött ott van a szellemi szuverenitás. A stúdióban Halkó Petra, a XXI. Század Intézet vezető elemzője és Petri Bernadett, az indexet készítő Szabad Európa Intézet kutatója.

G. Fodor Gábor, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója kérdezte Nagy István agrárminisztert a Mozgásban legújabb adásában. 

A XXI. Század Intézet Mindig péntek című podcast-sorozata legújabb adásának címe: Szuverenitásindex 2025: az önrendelkezés Rubik-kockája. Elkészült a Szabad Európa Intézet 2025. évi Szuverenitásindexe, amely összevethetővé és rangsorolhatóvá teszi az egyes – nem csak európai uniós – államok sokrétű önrendelkezését: a bel- és külpolitikait, a gazdaságit, a katonait és a szellemi-kulturálisat. Az egyedülálló kimutatás Magyarországot tekinti referenciaországnak, hiszen mintaszerű, 21. századi szuverenitáskoncepciót képvisel. A stúdióban Petri Bernadett, az indexet készítő Szabad Európa Intézet kutatója és Halkó Petra, a XXI. Század Intézet vezető elemzője. 

A XXI. Század Intézet Mindig péntek című podcast-sorozata legújabb adásának címe: Mi jön a liberalizmus után? A felvételen Békés Márton történész–politológus, az Intézet igazgatója arról beszél, hogy manapság a korábban hegemóniát élvező liberalizmus után élünk, így fogalmat kell alkotnunk arról, mi következik most.

Magyarország és az Európai Unió elmúlt másfél évtizedét nevekkel is korszakolhatjuk: Tavares, Sargentini, Delbos-Corfield, most pedig Strik. Brüsszel raportőreiről van szó, akik szorosan együttműködnek a hazai ellenzékkel. A magyar szuverenitás elleni külső-belső támadásról beszélget Deák Dániel vezető elemző és Szűcs Gábor elemző.

A kötetet laudálta: L. Simon László, író A szerzővel beszélget: Szentkirályi Alexandra, a budapesti Fidesz elnöke, a fővárosi közgyűlési frakcióvezetője Szájer József, a Szabad Európa Intézet igazgatója Moderátor: Halkó Petra, a XXI. Század Intézet vezető elemzője A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány (KKETTKA) gondozásában megjelent Nemzeti maximum című könyv már kapható a Terror Háza Múzeum webshopjában és a nagyobb könyvesboltokban: https://webshop.terrorhaza.hu/hu/termek/nemzeti-maximum/

A XXI. Század Intézet Mindig péntek című podcast-sorozata legújabb adásának címe: Kifakult a „színes forradalom” Szerbiában? Mozgásban a Balkán, ami a történelmi tapasztalatok alapján semmi jót nem jelent. Szerbiában „színes forradalmakhoz” hasonló jelenetek, Romániában alkotmánybírósági puccs, Bosznia-Hercegovina a szétesés szélén, Moldovában kelet–nyugati patthelyzet, Bulgáriában permanens kormányzási válság. A felvételen a Balkán, és vele együtt Közép-Európa déli kapuját, azaz Szerbiát nézi meg közelebbről Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója és Biró András kutató.

Mérlegen az elmúlt 15 év. Arra keressük a választ, hogy honnan indultunk, hol tartunk, és milyen kihívások előtt áll a magyar egészségügy? Mi a jelentősége a hálapénz eltörlésének, és az orvosi bérek rendezésének? Hol tartanak a digitális fejlesztések az egészségügyben? Arról is beszéltünk, hogy mi a helyzet a várólistákkal, és lesz-e wc papír a kórházakban.G. Fodor Gábor, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója kérdezte Dr. Takács Pétert a Belügyminisztérium egészségügyi államtitkárát a Mozgásban legújabb adásában.