Mozinet Nagylátószög

Halász Árpád állatkoordinátor: Egy tyúk bármit eljátszikA Mozinet Nagylátószög legújabb epizódjában Kovács Gellért beszélget Halász Árpád állattrénerrel Pálfi György új filmje, a Tyúk kapcsán. Halász Árpád több évtizedes tapasztalattal rendelkező állattréner és állatkoordinátor, aki nemzetközi produkciókban is dolgozott már. A Mozinet új bemutatójában egy tyúk eldönti, hogy nem törődik bele a sorsába, megszökik a biztos halált jelentő telepről, és mindent megtesz azért, hogy végre anya lehessen. Gyönyörű tengerparti tájakat és kietlen pusztaságokat is keresztező kalandjai során egy olyan igazi emberi dráma bontakozik ki előttünk, amelyet ilyen nézőpontból még biztosan nem láthattunk.„Az idomítás egy kényszeralapú tanítás, mi meg nem akarunk kényszereket használni.”Halász Árpád az interjú elején rögtön tisztázza, miért nem használja az „állatidomár” kifejezést. Számára a munkája alapja az állatokkal való együttműködés, nem pedig a kényszerítés, ami a Tyúk forgatásán is meghatározó szemlélet volt.„A tyúkok valójában iszonyat okos állatok.”A beszélgetés során szó esik arról is, mennyire alábecsült állat a tyúk. Halász részletesen mesél arról, milyen komplex feladatokra képesek ezek az állatok, és hogyan lehet őket motivációval tanítani a filmes munkára.„Nyolcvan százalékban kitalált, pontos, megkoreografált munka volt. A baromfiudvaron, ami történt, azok pedig spontán természetes jelenségek.”A film készítésének egyik legizgalmasabb aspektusa az volt, hogyan találkozik a tudatosan megtervezett jelenet és a véletlenszerű, természetes viselkedés. A beszélgetésben szóba kerül még:- Hogyan zajlott a tyúkok kiválasztása és felkészítése a forgatásra?- Milyen trükkökkel segítették az állatok természetes viselkedését a kamera előtt?- Hogyan oldották meg a veszélyesnek tűnő jeleneteket (tűz, ragadozók)?- Milyen állatok szerepelnek még a filmben a tyúkon kívül?- Hogyan működik egy állattréner csapata egy nagyjátékfilmben?- Milyen kapcsolat alakul ki az állatok és az emberek között a forgatáson?- Milyen kihívásokkal jár a különböző fajokkal való munka?- Miért fontos a megfelelő tartási és tréningkörnyezet az állatok számára?Fejezetek:00:00 Bevezetés00:29 Hogyan forgatnak tyúk szexjelenetet?01:05 Miért nem „állatidomár”?02:45 Mit lehet megtanítani egy tyúknak?03:51 Mennyire okos állat a tyúk?06:41 Hány tyúk játszotta a főszerepet?09:22 Hogyan dolgoznak együtt a színészekkel?12:02 Mi volt megírva, mi spontán?Műsorvezető – Kovács GellértRendező – Orzói KristófOperatőr – RoteraVágó – Pamuki KrisztiánKreatív producer – Bertók Andrea, Csata HannaKommunikáció – Beleznai MárkProducer – Böszörményi GáborHangmester – Obbágy MátéHangutómunka – Nagy Botond

“Van még szükség köztársasági elnökre?” - Schultz Nóra, Nahimi Botond & Veiszer Alinda - Mozinet NagylátószögMit jelent ma a kegyelem a politikában? Lehet-e egy köztársasági elnök a nemzet egységének megtestesítője, és mennyire fér bele az igazságszolgáltatás rendszerébe az, hogy egyetlen ember felülírhat egy ítéletet? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgetett Veiszer Alinda újságíró Schultz Nóra politikai elemzővel és Nahimi Botond politológussal a Mozinet Nagylátószög eseményén, amelyet a Toldi Moziban tartottunk február 26-án. A beszélgetés apropója Paolo Sorrentino új filmje, A kegyelem volt.A Mozinet új bemutatójában Paolo Sorrentino ismét a legkedveltebb színészével dolgozott együtt: Toni Servillo ezúttal Olaszország képzeletbeli elnökét kelti életre, aki jogászként rendíthetetlenül hisz a gránitszilárdságú törvényekben. Egész mandátuma alatt végig az elveit követte, utolsó elnöki döntései viszont akár az egész pályafutását átértékelhetik. A nyugdíjhoz közeledve ugyanis két kegyelmi kérvény és egy nagyon megosztó törvényjavaslat kerül az asztalára.„A kegyelemadás esszenciálisan önkényes, mert hát itt is látjuk, hogy végül is egy személy hozza meg a döntést.”Schultz Nóra szerint a film egyik kulcsmotívuma a kétely: a köztársasági elnök sokáig halogatja a döntést, miközben egyre inkább szembesül azzal, hogy a politikában a döntéshozás elkerülhetetlen. Ez ugyanígy van a való életben is, aki nem képes nehéz döntések meghozatalára, az a politikai pályára alkalmatlan.„Tulajdonképpen az a bátorság, amikor a kételyek ellenére tudunk döntéseket hozni a végén.”A beszélgetésben szóba került az is, hogy a kegyelmi jog intézménye történetileg részben a királyi hatalom hagyatéka, amely a modern demokráciákban is megmaradt. Emiatt sokszor feszültség keletkezik az igazságosság elve és a megbocsátás lehetősége között.„A bürokráciát sokszor azért kritizáljuk, mert lelassítja a döntéseket – de valójában pont ez a lényege: hogy megakadályozza az elhamarkodott döntéseket.” Nahimi Botond – a filmet idézve – kiemelte a bürokrácia szerepét, amikor a kegyelmi döntések körüli politikai és intézményi folyamatokról beszélt. A két évvel ezelőtti magyarországi kegyelmi botrány többek között pont azért is robbanhatott ki, mert nem előzte meg bürokráciai mérlegelés a döntést. A film kapcsán az is felmerült, hogy mit várunk ma egy köztársasági elnöktől: pusztán ceremoniális szerepet, vagy valódi morális iránytűt a politikában.„A kegyelem mindig ellentmondásos marad. Lehet vállalhatatlan kegyelmet adni – de az is problémás lehet, ha valaki soha nem él ezzel a jogával.” – fogalmazott Schultz Nóra.Műsorvezető: Veiszer AlindaRendező: Orzói KristófOperatőr: RoteraVágó: Pamuki KrisztiánKreatív producer: Bertók Andrea, Csata HannaKommunikáció: Beleznai MárkProducer: Böszörményi GáborHangmester: Obbágy MátéHangutómunka: Lukács PéterLátvány: NanavízióFejezetek:00:00 Bevezetés00:59 A köztársasági elnök szerepe a filmben01:42 Alkotmányos feladatok és nemzeti egység03:48 Politikai film vagy emberi történet?05:50 Bizalom az egyszemélyi politikai döntésekben09:17 Hogyan működik a kegyelmi döntés?11:08 Lehet politikát csinálni kegyelemből?16:20 Bátorság, kétely és politikai döntések

Fazekas Gergely zenetörténész: „Az elme szabad állat”Mitől különleges Kurtág György zenéje? Hogyan lehet közel kerülni egy életműhöz, amely egyszerre radikálisan kortárs és mélyen gyökerezik az európai hagyományban? A Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Fazekas Gergely zenetörténésszel beszélget Lukács Luca a Kurtág töredékek című dokumentumfilm kapcsán. A Mozinet új bemutatójának központi figurája, a közel száz éves Kurtág György nemcsak a leghíresebb magyar kortárs zeneszerző, de nemzetközileg is egyedülálló jelenség. A Budapest Music Center padlásszobájában élő zseni kerekesszékhez kötött, ugyanakkor szellemileg teljesen friss. Kihasználva a zenei központ adta lehetőségeket napjai rendületlenül munkával telnek. A világ minden tájáról látogatják a legelismertebb zenészek, hogy egy olyan lelkileg és szakmailag is megterhelő, rendkívül alázatos munkafolyamatnak vessék alá magukat, ahol akár több óra alatt egy-egy műnek mindössze néhány percét dolgozzák fel. „Nem a Kurtág György a fontos, hanem az a fontos, amit a Kurtág György jelenléte a világban megmutat. És szerintem ezt látjuk a filmben.”A beszélgetés során szó esik arról, hogy a dokumentumfilm túlmutat a zenén: öregedésről, veszteségről, alkotásról, a gondolat megformálásának nehézségéről beszél. A film nem „reklámfilm” egy életműhöz, hanem önálló műalkotás, amely közelebb visz azokhoz a kérdésekhez, amelyek Kurtág számára is alapvetőek voltak: élet, halál, gyász, szeretet, felelősség.„Most olyan messze vagyunk Kurtág születésétől, mint Kurtág születése Beethoven halálától. Iszonyatosan sok minden történt azóta, és nemcsak a zenében, hanem minden területen.”Ez a perspektíva nemcsak Kurtág helyét jelöli ki a zenetörténetben, hanem érzékelteti azt az elképesztő kulturális változást is, amelyen a 20. század átment. Fazekas felidézi azt a legendás pillanatot is, amikor 1945 szeptemberében a Zeneakadémia folyosóján összetalálkozott egymással a két Romániából érkező fiatal zseni: Kurtág György és Ligeti György. Mindketten Bartók miatt felvételiztek, nem tudva, hogy hetekre van a haláltól. Egy új zenei korszak korszak indult ott el.„És tulajdonképpen a Kurtág zenéjének szerintem az egyik csodája, hogy a legelemibb dolgokig megy vissza.”A beszélgetés kitér Kurtág zenei nyelvére is, amely egyszerre radikális és elementáris egyszerűségű. Fazekas szerint Kurtág képes arra, hogy a legapróbb zenei gesztusból – akár egyetlen hangból vagy üres gitárhúrból – teremtsen mélységet. Művei sokszor rendkívül rövidek, olykor egy TikTok-videó hosszával vetekednek, mégis hónapok, évek munkája sűrűsödik bennük.„A jó zene az, ami mögött érezni a teljes személyes odaadást.”Kurtág a zenéről alkotott gondolkodásában is radikális. Ez a személyes odaadás az, amit Kurtág előadóitól is elvár: nem pusztán technikai pontosságot, hanem teljes átélést. A film egyik legizgalmasabb rétege éppen az alkotás és az előadás közti törékeny, mégis szenvedélyes kapcsolatot mutatja meg.A Kurtág töredékek február 19-től látható a mozikban!A magyar és külföldi díjnyertes művészfilmeket forgalmazó Mozinet Nagylátószög című műsorának célja, hogy izgalmas nézőpontokat ismertessen meg a vendégek által, akik különböző területek szakemberei. A Nagylátószög beszélgetései nem annyira a konkrét filmekről szólnak, inkább a filmekhez teremtenek kontextust – így válnak egyszerre informatív filmes és hétköznapi diskurzussá. A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. A beszélgetés megtekinthető a Mozinet Youtube csatornáján és meghallgatható podcast formában a Spotifyon, illetve az Apple és a Google alkalmazásaiban.Az indexkép Labancz Viktória fényképének felhasználsával készült.Fejezetek:00:00 Bevezetés01:27 Miért rendhagyó ez a dokumentumfilm 03:08 Hogyan kezdjünk Kurtágot hallgatni?04:31 A film egzisztenciális kérdései 06:57 Kurtág helye a 20. századi zenében 12:36 Hagyomány és radikalizmus Kurtágnál 25:03 A Végjáték mint életmű csúcsa

Enyedi Ildikó: „Mindannyian folyamatosan hallucinálunk.”Hallgasd meg az Enyedi Ildikóval készült beszélgetésünket a Mozinet Filmnapokról, amiben mesél a valóság természetéről, a tudat működéséről, és arról, hogyan inspirálta egy brit kognitív tudós gondolata a film forgatókönyvét. Szóba kerül a kvantumelmélet, a nézőpontok különbsége és az, hogyan teremtjük meg mindannyian a saját világunkat.A Csendes barát már a mozikban, jegyek és moziműsor itt: https://mozinet.hu/film/csendes-barat/A Mozinet hivatalos felületei:Facebook: https://www.facebook.com/mozinetInstagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmekTikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktokYouTube: https://www.youtube.com/@mozinetSpotify: https://open.spotify.com/show/0htXZSjWZEWWbXZh1mNEaU?si=09ead5da48724bd1Apple Podcast: https://podcasts.apple.com/us/podcast/mozinet-nagyl%C3%A1t%C3%B3sz%C3%B6g/id1703103680Google Podcast: https://podcasts.google.com/feed/aHR0cHM6Ly9hbmNob3IuZm0vcy9lNzc3ZTlhYy9wb2RjYXN0L3JzcwWeboldal: https://mozinet.hu

"Nem volt kedvem rosszkedvű filmet csinálni"A Csendes barát különleges vetítése után, a Sellyei Kastélypark arborétumában, az egyik főszereplő ginkgo fa alatt beszélgetett Veiszer Alinda és a film rendezője, Enyedi Ildikó. Szó esett fákról és a növények kommunikációjáról, tudományról és magányról, ginkgóról, Goethéről, rovarokról – és arról, vajon mit gondolhat egy fa, miközben filmet néz.A Csendes barát már a mozikban.Fejezetek:00:00 Bevezetés, vetítés után00:26 Három fa, három idő02:23 Növénykommunikáció és kísérletek04:55 Tudomány és inspiráció09:46 Magány és kapcsolódás11:52 Véletlenek a forgatáson14:23 Idő, percepció, történelem26:35 A film születése, ginkgo választása

Dragomán György: A művészek olyanok, mint az erdőkertészekMit érez egy fa? Lehet-e empátiával fordulni egy másfajta létezés felé, és mit tanulhat ebből az ember önmagáról? A Mozinet Nagylátószög új epizódjában Kovács Gellért filmkritikus Dragomán György íróval beszélget Enyedi Ildikó új filmjéről, a Csendes barátról, amely január 29-től látható a hazai mozikban.A Mozinet új bemutatójában egy idős fa áll egy botanikus kert közepén. Magányos, ahogy a kert többi lakója is – sok ezer kilométerre eredeti élőhelyüktől, hogy megcsodálhassuk, megfigyelhessük őket. Ahogy mi őket, úgy ők is megfigyelnek minket. Tanúi rövid, kusza, zajos és zaklatott életünknek. A film három történetet mesél el, ember és növény három tétova találkozását, amikor ez a kétfajta, radikálisan különböző érzékelés egy pillanatra igazán összekapcsolódik. Emberi hőseink, akárcsak a kert növényei, kívülállók, magányos lelkek. És épp úgy vágynak a kapcsolódásra, ahogy ők.„Gyerekkoromat egy diófa határozta meg”Dragomán György személyes élményein keresztül is kapcsolódik Enyedi filmjének világához. A beszélgetés során szóba kerül a növényekhez fűződő bensőséges viszony, a lassú idő tapasztalata, és az a kérdés is, hogy megérthető-e egyáltalán egy fa létezése emberi nézőpontból. A Máglya című regényében fontos szerepet kap egy diófa, amely nagyanyja kertjében állt, és meghatározó szerepe volt Dragomán gyerekkorában.„Nekem van egy olyan elméletem, hogy a művészek is, meg a tudósok is olyanok, mint az erdőkertészek: elültetnek egy fát, és az nem nő gyorsabban, mint szeretnék” Az alkotás lassúságáról, a megérési idő szükségességéről is beszél. A filmben megjelenő tudósfigurák és az alkotói folyamat párhuzamai mentén szó esik arról is, hogy az igazi felismerések magányos, időigényes belső munkából születnek meg, ezt a folyamatot egy fa elültetéséhez hasonlítja Dragmán.„Valószínűleg ezért lehet szeretni ezt a filmet: a szelíd bátorságáért”A film olyan, ma is élesen vitatott kérdésekről beszél, mint a feminizmus, a környezetvédelem vagy a tudatkutatás, mégis ítélkezés nélkül, szelíden és empatikusan közelít hozzájuk. Dragomán Miyazaki, Wim Wenders és Tarkovszkij világához hasonlítja a Csendes barátot, egyúttal az egyik legköltőibb filmnek nevezi, amit valaha látott.A beszélgetésben szóba kerül még: -Lehet-e novellát írni egy fa nézőpontjából? -Hogyan változtatja meg a filmnézőt a lassú, meditatív ritmus? -Milyen filmes és irodalmi előképei vannak a Csendes barátnak? -Hogyan kapcsolódik a pandémia tapasztalata a film magányábrázolásához? -Miért válik az empátia a film egyik legfontosabb kulcsfogalmává?A Csendes barát január 29-tól a mozikban, a Mozinet forgalmazásában!A magyar és külföldi díjnyertes művészfilmeket forgalmazó Mozinet Nagylátószög című műsorának célja, hogy izgalmas nézőpontokat ismertessen meg a vendégek által, akik különböző területek szakemberei. A Nagylátószög beszélgetései nem annyira a konkrét filmekről szólnak, inkább a filmekhez teremtenek kontextust – így válnak egyszerre informatív filmes és hétköznapi diskurzussá. A meghívott vendégekkel két állandó műsorvezető, Veiszer Alinda és Kovács Gellért Filmszerész beszélget. Előbbi a filmek által felvetett témákat vesézi ki közéleti szereplőkkel és szakértőkkel, utóbbi alkotókkal vagy filmkritikusokkal, filmesztétákkal bontja ki az épp aktuális film jelentésrétegeit, hátterét.A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. A beszélgetés megtekinthető a Mozinet Youtube csatornáján és meghallgatható podcast formában a Spotifyon, illetve az Apple és a Google alkalmazásaiban.Műsorvezető: Kovács GellértRendező: Orzói KristófOperatőr: RoteraVágó: Pamuki KrisztiánKreatív menedzser: Bertók Andrea, Csata HannaKommunikáció: Beleznai MárkProducer: Böszörményi GáborHangmester: Obbágy MátéHangutómunka: Nagy Botond

"A rendszer elleni lázadás helyett egymást gyilkolják"December 15-én, az Etele Cinemában premier előtt vetítettük Park Chan-wook legújabb filmjét, a Nincs más választást, a film után pedig Pauló-Varga Ákos beszélgetett Pogátsa Zoltán közgazdász–szociológussal és Szirmai Gergely filmkritikussal, videós tartalomkészítővel. A beszélgetésről készült felvételt a Mozinet Nagylátószög új epizódjában tesszük közzé.A Mozinet új bemutatójában Man-su (Lee Byung-hun – Squid Game – Nyerd meg az életed) évtizedek óta a helyi papírgyár megbecsült dolgozója. A koreai álmot éli: feleségével, két gyerekükkel és két kutyájukkal tágas családi házban élnek, ahol a bonsai fák csinosítgatása tölti ki a szabadidejét. A gyár új tulajdonosa azonban a modernizáció jegyében leépítésbe kezd, és kisvártatva Man-su is az utcán találja magát. A kezdeti eltökélt munkakeresést kétségbeesés váltja fel: egy idő után már a háziállatok fenntartása is éppúgy problémát jelent, mint a jelzáloghitel rendszeres törlesztése. Megalázó helyzetek sorozata végül Man-su-t minden határt áthágó lépésekre készteti.„Dél-Korea a világ egyik legstresszesebb országa, ha nem a legstresszesebb országa.”Pogátsa Zoltán szerint a film társadalmi háttere szorosan összefügg a dél-koreai munkakultúrával, ahol az extrém versenyre való nevelés már az oktatási rendszerben elkezdődik, és egész életen át tart. A folyamatos teljesítmény- és megfelelési kényszer, és a státuszhoz kötött önértékelés együttese olyan pszichológiai nyomást hoznak létre, amely különösen érzékennyé teszi a társadalmat a státuszvesztés okozta krízisre.„Az embereknek az identitása a munkájukhoz kötődik. Az, hogy elveszted a munkádat, az tényleg a lefejezés maga.”Pogátsa elmondja, Dél-Koreában a munka nem pusztán megélhetési forrás, hanem identitásképző erő. Szerinte a posztmodern társadalmakban, és különösen Kelet-Ázsiában, az egyén társadalmi értéke abból vezetődik le, hogy milyen munkát végez, mennyire halad előre, és milyen anyagi sikert tud felmutatni. Ennek elvesztése nem csupán gazdasági, hanem egzisztenciális összeomlást is jelent.„Nem tudom, mikor láttam egy olyan párt egy filmben, akik nagyon szeretik egymást, nagy bajba kerülnek, mégis tovább szeretik egymást.”Szirmai Gergely a film egyik legszokatlanabb elemének a család ábrázolását tartja. A történet tudatosan elkerüli a megszokott melodramatikus fordulatokat: a család nem válik a konfliktus forrásává, hanem stabil háttérként marad jelen még a legsúlyosabb erkölcsi dilemmák közepette is. Ez a döntés ritka a kortárs filmekben, és érdekes kontrasztot képez a történet groteszk, sötét humorú színezetével.„Kíméletlen verseny a kisembernek, szocializmusa vállalatoknak.”Pogátsa a film rendszerkritikai olvasatát hangsúlyozza: miközben az egyének könyörtelen versenyhelyzetbe kényszerülnek egymással, a nagyvállalati szféra állami védelemmel és strukturális előnyökkel működik. A filmben megjelenő erőszak és erkölcsi leépülés nem egyéni torzulásként, hanem egy olyan rendszer következményeként értelmezhető, amely nem kínál kollektív kiutat, csak túlélési stratégiákat.A Nincs más választás január 8-tól a mozikban!A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. A beszélgetés megtekinthető a Mozinet Youtube csatornáján és meghallgatható podcast formában a Spotifyon, illetve az Apple és a Google alkalmazásaiban.00:00 Bevezetés és első benyomások a filmről00:02 Műfaj és hangulat00:05 Dél-Korea és munkakultúra00:10 Státuszvesztés és identitás00:11 Rendszerkritika és erőszak00:17 Család és realitás00:20 Corporate világ és verseny00:34 Van-e kiút a rendszerbőlMűsorvezető: Pauló-Varga ÁkosRendező: Orzói KristófOperatőr: RoteraVágó: Pamuki KrisztiánKreatív menedzser: Bertók AndreaKreatív menedzser: Csata HannaKommunikáció: Belez­nai MárkProducer: Böszörményi GáborHangmester: Obbágy MátéHangutómunka: Nagy Botond

November 26-án a Művész Moziban a Vermiglio – A hegy menyasszonya vetítése után Gyárfás Dorka újságíró Dr. Piczkó Katalin pszichiáterrel beszélgetett arról, hogyan formálja a patriarchális családrendszer a női sorsokat, milyen sorskönyvi üzeneteket viszünk tovább generációkon át, és hogyan dolgozható fel a veszteség, ha a gyász nemcsak egy embert, hanem a saját identitásunkat is érinti. Fejezetek:00:00 – A film hangulata és a csönd szerepe02:12 – Patriarchális családrendszer és hatalmi hierarchia03:02 – Sorskönyvi üzenetek és belsővé váló minták04:36 – Fény és árnyék: spiritualitás és ösztönök06:42 – Érzelemkifejezés gátjai az apa alakján keresztül10:26 – Szabályszegés, szégyen és közösségi ítélet12:01 – Lucia története: veszteség, identitásvesztés, gyász23:49 – Kitörés a mintákból? Lázadás és változás lehetősége

Punyi-Jevuczó Diána, azaz Fonóasszony: “Ha összegyűlnek a nők, ott bölcsességek fognak elhangzani”A Vermiglio – A hegy menyasszonya premier előtti vetítésén, november 17-én az Uránia Nemzeti Filmszínházban Gyárfás Dorka beszélgetett Punyi-Jevuczó Diánával, ismertebb nevén Fonóasszonnyal, a film által felvetett témák kapcsán. A Mozinet új bemutatójában az Alpok festői szépségű, csendes falujában, Vermiglióban játszódik. Itt keres menedéket a második világháború elől bujkáló szicíliai katona, Pietro. Megérkezése felforgatja az egyébként zárt közösség, különösen a helyi tanító családjának mindennapjait. A családfőnek határozott elképzelései vannak lányai jövőjéről, de Pietro megjelenése ezzel ellentétes láncreakciót indít el. A legidősebb lány, Lucia, beleszeret a múltját titkoló fiúba.Punyi-Jevuczó Diáná szerint a film arra mutat rá, hogy a régi világ eltűnt, de a benne rejlő tudás ma is létezhet, csak tudatosan kell újraértelmeznünk.„Ezért van nekünk nagyon nehéz dolgunk most, mert pontosan a nukleáris család miatt nem nagyon kevés mintát tudunk begyűjteni. (...) Mindenkinek magában meg kell azt találni, hogy őt hogy szólítja meg a hagyomány”A beszélgetés központi témája az volt, hogy mi maradt a hagyományos női szerepekből, közösségekből és rítusokból, amelyek az egykori falusi életben születéstől halálig kísérték az embert. Fonóasszony szerint a modern, városi életből épp azok az elemek hiányoznak leginkább, amelyek a filmben megjelennek: az együtt élő generációk, a kézzel végzett munka meditatív ritmusa, a közösségi intimitás és a természet ciklusainak figyelése.„Sokszor nem is tudták, hogy mit miért csinálnak, csak azért csinálták, mert tudták, hogy úgy szokás, úgy kell csinálni. Nekünk megvan az a repülőnk, amivel felülről erre ránézhetünk, hogy miért csináljuk úgy?”A beszélgetés kitért arra is, hogy a nők hogyan tudják városi környezetben, modern életformában is újrateremteni a kapcsolódást a hagyományokkal, és miért nő ma az igény a kézzel végzett tevékenységek, a lassulás, a közösségi jelenlét iránt. Az internetnek hála pedig már azt is jobban megérthetjük, mely hagyomány honnan származik és mit szolgál.„Ha csak annyira összegyűlnek a nők, hogy a kezük együtt járjon, akkor ott biztos, hogy bölcsességek el fognak hangzani.”Fonóasszony külön hangsúlyozta a film gazdag szimbolikáját: a hegyet mint az önismeret metaforáját, a lányok nevét mint a fény különböző aspektusait, és a női archetípusok rétegzettségét.A Vermiglio – A hegy menyasszonya már a mozikban!A magyar és külföldi díjnyertes művészfilmeket forgalmazó Mozinet Nagylátószög című műsorának célja, hogy izgalmas nézőpontokat ismertessen meg a vendégek által, akik különböző területek szakemberei. A Nagylátószög beszélgetései nem annyira a konkrét filmekről szólnak, inkább a filmekhez teremtenek kontextust – így válnak egyszerre informatív filmes és hétköznapi diskurzussá. A meghívott vendégekkel két állandó műsorvezető, Veiszer Alinda és Kovács Gellért Filmszerész beszélget. Előbbi a filmek által felvetett témákat vesézi ki közéleti szereplőkkel és szakértőkkel, utóbbi alkotókkal vagy filmkritikusokkal, filmesztétákkal bontja ki az épp aktuális film jelentésrétegeit, hátterét.A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. A beszélgetés megtekinthető a Mozinet Youtube csatornáján és meghallgatható podcast formában a Spotifyon, illetve az Apple és a Google alkalmazásaiban.Gyárfás Dorka fotóját Greguss Mate készítette00:00 – Bevezetés / A női közösség ereje01:21 – Köszöntés és filmkontekstus02:12 – Közös női sorsok03:10 – Hagyományok feloldódása08:49 – Ünnepek válsága11:18 – Közös európai gyökerek15:19 – Hagyomány a városban21:40 – Csend és közösségi élet hiánya

„Lenyúltuk Erdélyt” – mondja egy román szereplőTompa Andrea író, színikritikus, számos jelentős kortárs magyar regény szerzője, aki műveiben rendszeresen dolgozza fel az erdélyi lét sokrétegű tapasztalatait. A Mozinet Nagylátószög új epizódjában Kovács Gellért filmkritikus beszélget vele arról, hogyan jelenik meg mindez a Kontinental ‘25 című alkotásban, és hogyan reflektál a film a mai erdélyi és közép-kelet-európai világ helyzetére.A Mozinet új bemutatója, a Kontinetnal ‘25 a mai Kolozsváron játszódik. Egy román hajléktalan öngyilkosságot követ el, miközben egy magyar végrehajtó (Orsolya – Tompa Eszter) próbálja rávenni, hogy hagyja el a jogosulatlanul használt pincét, aminek a helyére egy új luxushotelt akarnak építeni. Orsolya összeomlik, lelkiismeretfurdalástól hajtva járja a várost. Újra és újra előadja történetét kollégáinak, barátainak és ismerőseinek, a helyenként abszurd találkozókból egy feszültségekkel teli társadalom képe rajzolódik ki, ahol mindenki az önigazolást keresi.“Én román filmben magyar főszereplőt, etnikailag magyar főszereplőt nem láttam.”Tompa Andrea a Kontinental ’25 kapcsán kiemeli, hogy a magyar származású szereplő komplexitása nem csupán etnikai szempontból érdekes, hanem azért is, mert a karakter vegyes házasságban él, románul beszél, és időnként magyar szavakat használ. Román filmben magyar etnikumú főszereplőt szinte sosem látott, magyar színészek inkább román szerepeket kapnak.“Nem képzelhető el ez a beszélgetés így, két ember között, de egy film lehetővé teszi, hogy kimondódjanak teljesen váratlan dolgok: “Igen, lenyúltuk Erdélyt” - mondja a román szereplő.”Tompa elmondja, Radu Jude filmjeiben a valóságot nem szó szerint követik, hanem egyfajta finom felnagyítással, groteszk vagy hangsúlyos elemekkel dolgoznak. A film lehetővé teszi, hogy a szereplők olyan, váratlan dialógusokat mondjanak ki, amelyek a valóságban talán elképzelhetetlenek lennének. Példaként említi, hogy a román szereplő ironikusan azt mondja, lenyúlták Erdélyt, miközben a háttérben magyar történelmi utalások, például Márton Áron szobra látható.“Az egyik izgalmas jelenetben egy ételfutárral találkozik a főhősnőnk, és kiderül, hogy valaha a hősnőnk egyetemen tanított, és ez a fiú a tanítványa volt. Most képzeljünk el egy jogot végzett fiút, aki ételfutárként dolgozik.”Tompa szerint a film a szereplői nem valódi megoldást keresnek a problémáikra, hanem inkább indokot arra, hogy fenntartsák a rendszert és ezzel túléljenek benne. A film bemutatja, hogy Kolozsvár népszerű és drága város lett, tele ételfutárokkal. Ez is lehetőséget teremt az etnikai feszültségek bemutatására: a többnyire bevándorlók által végzett futár szakma román képviselője hazája színeit viseli, hogy ne kerüljön összetűzésbe az autósokkal.Fejezetek:00:00 Bevezetés02:10 Erdély képe a filmben06:20 Kolozsvár rétegzettsége és identitása12:45 „Lenyúltuk Erdélyt” 18:30 Nyelv, együttélés, vegyes házasságok25:40 A kapitalizmus kritikája és hatalmi játszmák31:55 A film és a valóság kapcsolódási pontjaiAz Kontinental ‘25 november 27-től a mozikban!A magyar és külföldi díjnyertes művészfilmeket forgalmazó Mozinet Nagylátószög című műsorának célja, hogy izgalmas nézőpontokat ismertessen meg a vendégek által, akik különböző területek szakemberei. A Nagylátószög beszélgetései nem annyira a konkrét filmekről szólnak, inkább a filmekhez teremtenek kontextust – így válnak egyszerre informatív filmes és hétköznapi diskurzussá. A meghívott vendégekkel két állandó műsorvezető, Veiszer Alinda és Kovács Gellért Filmszerész beszélget. Előbbi a filmek által felvetett témákat vesézi ki közéleti szereplőkkel és szakértőkkel, utóbbi alkotókkal vagy filmkritikusokkal, filmesztétákkal bontja ki az épp aktuális film jelentésrétegeit, hátterét.A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. A beszélgetés megtekinthető a Mozinet Youtube csatornáján és meghallgatható podcast formában a Spotifyon, illetve az Apple és a Google alkalmazásaiban.

Rainer M. János: „Ez nem kiegyezés volt, ez kapituláció”Történész, egyetemi tanár, az 1956-os forradalom és a Kádár-korszak kutatója. Rainer M. János neve évtizedek óta összeforrt a magyar közelmúlt feltárásával: a forradalom társadalmi hátterétől a kádári konszolidációig számos kulcsmű fűződik a nevéhez. A Mozinet Nagylátószög című műsorának új epizódjában Veiszer Alinda beszélget vele Nemes Jeles László Árva című filmje kapcsán, amely 1956–57 traumatikus éveibe kalauzolja a nézőt egy kisfiú sorsán keresztül.A Mozinet új bemutatója, az Árva 1957 tavaszán, Budapesten játszódik. Az elbukott forradalom után a magyar társadalom nagy része a megtorlásoknak, a forradalmárok és ellenállók eltűnésének, a reménytelenségnek köszönhetően behódolt, és elkezdődött a több mint három évtizedig tartó Kádár-korszak. A 12 éves Andort édesanyja egyedül neveli, a fiú még bízik benne, hogy a háborúban eltűnt édesapja vissza fog térni. Egy nap megjelenik náluk egy férfi, aki azt állítja, hogy ő Andor apja. A fiú nem hajlandó apjának tekinteni az idegent. A férfi azonban beköltözik hozzájuk, és a fiú kénytelen leszámolni illúzióival. Miközben az anya és fia közötti szakadék egyre mélyül, Andor elhatározza, hogy bármi áron, de megmenti családját a férfitől.„A város olyan volt, mintha soha nem sütne a nap”Rainer M. János arról beszél, hogy a film képi világa milyen mélyen idézte fel benne a gyermekkora emlékeit. A korabeli Budapest sivár, fakó hangulatát pontosan idézi meg a rendező, de a történész szerint a valóság árnyaltabb volt: „Azért nagyon sokat sütött a nap, és nagyon jó idő volt, és akácillat volt, amit itt egyáltalán nem érzékelt az ember – de mégiscsak mintha ott lettem volna.”„A társadalom kapitulált”Rainer szerint a forradalom leverése után a magyar társadalom nem kiegyezett, hanem megadta magát. A történész arra figyelmeztet: a „kapituláció” kifejezés nemcsak politikai, hanem lelki folyamat is volt. „Amikor az ember kapitulál, leteszi a fegyvert, hazamegy, és magára zárja az ajtót. Többet nem vesz részt a külvilág eseményeiben.”„Az árvaság elterjedt társadalmi tapasztalat volt”A film központi motívumát – a háború és a diktatúra nyomán elárvult gyerekek sorsát – Rainer társadalomtörténeti távlatba helyezi. Aki a negyvenes évek elején született, az még ’57-ben is árva volt. Az elhallgatott traumák generációkat formáltak. Ezeket a történeteket nem lehetett elmondani. Még a holokausztot, az ötvenes éveket, vagy ’56-ot sem. A beszélgetésben szóba kerül még:- A társadalom kapitulációja és következményei- A megtorlás és enyhülés kettőssége- Az árvaság mint kollektív tapasztalat- Az értelmiség felelőssége és hallgatása- A hatvanas évek Budapestje és emlékezeteFejezetek:00:00 Bevezetés01:25 A film világa és a gyerekkor emlékei04:30 A hatvanas évek hangulata és valósága10:30 „A társadalom kapitulált” – mit jelentett ez?18:30 A megtorlás és az alkalmazkodás korszaka25:30 A mindennapok túlélési stratégiái31:40 Az értelmiség szerepe és felelőssége39:20 Záró gondolatokA Mozinet hivatalos felületei:Facebook: https://www.facebook.com/mozinetInstagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmekTikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktokYouTube: https://www.youtube.com/@mozinetSpotify: https://open.spotify.com/show/0htXZSjWZEWWbXZh1mNEaU?si=09ead5da48724bd1Apple Podcast: https://podcasts.apple.com/us/podcast/mozinet-nagyl%C3%A1t%C3%B3sz%C3%B6g/id1703103680Google Podcast: https://podcasts.google.com/feed/aHR0cHM6Ly9hbmNob3IuZm0vcy9lNzc3ZTlhYy9wb2RjYXN0L3JzcwWeboldal: https://mozinet.hu

Október 3-án, a 15. Mozinet Filmnapokon premier előtt vetítettük az Oscar-díjas Nemes Jeles László új filmjét, az Árvát. A vetítés után közönségtalálkozót tartottunk, ahol Veiszer Alinda kérdezte a rendezőt többek között a személyes inspirációiról, apja, Jeles András történetéről, a történelem és személyes sors összefonódásáról és a gyermeki nézőpontról.„Engem a történelmi folyamatok iszonyatosan érdekelnek. Mindig az érdekelt, hogy hogy tudom elvinni az embereknek, akik sokszor úgy néznek rá, mint valami képeslapgyűjteményre, hogy a történelem nem egy megkövült valami, hanem egy dinamikus dolog.”Nemes arról beszélt, hogy filmjeiben a múlt mindig élő, személyes és jelen idejű. A történelmet nem múzeumi tárgyként, hanem az emberi létezés részeként látja.„Apám azt mondja, hogy Auschwitznak köszönheti az életét.”A rendező kiemelte, mennyire mélyen áthatja családja történetét a huszadik század tragédiája. Az Árva egyik gyökere ez a paradox mondat – a túlélés ára és az örökölt trauma egyszerre.„Azt hiszem, az egész filmkészítői motivációm az, hogy ellene menjek ennek az örök titkokkal teli, ki nem mondott valóságnak.”A rendező vallomása szerint filmjei – köztük az Árva is – a családi és történelmi tabuk feltörésének kísérletei. Szerinte a kimondás és a szembenézés az egyetlen út a feldolgozáshoz.úA beszélgetésben szóba kerül még: - generációs traumák és azok öröklése,- az identitás, árvaság, családkeresés,- a kimondatlanság és integráció kérdése – egyéni és társadalmi szinten.A Mozinet hivatalos felületei:Facebook: https://www.facebook.com/mozinetInstagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmekTikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktokYouTube: https://www.youtube.com/@mozinetSpotify: https://open.spotify.com/show/0htXZSjWZEWWbXZh1mNEaU?si=09ead5da48724bd1Apple Podcast: https://podcasts.apple.com/us/podcast/mozinet-nagyl%C3%A1t%C3%B3sz%C3%B6g/id1703103680Google Podcast: https://podcasts.google.com/feed/aHR0cHM6Ly9hbmNob3IuZm0vcy9lNzc3ZTlhYy9wb2RjYXN0L3JzcwWeboldal: https://mozinet.hu

A legújabb Mozinet Nagylátószög adásunk a Feldmár Filmklub legutóbbi eseményén készült. Fliegauf Bence Jimmy Jaguár című új filmjének premier előtti vetítése után a Feldmár Intézet tagjai beszélgettek a filmről. A műsort Huszár Annamária moderálta, vendégek voltak Feldmár András, Heves Andrea, Kőszegi Mária és Sági Soma.A Mozinet legújabb bemutatójában Balfi Marci (Peer Krisztián) és társa, Tojás (Major Erik) önkívületi állapotban megkötöznek egy idős férfit, és egy csónakba fektetve leengedik a Tiszán. Később kiderül az áldozatról, hogy szerb háborús bűnös. Az esetet kutató Léna (Jakab Juli) beépül Balfi szektájába, ám hamarosan rabul ejti a férfi különös karizmája. Mások, akik kapcsolatba kerülnek az üggyel, köztük két különc fiatal lány, Kis Laura (az Ezüst Medve-díjas Kizlinger Lilla), Róza (Sólyom Alíz), és egy nyomozónő (Balla Eszter), úgy érzik, mintha nem lennének urai saját tetteiknek. Mindannyiuk életét egy kísérteties entitás, Jimmy Jaguár köti össze, aki emberről emberre vándorol, és átveszi az irányítást a megszállottakon. Az így fizikai formát öltő démon bosszút áll azokon, akik a törvény felett állóknak tartják magukat, és azt gondolják, hogy bármit megtehetnek.„Az igazi szekta az az amerikai állam. Az igazi szekta az izraeli állam. Az igazi szekta az a magyar állam.”Feldmár szerint a „szekta” fogalmát gyakran félrevezetően használjuk. Nem csupán kis, zárt vallási közösségekre, hanem a társadalom nagyobb struktúráira is illik a fogalom. Az állam, a nemzeti ideológiák is szektaként működhetnek, amennyiben kontrollt gyakorolnak az egyén felett. Viszont a hatalom birtokosai azok, akik kijelölik, hogy mit bélyegeznek szektának, ezzel erősítve saját dominanciájukat.„A bántalmazottak magukhoz ragadják a hatalmat.”Sági Soma a hatalom körforgásáról beszél. Ha egy közösséget elég sokáig nyomnak el, előbb-utóbb visszaveszi az erőt, gyakran radikális formában. A filmben szerinte Jimmy Jaguár a közösség kollektív totemjeként jelenik meg, egy szimbólum, amely köré tömegpszichózis-szerűen szerveződni lehet. Párhuzamot von a Jimmy Jaguár jelenség és a Manson család között is.„Reménykedni egyedül nem lehet.” A beszélgetés során Heves Andrea a közösségi remény erejét hangsúlyozza. Úgy véli, hogy a film utolsó jelenete azért vált katartikussá, mert a nézők együtt, közösségben élték át a reményt. A remény szerinte sosem magánügy, hanem kollektív élmény. Akkor válik valósággá, ha megosztjuk egymással.„Az önbíráskodást nem tartom jó dolognak, mert ha szemet szemért, fogat fogért, akkor csupa vak és fogatlan ember lenne a világon.”Kőszegi Mária a bosszú és az önbíráskodás dilemmájáról beszélt. Úgy vélte, a „szemet szemért” logika végső soron csak rombol, és nem vezet valódi igazsághoz. Ugyanakkor hozzátette, számára fontos a hit abban, hogy kell lennie valaminek, ami igazságot szolgáltat.A Jimmy Jaguár már a mozikban!A beszélgetésben szóba kerül még: - A bosszú természete és az önbíráskodás határai - A gonosz fogalma - Szekta kontra gyógyító közösség - Trauma, személyes felelősség és a kollektív cselekvés lehetőségei - A remény és a közösség, mint változást indító erőA magyar és külföldi díjnyertes művészfilmeket forgalmazó Mozinet Nagylátószög című műsorának célja, hogy izgalmas nézőpontokat ismertessen meg a vendégek által, akik különböző területek szakemberei. A Nagylátószög beszélgetései nem annyira a konkrét filmekről szólnak, inkább a filmekhez teremtenek kontextust – így válnak egyszerre informatív filmes és hétköznapi diskurzussá. A meghívott vendégekkel két állandó műsorvezető, Veiszer Alinda és Kovács Gellért Filmszerész beszélget. Előbbi a filmek által felvetett témákat vesézi ki közéleti szereplőkkel és szakértőkkel, utóbbi alkotókkal vagy filmkritikusokkal, filmesztétákkal bontja ki az épp aktuális film jelentésrétegeit, hátterét.A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. Fejezetek00:00 Bevezetés14:03 Mi kell ahhoz, hogy kijöjjön belőlünk a gonsoz?20:56 Szekta és remény

Július 20-án premier előtt vetítettük a Gaucho Gaucho című, új filmünket, az ország egyik legnagyobb vásznán. A vetítést egy operatőri kerekasztal követte, ahol több generáció kivételes magyar operatőrei osztották meg gondolataikat a film képi világáról, és a közös hivatásukról, más-más szemszögből. Szabó Gábor, Erdély Mátyás és Fecske Flóra vendégekkel Szemerey Bence beszélgetett.A Mozinet új bemutatója a Calchaquí-völgyi gaucho közösségben játszódik, ahol a természetet tisztelő cowboyok és cowgirlök még mindig úgy vágtatnak lóháton, mintha száz évvel ezelőtt megállt volna az idő. Minden generációnak megvan a maga szerepe, legyen szó a helyi énekesről, a marhacsordákat terelő fiatalokról vagy a tapasztalt vénekről. Ebben az egyszerre szerető, összetartó, mégis nyers környezetben a tinédzserlány Guada elszántan küzd, hogy elismerjék a férfiak uralta rodeó világában. „Én nem hiszek abban, hogy ilyen szabályok szerint kéne korlátozni magát egy alkotónak.”A film műfaji besorolásával kapcsolatban Erdély Mátyás kifejti, szerinte az alkotói szabadság megengedi, hogy egy film szabadon mozogjon a dokumentumfilm és a játékfilm határán, a lényeg, hogy a választott forma vizuálisan erőteljes legyen. Operatőrként inspirálónak tartja a filmet, mert hisz abban, hogy a jól használt, erőteljes képek önmagukban is rendkívüli erővel bírnak, ahogy azt a némafilmek példája is bizonyítja.„A Gaucho Gaucho eltökélten fix képben gondolkodik, egy dokumentumfilmben, ahol megszoktuk, hogy a kamera össze-vissza improvizál és megy az adott szituációval, és alkalmazkodik a helyzethez. Itt pedig pont fordítva történik, itt a helyzetet alkalmazták a képhez.”Szabó Gábor lenyűgözőnek tartja, hogy a Gaucho Gaucho szakít a dokumentumfilmekre jellemző képi esetlegességgel, és milliméterpontosan komponált, mozdulatlan beállításokat használ, amelyekhez a valóság alkalmazkodik. Ez operatőrként, számára szokatlanul merész döntés. A film vizuális világa egyszerre idézi a régi fekete-fehér filmek tónusát és használ szuper részletgazdag digitális képeket, míg a történetmesélés letisztultsága – akár egy-két beállításban megmutatott rövid történésekkel – erősen játékfilmes hatású.„Én az az operatőr vagyok, hogy amikor kimondják, hogy »Cut!« és fenn van egy jó optika a gépen, akkor én még odamegyek a függönyhöz, és felveszem, ahogy fújja a szél, meg a legyet az ablakon, meg még egy totált, meg kifordulok az ablakon, mert én azt érzem, hogy sok filmnek az a halála, hogy nem lélegzik.”Fecske Flóra szerint sok film azért nem működik igazán, mert minden képe túlzottan a történet szolgálatába áll. Szerinte szükség van olyan atmoszférateremtő képekre is, amelyek teret adnak a film lélegzésének. Operatőrként ösztönösen keresi ezeket a pillanatokat, akár a forgatás közben, két beállítás között is elcsíp még egy lebbenő függönyt vagy egy legyet az ablakon, mert tapasztalata szerint ezek a képek gyakran jól jönnek a vágás folyamatában.„Szerintem kompozíciós szempontból az egyik legérdekesebb jelenet - ami nyilván egy úgynevezett »happy accident« lehetett - amikor elkezdi a lány megszelídíteni a lovat a kép szélén, és pontosan a kép közepére sikerül berángatnia, ahol végül ott is marad a ló. Ezt nyilvánvalóan nem tudták a lóval előre leegyeztetni.”Szemerey Bence többek között azt is kiemelte, hogy a nagyon pontos, fix kompozíciók mellett néha örömteli véletleneket is láthatunk a filmben. Szerinte az egyik legizgalmasabb jelenet a filmben az, amikor a lány a kép széléről a lóval együtt egy teljesen centrális kompozíció közepébe kerül. Ez a spontán történés különösen izgalmas egy ennyire középre komponált anyagban. Úgy véli, ez remek példa arra, hogyan válhat egy meg nem tervezhető mozdulat tökéletesen harmonikussá a vizuális koncepcióval.A beszélgetésben szóba kerül még:- Dokumentumfilm és fikció határvonalai- A „szép kép” szerepe dokumentumfilmben- Fotográfia és filmművészet kapcsolataA szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük.

Június 17-én premier előtt vetítettük az Oxana című filmet a Művész Moziban, a film után pedig Oltai Kata művészettörténész, kurátor beszélgetett Pankotai Lilivel, aktivistával és tartalomgyártóval. A beszélgetésben többek között felmerült a kérdés, hogy a művészet vajon valóban forradalom-e, vagy hogy hogyan egyeztethető össze a feminizmus az egyéni felelősség kérdésével. A beszélgetés a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában megtekinthető.A Mozinet új bemutatójában Okszana Sacsko, a frissen érettségizett ukrán festőnő egyre nagyobb dühvel szemléli hazájában és Oroszországban a nők szexuális kizsákmányolását, a diktatúra virágzását és a vallási vezetők elnyomó hatalmát. Okszana a művészet eszközével próbál harcolni a fennálló rendszer ellen, és vezetésével megalakul a radikális feminista csoport, a FEMEN. Tagjai provokatív módon, a testüket fegyverként használva demonstrálnak. Életük veszélybe kerül, amikor látványos sikereikre a politikai vezetők is felfigyelnek.„2025-ben a művészetnek és a művészeknek nincsen akkora társadalmi benyomása vagy ereje, hogy forradalmakat tudjanak elindítani, és minél jobban körülnézünk a világban, annál inkább azt vesszük észre, hogy a művészet már csak szórakoztat.”Pankotai Lili szerint a művészet forradalmi erejű volt, a történelem során sokszor jelentős hatással volt a közéletre és a politikára, ám napjainkra ez megkopott, mivel egyre inkább csupán szórakoztató szerepet szánnak neki. Úgy véli, a művészet szándékosan "mézes-mázos" csomagolást kapott, amivel elvesztette eredeti, társadalmat formáló, ellenállást kifejező funkcióját.„Én arra a megállapításra jutottam, hogy az ellenzéki térfél - mert a kormánypártot nyilván senkinek nem kell bemutatni - ugyanazon érdekek mentén politizál, cselekszik, beleértve a Z generációt is.”Pankotai Lili kifejtette, amikor a gimnázium végén Budapestre költözött, azt remélte, hogy itt majd megtalálja azt a közösséget, amivel valódi változást lehet elérni, de csalódnia kellett. Mindenhol ugyanazokat az egoharcokat tapasztalta, ami a hatalom köreire is jellemző. Még a saját generációja is gyakran öncélúan használja fel a társadalmi ügyeket, miközben – akárcsak az Oxanaban - mások valódi szenvedései árucikké silányulnak, politikai vagy személyes haszonszerzés céljából.„Van a farkas, aki egy archetípusa a társadalomnak, aki felül pozicionálja magát, és visszaél a bántalmazottak, a kiszolgáltatottak helyzetével. A másik meg a bárány, aki automatikusan alul pozicionálja magát, és hagyja magát elnyomni.”Pankotai szerint a társadalmi viszonyok értelmezésekor fontos kimondani, hogy a nők jelenlegi helyzetében nem kizárólag az elnyomó struktúrák felismerése, hanem a nők saját felelősségvállalása is nagyon fontos. Szerinte ezt a véleményét sokan félreértik, vagy áldozathibáztatásként bélyegzik meg. Oltai Kata szerint a helyzet ennél komplexebb, mert a farkas sokszor nem ordas és ijesztő, hanem a nagymama ruhájába bújva, kedveskedő formában jelenik meg, és éppen ettől válik a rendszer különösen veszélyessé. Mert nehezen felismerhető és hosszú távon hatékonyan működik. Úgy látja, hogy a társadalmi mozgalmak gyakran csak látszateredményeket érnek el, a rendszer sodrásában gyakran visszacsúsznak a kiindulópontra, mert a kapitalista patriarchális struktúra túlságosan ellenálló és manipulatív.Az Oxana már a mozikban!A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük.Fejezetek:00:00 Bevezetés03:04 A művészet forradalom?09:37 Pankotai Lili és az aktivizmus16:55 Megéri aktivistának menni?21:22 Feminizmus és egyéni felelősségMűsorvezető: Oltai KataSzerkesztő: Orzói KristófOperatőr: RoteraVágó: Pamuki KrisztiánKreatív menedzser: Bertók Andrea, Csata HannaPromó és komm.: Beleznai MárkProducer: Böszörményi GáborHangmester, hangutómunka: Lukács Péter

Eddig gyártásvezetőként, producerként dolgozott, francia anyanyelvűként pedig külföldi produkciókban dialect coach-ként segített a színészeknek megtanulni különböző akcentusokat és dialektusokat filmes szerepekhez. Kurucz Marion az utóbbi években viszont intimitás-koordinátorként kezdett el dolgozni, ami az egyik legújabb filmes munkakör. Feladata az intim jelenetek koreografálása, hogy azok egyszerre legyenek a színészek számára feszültségektől mentesek, és közben hitelesek a vásznon. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Kovács Gellért a már mozikban futó Queer című film kapcsán, többek között arról, miért is van szükség erre a merőben új szakmára, és mi pontosan a feladata egy intimitás-koordinátornak.A Mozinet új bemutatójában, a Queerben az Oscar-jelölt Luca Guadagnino (Challengers, Szólíts a neveden) ezúttal az amerikai popkultúra ikonja, William S. Burroughs egyik fülledt kisregényét filmesítette meg. William Lee (Craig) az amerikai Mexikóvárosban fiatal férfiak és drogok társaságában igyekszik kitölteni az őt kínzó hatalmas űrt. Tekintete megakad a városba érkező Eugene-on, aki teljesen megbabonázza a férfit. Az elérhetetlen, kimért és rejtélyes fiú felforgatja Lee unalmas életét.„Az a munka célja, hogy mire a színészek odaérnek a díszletbe, olyan kényelmes viszonyban legyenek egymással testileg, amitől jobbak lesznek ezek a jelenetek, és amiben jobban érzik magukat a színészek.”Kurucz Marion elmondja, a színészek testi és lelki felkészítése - például koreográfiával vagy közös mozgásos munkával - kulcsfontosságú az intim jelenetek hitelességének, és a szereplők lelki és testi biztonságának megteremtéséhez. Ezek mellett az elmúlt években a filmesek számára ma már alapvető, hogy a produkciók jogi és adminisztratív védelmét előre biztosítsák intimitás-koordinátor jelenlétével, ami jelentős papírmunkát és előkészületeket igényel. „Lehet, hogy van, akinek meglepő, de orgazmus hangokat kiadni nagyon kellemetlen feladat a színészeknek számára. A meztelenkedés sokszor egyszerűbb dolog, mint a hangok kiadása.”A felkészítő munka külföldi produkciók esetén gyakran online zajlik, ami a körülmények ellenére mély és bizalmas kapcsolatot tesz lehetővé a színészekkel, mivel intim témákról esik ilyenkor szó. Ha van rá mód, személyes próbákat is tartanak, ahol különféle gyakorlatokkal, például hangképzéssel, vagy kontaktus nélküli feladatokkal készítik fel a színészeket. A cél, hogy a forgatásra már kialakuljon egy közös nyelv, és testi komfort a szereplők között, ami hitelesebbé és biztonságosabbá teszi az intim jeleneteket.„Egy nagyon tapasztalt színész sokszor úgy érzi, hogy kevésbé van szükség intimitás-koordinátorra, mert már csinált hasonlót csomószor.”A beleegyezés az intim jelenetekbe a színészek által bármikor visszavonható, még akkor is, ha korábban aláírták a hozzájárulást, így fontos, hogy ezt mindenki elfogadja. A fiatalabbak jellemzően gyakrabban gondolják meg magukat, még akkor is, ha generációs különbségek miatt ez néha feszültséget okoz. A színészek hozzáállása legtöbbször nem a hírnévtől, hanem inkább a tapasztalatuktól függ: a rutinosabbak általában kevesebb támogatást igényelnek, de sokan így is értékelik az intimitás-koordinátor jelenlétét. Az intimitás koordinátor feladata, hogy mindig érzékenyen kalibrálja, kinek mire van szüksége, és ennek megfelelően alkalmazza a rendelkezésére álló eszközöket.A Queer már a mozikban!A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük.Fejezetek:00:00 Intro01:47 Hogyan lesz valakiből intimitás-koordinátor?06:28 A színész kényelme07:53 Miért van szükség az intimitás-koordinátorra, és mit csinál?17:58 Mi volt az intimitás-koordinátorok előtt?19:32 Hogyan fogadja a stáb az intimitás-koordinátorokat?23:11 Magyar és külföldi stábok hozzáállása az intimitás-koordinátorhoz26:56 Kezdő és tapasztalt színészek hozzáállása28:13 Konfliktusos helyzetek29:43 Lesz képzés?

Nádasdy Ádám nyelvész, író, költő, műfordító, és nem utolsósorban az ELTE oktatója. Novelláiban maga is foglalkozott férfiak között húzódó szerelemmel. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Mesterházy Lili a már mozikban futó Queer című film kapcsán többek között a Pride-ról, vagy arról, hogy miben különbözik a film, és az alapjául szolgáló regény stílusa. A beszélgetés a Mozinet és a Budapest Film közös szervezésében megvalósult Művész Filmklub vetítése után hangzott el, ahol a nézők premier előtt láthatták a Queert.A Mozinet új bemutatójában Luca Guadagnino (Challengers, Szólíts a neveden) ezúttal az amerikai popkultúra ikonja, William S. Burroughs egyik fülledt kisregényét filmesítette meg. William Lee (Craig) az amerikai Mexikóvárosban fiatal férfiak és drogok társaságában igyekszik kitölteni az őt kínzó hatalmas űrt. Tekintete megakad a városba érkező Eugene-on, aki teljesen megbabonázza a férfit. Az elérhetetlen, kimért és rejtélyes fiú felforgatja Lee unalmas életét.„De az tényleg nagyon érdekes, hogy a James Bond a macsóság netovábbja, és hogy utána Daniel Craig elvállal egy ilyen szerepet.”Nádasdy a beszélgetés során kiemeli Daniel Craig kivételes színészi játékát, illetve a karakterek hitelességét. Elmondja, maga is volt már hasonló helyzetben, amikor egy fiatalabb fiú visszaélt az iránta érzett vonzalmával, és a filmben ez pontosan került ábrázolásra.„A novelláim is valójában olyanok, hogy nem a belesodródást írom meg, hanem a már benne levést. Amikor már nyakig benne ülnek a dologban, és úgy próbálnak vagy kievickélni belőle, vagy megtartani a kapcsolatot.”Arra a kérdésre, milyen filmet csinálna ő maga, ha lenne rá lehetősége, Nádasdy elmondja, oda helyezné a hangsúlyt, ahova a novelláiban is. Nem a kapcsolatok kialakulására, hanem azok már meglévő, gyakran bonyolult állapotára, amikor a szereplők már nyakig benne vannak a helyzetben, és próbálnak benne maradni vagy kijutni belőle. „Olyan ez, mint mikor azt mondom a kutyáimnak, hogy »arra!«, és akkor rohannak és megugatják.”Nádasdy Ádám a Pride kapcsán elmondja, a hatalom olykor szándékosan vet fel megosztó témákat, mint egy gumicsontot, hogy elterelje a figyelmet és mozgósítsa a saját táborát, ám reményét fejezi ki, hogy ez visszafelé is elsülhet. Vannak, akik épp a betiltás miatt kezdenek el szolidaritást vállalni, mint például egy katolikus, négygyerekes barátja, aki eddig nem járt Pride-ra, de idén mégis ki fog menni. A beszélgetésben szóba kerül még:Queer – a film és a könyvDaniel Craig, mint LeeHomofóbok a magyarok?A Pride betiltásaA Kételkedés fontosságaA Queer már a mozik műsorán!A magyar és külföldi díjnyertes művészfilmeket forgalmazó Mozinet Nagylátószög című műsorának célja, hogy izgalmas nézőpontokat ismertessen meg a vendégek által, akik különböző területek szakemberei. A Nagylátószög beszélgetései nem annyira a konkrét filmekről szólnak, inkább a filmekhez teremtenek kontextust – így válnak egyszerre informatív filmes és hétköznapi diskurzussá. A meghívott vendégekkel két állandó műsorvezető, Veiszer Alinda és Kovács Gellért Filmszerész beszélget. Előbbi a filmek által felvetett témákat vesézi ki közéleti szereplőkkel és szakértőkkel, utóbbi alkotókkal vagy filmkritikusokkal, filmesztétákkal bontja ki az épp aktuális film jelentésrétegeit, hátterét.A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. A beszélgetés megtekinthető a Mozinet Youtube csatornáján és meghallgatható podcast formában a Spotifyon, illetve az Apple és a Google alkalmazásaiban.

Szalai Károly: Csokiöntetbe borított kulturális trójai falu a fiataloknakSzalai Károly több neves magyar játékfilm és dokumentumfilm, köztük az Oscar-jelölt Testről és lélekről, vagy a tavaly nagy sikerrel bemutatott Kix vágója, de idén érkezik a mozikba legújabb munkája, a szintén Enyedi Ildikó által rendezett Csendes barát. Emellett egyetemi oktatóként is aktív, és tagja az Amerikai és Európai Filmakadémiának is. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Kovács Gellért a már mozikban futó Háttérzene államcsínyhez című dokumentumfilm kapcsán többek között arról, mi a különbség a játékfilmek és a dokumentumfilmek vágása között.A Mozinet legújabb bemutatója, a Háttérzene államcsínyhez összehozza a hidegháborút, a posztkoloniális Afrikát, a nyugat-európai politika kétszínűségét, a faji megkülönböztetést és minden idők legnagyobb dzsesszzenéit. Az 1960-as év „Afrika éveként” került be a történelemkönyvekbe. A kontinens több országa ekkor nyerte el függetlenségét a gyarmatosító hatalmaktól, és vált az ENSZ tagjává. Ezzel egyidőben elindult a verseny, melyik politikai blokk – a nyugat vagy a Szovjetunió – tudja magához csábítani a frissen alakult országokat, köztük az egyik legfontosabbat és legnagyobbat: a Kongói Demokratikus Köztársaságot. Az ország első demokratikusan megválasztott miniszterelnöke Patrice Lumumba volt, akit az amerikai és belga vezetők túlságosan szuverénnek tartottak, és mindent megtették, hogy elmozdítsák a helyéről.„Az ember csak beleesik ebbe a filmbe, mint a nyúl üregébe, és két és fél óra után kiesik, és azt érzi, hogy »Wow, mi volt ez? Úristen!« Szóval elképesztő vágói izgalom ez a film.”Adja magát, hogy ezt a filmet Szalai egy vágó szemével nézze, mert a Háttérzene államcsínyhez egy igazi montázs-kavalkád. Archív audiovizuális és zenei anyagok ritmusos mozaikja, ami egy kevéssé tárgyalt történelmi eseményt mesél el a hidegháború időszakából. Szalai szerint a néző agyában egy folyamatos, önmagát újra és újra fölülíró narrációban áll össze a történet, ami egy elvarázsoló élmény.„Ez a klasszikus kérdés, hogy kinek a szeme a kamera, kinek a füle a mikrofon, és kinek a lelkéből szól a zene?”A dokumentumfilmek és játékfilmek vágása és formai megoldásai között Szalai szerint egyre szűkebb a határvonal, a dokumentumfilmek ugyanúgy karaktereken keresztül, érzelmi regiszterekben akarnak hatni nézőre, mint a játékfilmek. És a játékfilmekben is gyakran előfordul, hogy a vágószobában teljesen újraírásra kerül a sztori.„Van az a mondás, Churchill mondta, hogy aki tiszteli a törvényeket, meg szereti a kolbászt, az ne legyen kíváncsi arra, hogy hogyan készülnek.”Arra a kérdésre, ki szokott-e járni a forgatásokra, Szalai elmondja, az ő vágói attitűdjének nem tesz jót, ha látja a nyersanyag elkészülését. Kell egy bizonyos távolság az anyagtól, hogy könnyebben hozhasson meg olyan döntéseket, mi kerül kivágásra és mi nem. A beszélgetésben szóba kerül még:Szalai Károly vágói kihívásaiDokumentumfilm és játékfilm vágásaA vágó, mint pszichológusA Csendes barát vágásaAz új mozgóképes trendek hatása a vágásraA Háttérzene államcsínyhez már a mozikban!A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük.

Vágvölgyi B. András író, újságíró, filmrendező, aki személyes jóviszonyt ápolt a beat-nemzedék több kiemelkedő tagjával. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Veiszer Alinda. A beszélgetés apropóját az április 24-én mozikba kerülő Queer c. film adja, ami William S. Burroughs-nak, a beat-nemzedék híres írójának azonos című regényén alapszik. A Mozinet új bemutatójában Luca Guadagnino (Challengers, Szólíts a neveden) ezúttal az amerikai popkultúra ikonja, William S. Burroughs egyik fülledt kisregényét filmesítette meg. William Lee (Craig) az amerikai Mexikóvárosban fiatal férfiak és drogok társaságában igyekszik kitölteni az őt kínzó hatalmas űrt. Tekintete megakad a városba érkező Eugene-on, aki teljesen megbabonázza a férfit. Az elérhetetlen, kimért és rejtélyes fiú felforgatja Lee unalmas életét.„És akkor látom, hogy beballag a szerkesztőségbe Allen Ginsberg, és volt nála három darab rohamsisak, meg két darab golyóálló mellény.”Vágvölgyi a híres amerikai beat költővel történő első találkozását úgy írja le, hogy Allen Ginsberg egyszer csak betoppant a Magyar Narancs szerkesztőségébe, és rohamsisakok és golyóállómellények voltak nála. Később ő és Eörsi István együtt mentek a délszláv háború idején Szerbiába Ginsberggel.„Keresték, hogy mi az amerikai álom, és a végtelen utazás mindenképpen lényeges eleme ennek a dolognak.”  A beat-nemzedék alkotóinak körében elterjedt droghasználattal kapcsolatban Vágvölgyi elmondta, a hallucinogén anyagok használata is a világ megismerésének egyik módját jelentette számukra, ahogyan a folyton úton levés is. Burroughs esetében szóba kerül a Mexikóban töltött huzamosabb kintléte és az Ajahuaszka használata is, mint inspirációs forrás.„Azt gondolom, hogy egészen más lett volna ezek nélkül az emberek nélkül a könnyűzene, más lett volna a filmművészet. És más lett volna az irodalom, hogyha ez a generáció nem ütött volna akkorát.”Vágvölgyi szerint máig hatalmas kultirális hatása van ennek a nemzedéknek. Nélkülük más lenne az irodalom, a zene, és a filmművészet is, nem léteznének pl. olyan Burroughs feldolgozások, mint a Meztelen ebéd, de Tarantino is merített ebből a generációból.A Queer április 24-től a mozikban!A magyar és külföldi díjnyertes művészfilmeket forgalmazó Mozinet Nagylátószög című műsorának célja, hogy izgalmas nézőpontokat ismertessen meg a vendégek által, akik különböző területek szakemberei. A Nagylátószög beszélgetései nem annyira a konkrét filmekről szólnak, inkább a filmekhez teremtenek kontextust – így válnak egyszerre informatív filmes és hétköznapi diskurzussá. A meghívott vendégekkel két állandó műsorvezető, Veiszer Alinda és Kovács Gellért Filmszerész beszélget. Előbbi a filmek által felvetett témákat vesézi ki közéleti szereplőkkel és szakértőkkel, utóbbi alkotókkal vagy filmkritikusokkal, filmesztétákkal bontja ki az épp aktuális film jelentésrétegeit, hátterét.A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. A beszélgetés megtekinthető a Mozinet Youtube csatornáján és meghallgatható podcast formában a Spotifyon, illetve az Apple és a Google alkalmazásaiban.A beszélgetésben szóba kerül még:Allen Ginsberg és Vágvölgyi András barátságaA beat-nemzedék és a drogokA beat-nemzedék popkulturális hatásaA beat mítosza

Bernáth Szilárd: Az amatőr színészekben nincs hamisságBernáth Szilárd rendező Larry című, nagysikerű filmjében bravúros módon szerepeltetett amatőr és profi színészeket egyszerre. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Kovács Gellért filmkritikus a már mozikban futó Boldogok a sajtkészítők kapcsán többek között arról, hogyan miért akarnak rendezők amatőrökkel dolgozni.A Mozinet új bemutatójában a zűrös életű Totone pontosan ugyanarra vágyik, mint bármelyik vidéki francia tinédzser: felelőtlenül bulizni, motorozni és csajozni. Korlátlan szabadsága azonban egyik pillanatról a másikra véget ér, amikor egyedül marad hétéves húgával, vállán a megörökölt sajtkészítő műhellyel. A hirtelen családfővé váló Totone és barátai 30.000 euró nyeremény reményében belevágnak a lehetetlenbe: elkészíteni a tökéletes Comté sajtot. Totone-t nem tántoríthatja el a tény, hogy fogalma sincs a sajtkészítésről, vagy hogy lassan beleszeret a lányba, akitől éjszakánként a tejet lopják.„Ez a főszereplő fiú valószínűleg még nem színész, de szerintem az lesz. Nagyon úgy működik, nagyon olyanok a jelenlétei, mint egy profi színésznek.”A Boldogok a sajtkészítők rendezője szinte kizárólag amatőr szereplőkkel dolgozott. Bernáth szerint a főszereplő profi színészekre jellemző tehetséget mutat, viszont a szerelmét alakító lányban látja azt a nyers jelenlétet, amit a rendezők általában az amatőrökben keresnek.„Az van, hogy ha valamilyen énidegen dolgot kell létrehozni, vagy habitus idegen dolgot, akkor ott kerülünk be a szürke zónába, ami pedig lehetőséget ad adott esetben a mesterséges jelenlétekre.”Bernáth ezzel szemben meghatározza a mesterséges jelenlét fogalmát is, ami a profi színészek esetén szokott előfordulni, rendszerint azért, mert a gesztusaik begyakoroltak, reprodukáltak. Egy amatőr erre képtelen, mert nincsenek begyakorolt gesztusai.„Amikor elkezdenek rendezők amatőröket használni, akkor általában azért kezdik el, mert megunják azokat a típusú filmeket, amik az elmúlt években születtek, mert azoknak a filmeknek tulajdonítanak valamilyen hazugságot.”Kovács Gellért arról a jelenségről is kérdezi, amikor egyre több rendező kezd el amatőr színészekkel dolgozni. Bernát szerint ez akkor szokott történni, amikor a rendezők egy csoportja megérez valamiféle hazugságot a kortárs filmeket övező korszellemben, és elkzdenek valami auetentikukasabbat keresni.A Boldogok a sajtkészítők már a mozikban, a Larry pedig elérhető a Cinego kínálatában!https://cinego.hu/filmek/larryA szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük.Fejezetek:00:00 Bevezetés02:02 Miért akarnak rendezők amatőrökkel dolgozni?08:00 Amatőr és profi, produkció és reprodukció13:47 Larry és a Budapesti Iskola24:00 Amatőrök a Boldogok a sajtkészítőkbenMűsorvezető: Veiszer AlindaSzerkesztő: Orzói KristófOperatőr: RoteraVágó: Pamuki KrisztiánKreatív menedzser: Bertók Andrea, Csata HannaPromó és kommunikáció: Beleznai MárkProducer: Böszörményi GáborLátványterv: NanavízióSmink: Bánovics MarcsiHangmester: Lukács PéterHangutómunka: Iszlai József

Bibók Bea szexuálpszichológus nevét az Ellopott gyermekkor című, nagy sikert aratott könyve tette ismertté, ami a parentifikáció témáját dolgozta fel. Második kötetében, az Ellopott felnőttkorban az infantilizáció következményeit vizsgálja. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Veiszer Alinda az április 3-án mozikba kerülő Boldogok a sajtkészítők című film kapcsán többek között arról, mi is az a parentifikáció.A Mozinet új bemutatójában a zűrös életű Totone pontosan ugyanarra vágyik, mint bármelyik vidéki francia tinédzser: felelőtlenül bulizni, motorozni és csajozni. Korlátlan szabadsága azonban egyik pillanatról a másikra véget ér, amikor egyedül marad hétéves húgával, vállán a megörökölt sajtkészítő műhellyel. A hirtelen családfővé váló Totone és barátai 30.000 euró nyeremény reményében belevágnak a lehetetlenbe: elkészíteni a tökéletes Comté sajtot. Totone-t nem tántoríthatja el a tény, hogy fogalma sincs a sajtkészítésről, vagy hogy lassan beleszeret a lányba, akitől éjszakánként a tejet lopják.„A parentifikáció szó azt jelenti, hogy szülősített gyerek, tehát hogy a gyerekek olyan szerepet vállalnak a családban, ami nem a koruknak megfelelő, túlzott felelősségvállalással jár.”Bibók Bea elmondja, a parentifikáció kifejezés arra a pszichológiai jelenségre utal, amikor egy gyereknek a családi dinamikában a szülőkhöz mérhető felelősséget kell vállalnia bizonyos helyzetekben. A Boldogok a sajtkészítők című filmben például a megárvult tinédzsernek, Totone-nak fel kell nevelnie kishúgát és közben valahogy profitábilissá kell tennie a családi sajtkészítő üzemet.„A parentifikáltak a gyakorlati területen általában nagyon sikeresek, pénzt is tudnak keresni, viszont az érzelmi területen azok a gyermekkori fájdalmak, amiket átéltek, a felnőttkori érzelmi kapcsolataikban megjelennek. Mégpedig úgy, hogy jó érzékkel választanak olyan társat, akikkel újraélhetik a traumáikat.”Bibók szerint a parentifikáltak a felnőttköri kapcsolataikban is hordozzák a megmentő szerepkört, aki mindent elintéz a másik a helyett, a partner pedig gyakran belekényelmesedik ebbe a helyzetbe, és elbillen a párkapcsolat dinamikája. Ez általában egy hirtelen összeomláshoz vezet, aminek látszólag nem volt előzménye.„Többféle szülői viselkedést látok. Az egyik az, hogy a parentifikált szülő azt mondja, hogy ennyi idősen én is megcsináltam ezt, te is képes vagy rá, hajrá! A másik, amikor egy kicsit tudatosabbakká válnak már az anyukák, és azt mondják, hogy nekem nem volt olyan nagyon jó családom, és sokkal jobban szeretném csinálni. Ők pedig túlkompenzálnak, magyarul infantilizálják a gyerekeket, levesznek mindent a vállukról.”00:00 Bevezetés02:35 Mit nevezünk parentifikációnak?12:30 Csak gyerekkorban lehet parentifikálódni?14:36 Fantázia, autonómia és parentifikáció17:45 Parentifikáltak a párkapcsolatban21:03 Parentifikált gyerekből parentifikáló felnőtt?27:40 Biztonságos kapcsolódás megteremtése31:16 Parentifikáltak gondoskodó szakmákban34:28 Családi dinamikák hatásai41:36 Biztonság, mint a terápia céljaMűsorvezető: Veiszer AlindaSzerkesztő: Orzói KristófOperatőr: RoteraVágó: Pamuki KrisztiánKreatív Menedzser: Bertók Andrea, Csata HannaPromó és kommunikáció: Beleznai MárkProducer: Böszörményi GáborLátványterv: NanavízióSmink: Bánovics MarcsiHangmester: Lukács PéterHangutómunka: Iszlai József

Vajdovich Györgyi: “Az állam nem ezt a nőképet szeretné látni”Vajdovich Györgyi filmtörténész, filmesztéta, az ELTE Filmtudomány tanszékének oktatója, az Enigma és a Metropolis folyóiratok munkatársa. Főbb kutatási területei közé tartozik az indiai film. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Kovács Gellért filmkritikus a már mozikban futó Minden, ami fénynek tűnik kapcsán többek között arról, hitelesen mutatja-e be Indiát a film, vagy hogy milyen az indiai rendezőnők helyzete ma.A Mozinet legújabb bemutatója lírai gyengédséggel mesél női sorsokról az örök nyüzsgő és színes Indiában. A harmincas éveiben járó Prabha nővérként dolgozik Mumbaiban. Bár évek óta nem beszélt a Németországban dolgozó férjével, a kételyek gúzsba kötik, és nem engedik továbblépni. Lakótársa a nála fiatalabb Anu, aki hiába próbálja szerelmével megélni a szabadságot, hitbéli különbségeik megnehezítik kapcsolatuk kiteljesedését. A nagyvárost és a mindennapi élet forgatagát hátrahagyva, harmadik nőtársukkal, az özvegy Parvaty-val elutaznak egy szigetre, hogy szembenézzenek legnagyobb félelmeikkel: a gyásszal, elengedéssel és az elfogadással.„Ez egy állami szerv, amiben tizenhárom idős férfi ül, és két női filmrendezőnek a női tematikájú filmjéről kellett dönteni.”A film nemzetközi sikerével kapcsolatban Vajdovich elmondta, hiába a Cannes-i nagydíj és a pozitív kritikák világszerte, az Oscarig sajnos nem véletlenül nem juthatott el a Minden, ami fénynek tűnik. Az indiai állami szervezet, ami a nemzetközi kategóriába nevezhette volna a filmet, vélhetően nem volt kiegyezve azzal a nőképppel, és társadalmi üzenettel, amit a film közvetített. Az indoklásukba viszont csak annyi került, hogy mivel a filmet Franciaországból finanszírozták, így nem tekinthető indiai filmnek.„Szerintem az egy nagyon tipikus indiai helyzet, hogy férjhez adnak egy előre elrendezett házassággal, valakihez, akit egyáltalán nem ismersz, és utána a férj azonnal elmegy külföldre dolgozni. Egyáltalán nem találkoztok, és a nő egy megfeneklett állapotban van: van is férje, meg nincs is, de nem is kezdeményezhet semmi újat, mert Indiában egy házas hindu nő, az nemhogy házasságtörésen nem gondolkodhat, de válásra sincs esélye. Ráadásul gyereke sincs, ami az indiai társadalomban egyfajta szégyen.”Vajdovich szerint a mainstream Bollywoodtól eltérően nagyon pontosan ábrázolja a film az indiai nők sokszor rendkívül nehéz helyzetét ebben a kifejezetten konzervatív társadalomban. Nem csak az elrendezett házasságot jeleníti meg, de szó esik benne a muzslim-hindu szerelem tabusításáról, és az elmagányosodásról is.A beszélgetésben szóba kerül még:A Minden, ami fénynek tűnik nemzetközi és indiai megítéléseBollywood vs művészfilmNők ábrázolása az indiai filmbenIndiai (rendező)nők helyzeteCenzúraA Minden, ami fénynek tűnik már a mozikban!A magyar és külföldi díjnyertes művészfilmeket forgalmazó Mozinet Nagylátószög című műsorának célja, hogy izgalmas nézőpontokat ismertessen meg a vendégek által, akik különböző területek szakemberei. A Nagylátószög beszélgetései nem annyira a konkrét filmekről szólnak, inkább a filmekhez teremtenek kontextust – így válnak egyszerre informatív filmes és hétköznapi diskurzussá. A meghívott vendégekkel két állandó műsorvezető, Veiszer Alinda és Kovács Gellért Filmszerész beszélget. Előbbi a filmek által felvetett témákat vesézi ki közéleti szereplőkkel és szakértőkkel, utóbbi alkotókkal vagy filmkritikusokkal, filmesztétákkal bontja ki az épp aktuális film jelentésrétegeit, hátterét.A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. A beszélgetés megtekinthető a Mozinet Youtube csatornáján és meghallgatható podcast formában a Spotifyon, illetve az Apple és a Google alkalmazásaiban.Fejezetek:00:00 Bevezetés01:43 A Minden, ami fénynek tűnik nemzetközi és indiai megítélése05:46 Hitelesen mutatja be Indiát a film?09:47 Indiai rendezőnők helyzete14:10 Bollywood vs művészfilm, nők ábrázolása23:44 Muszlim-hindu szerelem és cenzúra

Molnár Viola, Mazzag Izzabella, Novák Angéla és Szél Dávid – „Néha nagyobbak a nemen belüli különbségek, mint a nemek között”2025 február 27-én a Toldi Moziban tartottuk az Emilia Pérez nyilvános díszbemutatóját. A vetítés után Molnár Viola újságíró beszélgetett Novák Angéla transznemű előadóművésszel, Szél Dávid pszichológussal és Mazzag Izabella rendezővel, többek között arról, jogosak-e az filmet érő kritikák, vagy hogy hogyan reprezentálja a film a transz közösséget. A Mozinet Nagylátószög legújabb adásában ezt a beszélgetést láthatjátok.A Mozinet új bemutatójában a nagy cégnél tengődő, túlképzett mexikói ügyvéd, Rita (Zoe Saldana – Avatar, A galaxis őrzői) meglepő ajánlatot kap az egyik helyi kartell rettegett vezetőjétől, Manitas-tól (Karla Sofía Gascón): azt kéri tőle, segítsen lezárni kétes ügyeit, hogy visszavonulva végre azzá a nővé válhasson, aki mindig is lenni szeretett volna. Jacques Audiard eddigi legmeglepőbb filmje egyszerre könyörtelen gengszterfilm, őrült komédia és extravagáns musical.„Ez jelen pillanatban még az a bolygó, ahol a transzneműség érthetetlen, elfogadatlan, bekategorizálatlan, kutatatlan.”Novák Angéla a címszereplő karakterével kapcsolatban elmondta, az Emilia Pérez egy nagyon extrém tansz életutat mutat be, a közösségét sokkal hétköznapibb emberek alkotják. De mégis mindkettő hiteles. A reprezentációval kapcsolatban kiejti, hogy a jelenlegi világunkban egyelőre csak ezek az extrém példák tudják átütni az ingerküszöböt, így nem meglepő, hogy a film története is szélsőséges elemekkel él.„Jelenleg nem nagyon tudunk olyan pszichológiai tulajdonságot, ami a nemi szervvel összefüggene. Tehát, hogy nem következik semmi pszichológiai tulajdonság abból, hogy valaki férfi vagy valaki nő.”Az Emilia Pérez által felvetett kérdésekkel kapcsolatban Szél Dávid megfogalmazta, hogy a pszichológia jelen állása szerint nem ismerünk olyan tulajdonságokat, amik összefüggenének a nemi szervekkel, sőt egyes esetekben nagyobbak a nemen belüli különbségek, mint a nemek közöttiek. Mindenki egyéni módokon éli meg a saját férfiségét, vagy nőiségét. Nem ért egyet sem a filmben, sem a való életben megjelenő bináris felfogással.„Az Emilia Pérezt kísérleti musicalként kategorizálnám.”Mazzag Izabella a film formai megoldásairól beszélt, szerinte leginkább egy kísérleti musicalről beszélhetünk az Emilia Pérez kapcsán. Kiemelte a kiváló operatőri munkát, a műfaji megoldásokat és a film ritmikáját is.Az Emilia Pérez már a mozikban!A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. Fejezetek00:00 Bevezetés01:36 Tetszhet az embereknek az Emilia Pérez?03:32 Az Emilia Pérez és a transzreprezentáció12:15 A külső megváltoztatásával a belső is megváltozik?15:52 Az Emilia Pérezt érő kritikák20:55 A közelmúlt AI botrányaiMűsorvezető: Molnár ViolaSzerkesztő: Orzói KristófOperatőr: RoteraVágó: Pamuki KrisztiánKreatív menedzser: Bertók Andrea, Csata HannaPromó és kommunikáció: Beleznai MárkProducer: Böszörményi GáborHangmester, hangutómunka: Nagy BotondA Mozinet hivatalos felületei:Facebook: https://www.facebook.com/mozinetInstagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmekTikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktokYouTube: https://www.youtube.com/@mozinet

Fejezetek 01:40 Nincs univerzális transz életút06:22 Hella átalakulása16:15 Transzfób törvények itthon és külföldön 33:45 Gyerekkori traumák Hella szülőfalujábanTartalomFebruár 5-én este a 14. Mozinet Filmnapokon premier előtt vetítettük az Emilia Pérezt, a film után pedig Zsirka Hella transz aktivistával, a Háttér Társaság munkatársával beszélgetett Veiszer Alinda. A Mozinet Nagylátószög új epizódjában többek között szóba kerül Zsirka Hella átalakulásának története és a transzfób törvények itthon és külföldön. A Mozinet új bemutatójában a nagy cégnél tengődő, túlképzett mexikói ügyvéd, Rita (Zoe Saldana – Avatar, A galaxis őrzői) meglepő ajánlatot kap az egyik helyi kartell rettegett vezetőjétől, Manitas-tól (Karla Sofía Gascón): azt kéri tőle, segítsen lezárni kétes ügyeit, hogy visszavonulva végre azzá a nővé válhasson, aki mindig is lenni szeretett volna. Jacques Audiard eddigi legmeglepőbb filmje egyszerre könyörtelen gengszterfilm, őrült komédia és extravagáns musical. „Szerintem nem létezik egy univerzális transz életút. Tehát, ahány transznemű van, annyiféleképpen fogalmazzák meg a saját identitásukat, és természetesen annyiféle életút létezik.” Zsirka Hella már a beszélgetés elején leszögezte: nincs univerzális transz életút, ahány transz, annyi megélés. Az ő életútja abban különleges, hogy az identitását mindig vakmerően, kockázatvállalóan kereste. „Életemben egyszer mentem be egy fiú öltözőbe középiskolában, és traumatikus volt. Ahogy bementem, és láttam azt a sok kamasz fiút előttem, hogy hogy néznek rám, hogy milyen undorral, és milyen megjegyzéseket tesznek rám. És én ezt jeleztem a tanároknak akkor. Nyilván nem értették, és adtam egy ultimátumot a tanároknak, hogy vagy engedik, hogy valamelyik másik öltözőt használjam, vagy a folyosón fogok öltözni. Nem hitték el, és átöltöztem a folyosón.” Hella egészen kiskorától kezdve nem azonosult a fiú címkével, és ezt nyíltan vállalta, akkor is, ha ez kiközösítéshez, agresszív elutasításhoz vezetett. A középiskolában is konfrontálódott a közösségével és a tanáraival is, többek között azért, hogy ne kelljen a fiú öltözőt használnia.  „Ha hoznak egy olyan törvényt, ugye a 33-as paragrafust, ami megtiltja a nem- és névváltoztatást, akkor abból nagyon könnyen lehet arra következtetni, hogy bizonyára a nemi megerősítő beavatkozásokat is megtiltják. A gyakorlatban ez nincs így, sőt maga a kormánypárt jelentette ki anno, hogy az orvosi tranzícióhoz nekik semmi közük, mert a saját testükkel azt csinálnak a transzok, amit akarnak.” Hella a transzfób törvényekkel kapcsolatban elmondta, annak ellenére, hogy a transznemű emberek számára megtiltották a jogi nemváltoztatás lehetőségét, a nemi megerősítő műtétek a közhiedelemmel ellentétben nem illegálisak. Viszont a törvény hatására rengeteg orvos nem hajlandó tranzíciós műtéteket végrehajtani, mert tartanak attól, hogy emiatt vegzálni fogja őket a kormány. A beszélgetésen szóba került még:- Hella átalakulásának története- Transzfób törvények itthon és külföldön- Gyerekkori traumák Hella szülőfalujában- Transzfóbia és szexizmusAz Emilia Pérez február 27-étől a mozikban! A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. Műsorvezető/szerkesztő: Veiszer AlindaRendező: Orzói KristófOperatőr: RoteraVágó: Láng AlexandraKreatív menedzser: Bertók Andrea, Csata HannaPromó és kommunikáció: Beleznai MárkProducer: Böszörményi GáborHangmester: Pongor AndrásHangutómunka: Pongor AndrásA Mozinet hivatalos felületei:Facebook: https://www.facebook.com/mozinetInstagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmekTikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktokYouTube: https://www.youtube.com/@mozinet

Fejezetek 00:00 Bevezetés01:52 A Sünvadászat, mint Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) folytatása05:39 Kamaszok, mint társadalmi tükör09:02 A Sünvadászat személyessége & gyerekszínészek15:27 Rendezői kitárulkozás18:30 A Sünvadászat kisgyermekes szülőként Tartalom Pozsonyi Janka kritikus, a Filmhu szerkesztője, újságírója. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Kovács Gellért „Filmszerész” a már mozikban futó Sünvadászat című film kapcsán többek között arról, mennyiben tekinthető ez a film a Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) folytatásának, és mennyiben egy rendezői kitárulkozásnak. A Mozinet új bemutatójában a túlhajszolt Bogi (Mari Dorottya) klasszikus éneket tanul a Zeneakadémián, de vidéki lányként nehezen találja a helyét Budapesten. Az iskola mellett bébiszitterkedéssel keres pénzt: unokatestvére, Tamás (Polgár Csaba – Cicaverzum) és felesége, Zita (Jakab Juli – Napszállta) kisgyerekeire vigyáz. A házaspár kapcsolata válságban van, a kettejük közötti feszültség pedig akaratlanul átragad a gyerekekre, és végső soron Bogira is. A lány a rendkívül fontos énekvizsgája napján eltitkol egy végzetesnek tűnő hibát. „Én azt éreztem ezen a házaspáron, hogy így érzelmileg nem olyan érettek, mint amilyennek hiszik magukat.” A filmnek egy izgalmas aspektusa a főszereplő család és bébiszitterük sajátos dinamikája. Pozsonyi szerint a felnőtt karakterek érzelmileg éretlenek, titkokkal, hazugságokkal terhelik a gyermekeiket, akik ezt sokkal jobban átlátják és értik, mint a szülők gondolnák. „Ez a döntés nagyon érdekes, hogy ez itt tényleg az én életem, ezek itt az én gyerekeim, ez a saját lakásom. Ez egy kitárulkozás, nem?” Pozsonyi kiemeli a film személyességét is, ami nagyban összefügg azzal, hogy független finanszírozásból, kevés pénzből készült. Schwechtje Mihály és párja – egyben a film producere -, Petrovits Genovéva a saját élethelyzeteikből inspirálódva forgattak a saját gyerekeikkel, a saját lakásukban. „Arra próbálják ösztönözni az embereket, hogy lehet beszélni ezekről a konfliktusokról, meg erről a furcsa életszakaszról, hogy gyerekkel, házassággal, a munka terhe alatt is, a mentális egészséggel foglalkozni kell, mert összeroppannak az emberek a politikai nyomás, gazdasági nyomás, mindenféle nyomás alatt.” Pozsonyi úgy látja, Schwechtje generációja eljutott abba korba, amikor arról akar diskurzust elindítani, ami közvetlenül érinti őket. Hasonló alkotóként megemlíti Hajdu Szabolcsot is. A beszélgetésben szóba kerül még:-       A Sünvadászat, mint Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) folytatása-       Kamaszok, mint társadalmi tükör-       A Sünvadászat személyessége & gyerekszínészek-       Rendezői kitárulkozás-       A Sünvadászat hatása kisgyermekes szülőként A Sünvadászat már a mozikban!Előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=TG9KwlE_o88&t=3s&ab_channel=MozinetA Mozinet hivatalos felületei:Facebook: https://www.facebook.com/mozinetInstagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmekTikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktokYouTube: https://www.youtube.com/@mozinet 

Fejezetek 00:00 Bevezetés 01:02 Restitúciós törekvések 09:57 Angolok, németek és magyarok restitúciós szerepe Fabényi Julia művészettörténész, a Baranya Megyei Múzeumok volt igazgatója. Jelenleg a Ludwig Múzeumot vezeti. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Veiszer Alinda a már mozikban futó Dahomey – Kik vagyunk? kapcsán többe között arról, milyen törekvések mutatkoznak ma a nyugati világban arra, hogy bizonyos műkincseket visszaszolgáltassanak az eredeti hazájukba. A Mozinet új bemutatója, az Arany Medve-díjas Dahomey – Kik vagyunk? című dokumentumfilm az egykori Dahomey királyságból elrabolt műtárgyak hazatérését követi a Benini Köztársaságba. A műtárgyak visszaszolgáltatása kulcsfontosságú pillanat volt az egykori gyarmati országok történetében. De hogyan fogadják a műkincseket a benini lakosok? Az Abomey-Calavi egyetem hallgatói között parázs vita zajlik arról, hogy mit jelent nekik ma az őseik örökségével való szembesülés. „A XIX. században, amikor beindult ez a gyűjteményezés, ez egy tipikusan nyugati gondolkodás volt, hogy a lexikális adatokat támasszunk alá tárgyakkal.” Fabényi a nyugati gyűjteményező kultúráról elmondja, az a 19. században alakult ki, és a célja tudományos volt, hogy a rendelkezésre álló lexikális tudást alátámasszák tárgyakkal. Ez volt a múzeumok hivatása, és ezeket a tárgyakat különböző módokon be kellett gyűjteni, sokszor pénzért cserébe engedélyezett ásatásokkal az adott ország területén, így került példuál Nefertiti büsztje Németországba. „A Humboldt Fórumot követtem, ott kiderült, hogy Észak-Amerikából indián tárgyak, és Dél-amerikából sámán tárgyak is kerültek be, és volt olyan szakember, aki azt mondta, ezek olyan kultikus tárgyak, hogy ő nem foghatja meg őket. Diplomás technográfus mondta, hogy nem foghatom meg, mert ebben varázslat van.” A restitúciós törekvésekkel kapcsolatban Fabényi elmondja, fontos feltenni a kérdést, hogy miként kerülnek vissza ezek a tárgyak. Múzeumi tárgyként, vagy kultikus tárgyként? „A britek alapvetően elhatárolódnak ettől, hogy visszaadják. Ők ezt tudományos céllal szerezték, vették is, zsákmányolták is. Szóval körülbelül ez a hozzáállás, mert különben a British múzeumot ki kéne üríteni.” A különböző országok restitúciós hozzáállásáról Fabényi elmondja, míg például a németek lelkiismeret furdalások közepette elkezdték listázni, hogy milyen tárgy hogyan került hozzájuk, és felajánlották, hogy Beninben felépítik a megfelelő infrastruktúrát a tárgyak tárolásához, bemutatásához, az angolok teljesen elzárkóztak. Ők tudományos céllal szerezték be ezeket, és továbbra is ezt a célt fogják szolgálni ezek a műkincsek. A beszélgetésben szóba kerül még: Restitúciós törekvések a világban Különböző országok hozzáállása a visszaszolgáltatáshoz A Dahomey – Kik vagyunk? már a mozikban! A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. A Mozinet hivatalos felületei: Facebook: https://www.facebook.com/mozinet Instagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmek TikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktok YouTube: https://www.youtube.com/@mozinet

Fejezetek : 00:00 Bevezetés01:16 Mikortól beszéljünk a válásról a gyerekkel?08:04 Bébiszitter és gyerek kapcsolata11:58 Jó titok és rossz titok15:09 Egészséges kötődés és gyerekbarát társadalom   Tartalom Szakpszichológusként a legkülönbözőbb korú emberekkel foglalkozik, óvodásoktól kezdve egészen az időskorúakig, a konzultációkba pedig bevonja az érintettek családját is. Az anyák egyenjogúságának ugyanannyira a híve, mit az apák emancipációjának. Szél Dávid nem csak pszichológusként, de bloggerként is foglalkozik a családi dinamikák kérdésével. Apapara című blogján rendszeresen ír saját, családi élményeiről, és az ehhez kapcsolódó társadalmi kérdésekről. A Mozinet Nagylátószög új epizódjában vele beszélget Veiszer Alinda a február 13-án mozikba kerülő Sünvadászat című film kapcsán. Te mennyit vállalsz? És mennyit bírsz? A Mozinet új bemutatójában a túlhajszolt Bogi (Mari Dorottya) klasszikus éneket tanul a Zeneakadémián, de vidéki lányként nehezen találja a helyét Budapesten. Az iskola mellett bébiszitterkedéssel keres pénzt: unokatestvére, Tamás (Polgár Csaba – Cicaverzum) és felesége, Zita (Jakab Juli – Napszállta) kisgyerekeire vigyáz. A házaspár kapcsolata válságban van, a kettejük közötti feszültség pedig akaratlanul átragad a gyerekekre, és végső soron Bogira is. A lány a saját jövője szempontjából rendkívül fontos énekvizsga napján elkövet egy végzetes hibát. Schwechtje Mihály, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod : -) rendezőjének legújabb filmje a túlterheltség problémáját járja körül, három főszereplőjének egyetlen napját bemutatva. Tűpontos képet ad arról, milyen áldozatok árán tudunk boldogulni a hétköznapokban.   Szél Dávid a film kapcsán elmondja, a szülők mindennapi leterheltsége, túlhajszoltsága nagyban nehezíti a gyereknevelést, amihez rengeteg odafigyelésre, rugalmasságra van szükség. Ha például egy nehéz temperamentumú gyerekünk van, akit nem egyszerű feladat megnyugtatni, ha éjszaka felsír, akkor egy túlterhelt embernek hamar elfogyhat a türelme, amivel hosszú távon csak táplálja a gyerek nehéz viselkedését. Szél Dávid a Sünvadászatban szereplő család kapcsán megfogalmazza a kérdést, hogy ha napi szinten foglalkozik más a gyerekeinkkel, akkor kihez fog valóban kötődni a gyerek? Egy másik fontos probléma a filmben és a valóságban is, hogy nincsenek kialakítva a bébiszitter határai, és arra sincs protokoll, mit kell tennie vészhelyzet esetén. A szülők hajlamosak felelőtlenül, kellő utánanézés és megbeszélés nélkül rábízni a gyerekeiket másokra. Szél szerint a bébiszitterkedés egy bizalmi munka, válogatni, kvázi castingolni kell őket, olyan embert kell találni, akivel van közös kémia. A Sünvadászatban a szülőpáros bevonja a gyerekeket a köztük feszülő konfliktusba, például azzal, hogy titoktartásra kötelezik őket. Szél szerint ez egyértelműen nagyon káros gyakorlat. Ezzel szemben fontos a gyerekeknek megtanítani, hogy van jó titok és rossz titok, és ezt ők maguk is érezhetik: a rossz titok belső feszültséget, szorongást okoz, míg a jó titok nem. A beszélgetésben szóba kerül még: - Hogyan érdemes a gyerekkel a válásról beszélni? - Milyen az egészséges kapcsolat a bébiszitter és a gyerek között? -  Mik a jó és rossz titkok? -  Egészséges kötődés és gyerekbarát társadalom   A Sünvadászat február 13-ától a mozikban! Előzetes: https://youtu.be/TG9KwlE_o88   A Mozinet hivatalos felületei: Facebook: https://www.facebook.com/mozinet Instagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmek TikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktok YouTube: https://www.youtube.com/@mozinet

FEJEZETEK 01:53 Hogyan változott a nők helyzete a filmhez képest? 06:04 Mennyire pontos a Miénk lesz a holnap ábrázolásmódja? 12:05 Az anya-lánya és apa-fia kapcsolatok, öröklődő minták 26:28 Statisztikák ma a családon belüli erőszakról   Tartalom / sajtó   Tóth Györgyi, Ötvös Veronika és Kállay Eszter - A romantikus dalok is a birtoklásról szólnak   A január 21-i Miénk lesz a holnap című film vetítését követően Tóth Györgyivel és Ötvös Veronikával, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) Egyesület önkénteseivel beszélgetett a Kállay Eszter író, költő. A Mozinet Nagylátószög legújabbb adásában ezt a beszélgetést nézhetitek meg.   A Mozinet új bemutatója, a Miénk lesz a holnap többek között olyan kérdésekkel foglalkozik, hogy lehet-e a női egyenjogúságról, sőt, a családon belüli erőszakról egyszerre szórakoztató, humoros és átélhető filmet készíteni? A film főszereplője, Delia nap mint nap teljesíti a lehetetlent – dolgozik otthon és munkahelyén, rendben tartja a családi fészket, foglalkozik a gyerekekkel és az idős családtagokkal, elviseli a háborút megjárt férje dühkitöréseit. A fáradhatatlan nő mindent megtesz, hogy férjhez készülő lánya ne jusson hozzá hasonló sorsra, de erőfeszítései hiábavalónak tűnnek. Egy számára címzett levél azonban szokatlanul bátor tettre készteti.   „Egy ilyen családban felnőve valójában újrateremtjük az erőszakot. És ezt is szépen bemutatja a film, ahogy a nagypapa átadja a tudást a fiának: nem kell sokszor megverni a nőt, elég egyszer, de akkor nagyon, és majd jobban fog félni.”   Ötvös Veronika a film egyik fontos jelenetével kapcsolatban kifejti, a bántalmazó minták öröklődnek a férfiágon. A Miénk lesz a holnap plasztikusan bemutatja, hogy a családapa öreg, ágyhoz kötött apja abban ad neki tanácsokat, hogyan érdemes kellőképpen megverni a feleségét. Ennél jóval részletesebben foglalkozik a film az anya-lánya kapcsolatokkal és az ott öröklődő mintákkal. A rendező-főszereplő Paola Cortellesi által alakított Delia karaktere, próbálja megakadályozni, hogy fiatal lánya, az övéhez hasonló, bántalmazó párkapcsolatba kerüljön.   „Főleg fiatalokkal foglalkozó prevencióban kerül elő, hogy nézzük már meg egy pillanatra, hogy mi van, ha nem egy jóképű fiatalember negédes hangon mond ilyeneket, hogy az »enyém vagy, nem lehetsz másé, nem hagyhatsz el soha«. Ezek szoktak lenni a romantikus dalok szövegei, holott ezek birtoklásról, mozgáskorlátozásról szólnak. Az, hogy »nem lehetsz senki másé«, el szokott hangozni a hétköznapokban is, csak fenyegetésként, persze.”   Tóth Györgyi szerint a Miénk lesz a holnapnak az a formai megoldása, hogy az erőszakos jelenetek stilizálva, romantikus zenei aláfestéssel kerülnek bemutatásra, ad egy érdekes áthallást a filmnek. Többek között azért is, mert a romantikus slágerek gyakran hemzsegnek az erőszakos mondatoktól, épp csak nehéz észrevenni az érzelmes körítés miatt.   A beszélgetésben szóba kerül még: -       Hogyan változott a nők helyzete a filmhez képest? -       Mennyire pontos a Miénk lesz a holnap ábrázolásmódja? -       Az anya-lánya és az apa-fia kapcsolatok, öröklődő minták -       Statisztikák ma a családon beüli erőszakról A Mozinet hivatalos felületei: Facebook: https://www.facebook.com/mozinet Instagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmek TikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktok YouTube: https://www.youtube.com/@mozinet

Figyelem! A beszélgetés angol nyelvű. A magyar feliratos verzió a Mozinet YouTube csatornáján található! https://www.youtube.com/watch?v=fOAjXOlo4GM&ab_channel=Mozinet Dhanya Seshan üzleti oktató, a Budapesti Nemzetközi Iskola (IBS) volt igazgatóhelyettese. Indiából származik, most Magyarországon él férjével és gyerekeivel. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Veiszer Alinda a február 6-án mozikba kerülő Minden, ami fénynek tűnik című film kapcsán többek között arról, milyen nőnek lenni az indiai társadalomban. A Mozinet legújabb bemutatója lírai gyengédséggel mesél női sorsokról az örök nyüzsgő és színes Indiában. A harmincas éveiben járó Prabha nővérként dolgozik Mumbaiban. Bár évek óta nem beszélt a Németországban dolgozó férjével, a kételyek gúzsba kötik, és nem engedik továbblépni. Lakótársa a nála fiatalabb Anu, aki hiába próbálja szerelmével megélni a szabadságot, hitbéli különbségeik megnehezítik kapcsolatuk kiteljesedését. A nagyvárost és a mindennapi élet forgatagát hátrahagyva, harmadik nőtársukkal, az özvegy Parvaty-val elutaznak egy szigetre, hogy szembenézzenek legnagyobb félelmeikkel: a gyásszal, elengedéssel és az elfogadással. „A nyelv egységesít. Előfordulhat, hogy van két ember, akinek nincs közös nyelve, és nem is értik egymást, viszont megtalálják a módját annak, hogy kommunikáljanak, hogy valahogy beszéljenek egymással. Ugyanis az indiai társadalomban nagyon erős a motiváció, hogy az emberek támogassák egymást és köteléket teremtsenek egymás között.” Dhanya Seshan elmondja, az az India, amit a film bemutat, számára nagyon ismerős és valóságos, felismeri benne saját otthonát, és azt a kultúrákon és nyelveken átívelő összetartást, ami jellemzi az indiai társadalmat. Úgy gondolja, ez a fajta hitelesség, ami a való életet mutatja be, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a film ekkora sikereket ért el világszerte. A filmben is megjelenő elrendezett-, vagy kényszerházasság máig jelen van az indiai társadalomban. Dhanya Seshan szerint azonban ma már kisebb a nyomás a fiatalokon, hogy elfogadják a családjuk által kiválasztott partnert. Elmeséli, maga is így találkozott a férjével, bár az ő történetük szerencsésen alakult: már az első találkozás alkalmával tudták, hogy összeillenek. „Az indiai társadalom még mindig patriarchális. Például van egy olyan szokás, hogy a férfi eszik először, és csak utána ehet a nő. Ezek konvenciók, és mindenki ezeket követi, mondván, hogy ez így szokott lenni.” Dhanya Seshan elmondja, az indiai társadalom bizonyos szokásait tekintve a nők és a férfiak ma sem egyenrangúak. Azonban úgy gondolja, ezek a szokások nem a nők elnyomását szolgálják, pusztán konvenciók, amikhez hozzászoktak az emberek. Szóba kerül Dhanya két fiatal lánya, akik már Európában születtek, és mérnöknek tanulnak. Náluk hasonló szokások szóba sem kerülhetnének, és Dhanya szerint ez így van rendjén. A Minden, ami fénynek tűnik február 6-ától a mozikban! Fejezetek: 00:00 Bevezetés 01:28 Kicsoda Dhanya Seshan? 03:20 Nyelvek és nyelvjárások Indiában 07:07 Kényszerházasságok és távkapcsolat Indiában 15:32 Női generációk, osztályok és kasztok az indiai társadalomban 19:37 India gazdasága és nőjogi mozgalmai műsorvezető/szerkesztő: Veiszer Alinda rendező: Orzói Kristóf operatőr: Rotera vágó: Láng Alexandra kreatív menedzser: Bertók Andrea, Csata Hanna producer: Böszörményi Gábor hangmester: Lukács Péter Benjámin hangutómunka: Iszlai József A Mozinet hivatalos felületei: Facebook: https://www.facebook.com/mozinet Instagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmek TikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktok YouTube: https://www.youtube.com/@mozinet Spotify: https://open.spotify.com/show/0htXZSjWZEWWbXZh1mNEaU?si=09ead5da48724bd1 Apple Podcast: https://podcasts.apple.com/us/podcast/mozinet-nagyl%C3%A1t%C3%B3sz%C3%B6g/id1703103680 Google Podcast: https://podcasts.google.com/feed/aHR0cHM6Ly9hbmNob3IuZm0vcy9lNzc3ZTlhYy9wb2RjYXN0L3Jzcw Weboldal: https://mozinet.hu

Fejezetek: 00:00 Bevezetés 01:23 Ki Jacques Audiard? 06:57 Az Emilia Pérez műfaj kavalkádja  12:52 Átalakulások Audiard filmjeiben 19:19 Témaválasztás és hitelesség az Emilia Pérezben 24:30 Emilia Pérez az Audiard-életműben   Tartalom: Kolozsi László író, forgatókönyvíró és kritikus, aki Jacques Audiard filmjeinek nagy kedvelője. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Kovács Gellért, a február 27-én mozikba kerülő Emilia Pérez című film kapcsán többek között arról, milyen kérdéseket vet fel a film témaválasztása, vagy hogy hol helyezkedik el Audiard életművében.   A Mozinet új bemutatójában a nagy cégnél tengődő, túlképzett mexikói ügyvéd, Rita (Zoe Saldana – Avatar, A galaxis őrzői) meglepő ajánlatot kap az egyik helyi kartell rettegett vezetőjétől, Manitas-tól (Karla Sofía Gascón): azt kéri tőle, segítsen lezárni kétes ügyeit, hogy visszavonulva végre azzá a nővé válhasson, aki mindig is lenni szeretett volna. Jacques Audiard eddigi legmeglepőbb filmje egyszerre könyörtelen gengszterfilm, őrült komédia és extravagáns musical. „A nagyon erős rendezőknek - főleg egyébként a műfaji rendezőknek - mindig ugyanaz a téma kimutatható a filmjeinek a hátterében. A profiban is már a Josselin Beaumont története megelőlegezi Audiard legfontosabb történeteit: annak, hogy a hős ő jobb emberré váljon, ára van.”   Kolozsi elmondja, Jacques Audiard a karrierjét A profi című kultikus francia film egyik forgatókönyvírójaként kezdte, és már abban a filmben megmutatkozott a premissza, ami a későbbi filmjei történetének magját adja: annak, hogy kilépj a rendszerből és jobb emberré válj, komoly ára van. Ugyanez a téma az Emilia Pérezben is megjelenik.   „Az Emilia Pérez nem annyira vígjáték, mint inkább melodráma. Egy musical-melodráma: ha egy karakter érzései az elmondhatóság határát súrolják, akkor egyszerűen dalra fakadnak. Mintha kiszakadna ez a dal minden esetben a szereplőkből.”   Az Emilia Pérez véleménye szerint nem vígjáték, hanem a musical és a melodráma műfaji keveréke, amiben a legpatetikusabb érzéseket dalban fejezik ki. Az, hogy ez egy bűnügyi történet keretei között valósul meg, Kolozsi szerint egy üdítően szokatlan kontrasztot nyújt.   „Végignézve azt, hogy milyen kritikák érték ezt a filmet, sokan felvetik azt a problémát, hogy egy francia filmes képes lehet-e hitelesen beszélni a mexikói dorgkartellről, vagy hogy nem hamis-e ez a nézőpont.”   Sok kritika kérdőjelezi meg azt, hogy Audiard hitelesen tud-e szólni a transzneműség, vagy a mexikói drogkartellek témájában. Kolozsi szerint ezek fontos felvetések, de szem előtt kell tartani, hogy ez egy zsánerfilm, ami nem törekszik a realitásra, viszont ezek a témák megmozgatják a rendező műfaji érzékét, ezért foglalkozik velük.   Az Emilia Pérez február 27-étől a mozikban! Előzetes: https://youtu.be/OSsE3S3l660   A beszélgetésben szóba kerül még: -       Az Emilia Pérez műfaj kavalkádja -       Átalakulások Audiard filmjeiben -       A témaválasztás és hitelesség kérdése az Emilia Pérezben A Mozinet hivatalos felületei: Facebook: https://www.facebook.com/mozinet Instagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmek TikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktok YouTube: https://www.youtube.com/@mozinet

Fejezetek: 00:00 Bevezetés 00:51 Dokumentum és fikció formai keveredés egykor és most 12:10 A magyar dokumentumfilm alakulása 17:48 Traumafeldolgozás és dokumentumfilm 18:04 Az új dokumentumfilmes hullám 23:37 A dokumentumfilm és a technikai fejlődés     Tartalom:     Almási Tamás filmrendező, forgatókönyvíró, az SZFE Dokumentumfilm-rendező szak vezetője. Pályafutása során több mint negyven egész estés dokumentumfilmet készített, amelyek közül kiemelkedik az 1987 és 1998 között forgatott, nyolc részből álló ózdi sorozata. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Kovács Gellért filmkritikus a január 30-án mozikba kerülő Dahomey – Kik vagyunk? című film kapcsán többek között arról, hogyan keveredett a dokumentarizmus egykor és most.   A Mozinet új bemutatójában, az Arany Medve-díjas Dahomey – Kik vagyunk? című dokumentumfilm az egykori Dahomey királyságból elrabolt műtárgyak hazatérését követi a Benini Köztársaságba. A műtárgyak visszaszolgáltatása kulcsfontosságú pillanat volt az egykori gyarmati országok történetében. De hogyan fogadják a műkincseket a benini lakosok? Az Abomey-Calavi egyetem hallgatói között parázs vita zajlik arról, hogy mit jelent nekik ma az őseik örökségével való szembesülés.   „Én azt látom, hogy a dokumentumfilm és a játékfilm mindinkább közeledik egymáshoz. A magyar és külföldi kollégák játékfilmesként dokumentumfilmes erősségeket mutatnak, és a dokumentumfilmesek meg inkább fikciós elemekkel gazdagítják, díszítik a filmjüket.”   Almási úgy látja, ez egy trend mostanában, hogy a játékfilmek dokumentarista jelleget kezdenek mutatni, míg a dokumentumfilmek egyre több játékfilmes elemet viselnek. A Dahomey is két, élesen elkülönülő részre oszlik: egy fikciósra és egy dokumentumfilmesre. Almási úgy véli, ennek az oka az lehet, hogy a streamingnek köszönhetően egyre több emberhez el tud jutni akár egy dokumentumfilm is, így fel kell venniük a versenyt a játékfilmekkel is, formai szempontból és befogadhatóság tekintetében is. A néző hasonló struktúrát, drámát, csúcspontokat vár el egy dokumentumfilmtől, mint egy játékfilmtől.   „Én azt gondolom, a múlt traumáinak a kibeszélése egyáltalán nem ért véget.”   Almási szerint a kortárs dokumentumfilm-rendezőknek rengeteg téma adott, ugyanis a múlt traumái még mindig nincsenek teljes egészében kibeszélve. Az azonban, hogy ezek a traumák milyen témák mentén kerülnek kifejezésre, az függ az alkotótól, de egyéb feltételektől is, például az anyagiaktól.   „Én nem tudom, hogy tudják-e, hogy ebben vesztenivaló is van, de soha nem érzem rajtuk ezt, inkább rendkívül elszántan, és nagyon céltudatosan csinálnak filmeket.”   A fiatal magyar dokumentumfilmes generációról elmondja, tanárukként sokat tanult tőlük, és abból a számára már kísérleti hozzáállásból, amit ők képviselnek a filmkészítésben. Említi többek között Zurbó Dorottya A boldogság ügynöke című filmjét is.   A beszélgetésben szóba kerül még: -  A magyar dokumentumfilm alakulása -  Traumafeldolgozás és dokumentumfilm -  Az új dokumentumfilmes hullám -  A dokumentumfilm és a technikai fejlődés   A Dahomey – Kik vagyunk? január 30-ától a mozikban!   Előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=OQ16FiySyuw&t=19s A Mozinet hivatalos felületei: Facebook: https://www.facebook.com/mozinet Instagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmek TikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktok YouTube: https://www.youtube.com/@mozinet

Fejezetek 00:00 Bevezetés 00:23 El lehet táncolni a családon belüli erőszakot? 04:46 Nők elleni erőszak és a jog 22:20 Társadalmi szemléletformálás és a metoo 29:01 Különböző generációk szemlélete 31:15 Az elmúlt évtizedek fejlődése   Tartalom:   Dr. Spronz Júlia ügyvéd, kiemelt szakterülete a partnerkapcsolati, családon belüli erőszak áldozatainak védelme. Több évtizedes ügyvédi tapasztalata mellett a PATENT egyesület alapítója is, amely az egyetlen hazai civil szervezet, ami a nemi alapú erőszak áldozatai számára nyújt jogi tanácsadásra szakosodott. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Veiszer Alinda a már mozikban futó Miénk lesz a holnap kapcsán arról, mennyire segítik a jelenleg létező jogszabályok a nők elleni erőszak áldozatait, és van-e mód társadalmi szemléletformálásra.   A Mozinet új bemutatója többek között olyan kérdésekkel foglalkozik, hogy lehet-e a női egyenjogúságról, sőt, a családon belüli erőszakról egyszerre szórakoztató, humoros és átélhető filmet készíteni? Delia nap mint nap teljesíti a lehetetlent – dolgozik otthon és munkahelyén, rendben tartja a családi fészket, foglalkozik a gyerekekkel és az idős családtagokkal, elviseli a háborút megjárt férje dühkitöréseit. A fáradhatatlan nő mindent megtesz, hogy férjhez készülő lánya ne jusson hozzá hasonló sorsra, de erőfeszítései hiábavalónak tűnnek. Egy számára címzett levél azonban szokatlanul bátor tettre készteti.   „Azért nagyon sok évig kampányoltunk, hogy a családon belüli erőszakot ne monoklis nőkkel, meg emelkedő ököllel ábrázolják ezekben a képi megjelenésekben, mert az nagyon traumatizálja az érintetteket.”   Spronz a Miénk lesz a holnap kapcsán elmondja, szerencsésnek tartja, hogy a film az erőszakot stilizáltan, zenés-táncos jelenetek formájában ábrázolja, így anélkül képes diskurzust indítani, hogy a traumatizálná az érintetteket. Az erőszak élét elveszi a film, de teret hagy a hétköznapi agresszióknak is, amik, mint búvópatak, átszövik a főszereplők párkapcsolatát.   „Egészen 1997-ig Magyarországon szabad volt a házastársi kapcsolaton belül nemi erőszakot elkövetni a feleség sérelmére. De ez most már orvoslódott. Ami viszont nem, hogy ezek a szexuális bűncselekmények továbbra is csak akkor büntetendőek, hogyha a sértett megindítja az eljárást, és erre egy hónapja van a cselekménytől kezdve.”   A jelenlegi jogszabályi lehetőségekről Spronz elmondja, meglehetősen szűkre szabottnak tartja őket az erőszak áldozatai számára. Más bűncselekményekkel szemben, hivatalból nem, csak akkor indul eljárás, ha az áldozat megindítja azt, és erre összesen 1 hónapja van a cselekmény után. Ez nagyon kevés idő, tekintve, hogy sok áldozatnak évekre van szüksége, hogy olyan lelki állapotba kerüljön, hogy neki tudjon állni egy ilyen procedúrának.   „Nagyon kézzelfogható, gyakorlati hatása van ennek a jogalkalmazásnak, de valóban, az üzenet az, hogy a családon belüli erőszak nekünk, államférfiaknak, nem annyira érdekes, hogy ugyanolyan vehemenciával lépjünk fel ezzel szemben, mint bármilyen más bűncselekménnyel szemben.”   A beszélgetésben szóba kerül még: -  El lehet táncolni a családon belüli erőszakot? -  Hogyan formálta a társadalom szemléletét a metoo? -   Hogyan változnak generációról generációra az abúzusról alkotott általános vélemények? -  Volt fejlődés az elmúlt évtizedekben?   A Miénk lesz a holnap január 2-ától a mozikban! https://www.youtube.com/watch?v=ladQ5zs-u9w&t=6s&ab_channel=Mozinet A Mozinet hivatalos felületei: Facebook: https://www.facebook.com/mozinet Instagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmek TikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktok YouTube: https://www.youtube.com/@mozinet

Fejezetek 00:51 Milyen traumafeldolgozást mutat be a Kincs a múltból? 06:05 Első, második és harmadik generációs túlélők feldolgozása 10:53 Generációk együttélése 19:00 A harmadik generáció megélése 24:20 Meddig öröklődik a trauma? 25:56 Izrael és a traumafeldolgozás 28:38 Megszakítható a trauma örökítése?   Tartalom:   Richter Júlia szakpszichológus még egyetemi évei alatt kezdett el érdeklődni a traumatikus eseményeken átesett személyek és családjaik pszichológiai segítségnyújtása iránt, később pedig alapítója lett a Traumaközpontnak. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Veiszer Alinda a már mozikban futó Kincs a múltból kapcsán többek között arról, mi a különbség az első, a második és a harmadik generációs holokauszttúlélők megélései között.   A Mozinet új bemutatójában a holokauszt-túlélő Edek (Stephen Fry) negyvenöt éve Amerikában él és esze ágában sincs visszalátogatni gyerekkora helyszínére, Lengyelországba. Lánya, Ruth (Lena Dunham) a rendszerváltás után viszont rábírja apját, hogy együtt szembenézzenek a családi múlttal. Ruth titkos célja, hogy eljussanak Auschwitzba és megértse Edek érzelmi zárkózottságát. Az egész országot átszelő utazás lehetőséget biztosít a párosnak, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz.   „Volt az a fajta stratégia, hogy „ne nézzünk hátra”, így a múltjukat, az identitásukat szinte teljesen megtagadták, nem beszéltek róla a lányuknak. És azt gondolták, hogy ennek nem lesz benne lenyomata. És ez a film megmutatja azt, hogy mégiscsak lesz lenyomata.”   Richter elmondja, az első generációs túlélők afféle gyakorlata, hogy lezártnak tekintik, nem néznek vissza a múltra, és ezzel akarják megóvni a gyerekeiket, tipikusnak tekinthető. De fontos kiemelni, hogy ennek ugyanúgy meglesz a lenyomata a következő generációban. Elmesél egy konkrét történetet is egy zsidó családról, ahol két generációval a második világháború után is egy sajátos szabály volt, hogy szombaton nem porszívóznak, mert az a keresztény pihenőnap. És aki aznap dolgozik, lelepleződhet, mint zsidó.   „Ebben a filmben azt látni, hogy ez a lány valahogy el van akadva az életében, és hogy azt a fajta identitást, saját jogon létezést addig nem tudja megengedni magának, amíg nem tudja valahogy ezt a folytonosságot megteremteni. Hiányzik neki az a fajta folytonosság, amit nem tud a családjáról, csak azt tapasztalja, hogy van egy eszméletlen fájdalom otthon, és nem tudja, hogy ez miért van.”   A generációk együttéléséről azt is elmondja Richter, hogy a szülők kifejezetten nehéz helyzetben voltak a gyereknevelést illetően. Egyrészről a poszttraumás stressz miatt az idegrendszerük folytonosan ki volt élezve a túlélésre, másrészről a múltjuk elzárásával próbálták megóvni a gyerekeiket. Ezeket a kapcsolódási mintákat gyakran a második generációsok is továbbvitték, úgy, hogy sok esetben nem is tudták, mi is pontosan a családjuk óriási traumája.   A beszélgetésben szóba kerül még: - Milyen traumafeldolgozásokat mutat be a Kincs a múltból? - Hogyan élnek együtt a túlélők különböző generációi? - Meddig öröklődik a trauma? - Izrael és a traumafeldolgozás Támogassátok a Traumaközpontot, hogy segíteni tudjanak traumafeldolgozásban azon rászorulóknak, akik nem engedhetik meg maguknak a terápiás ellátást. Vállalati partnereknek is számos témában nyújtanak képzéseket, tréningeket, legyen szó a mentális egészség fontosságáról, stresszről vagy kiégésről, melynek bevételét szintén a fenti célra fordítják. Nonprofit szervezetként örömmel veszik ha célkitűzéseikhez Ti is hozzájárultok – a Traumaközpontról és a támogatási lehetőségekről weboldalukon találtok bővebb információt: https://traumakozpont.hu/tamogatas/   A Kincs a múltból már a mozikban! Előzetes: https://youtu.be/vjxBqhWfuZI A Mozinet hivatalos felületei: Facebook: https://www.facebook.com/mozinet Instagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmek TikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktok YouTube: https://www.youtube.com/@mozinet

December 2-án este a Művész Moziban közönségtalálkozóval egybekötött És mi van Tomival?  vetítést tartottunk. A beszélgetés után a film rendezőjével, Till Attilával Pándi Balázs beszélgetett, a film témája kapcsán többek között arról, hogyan ismerték be maguk és mások előtt is azt, hogy alkoholfüggők, és milyen utakat találtak a leszokáshoz.   A Mozinet új bemutatójában Sanyi (Thuróczy Szabolcs) az alkoholbeteg bábművész és Pali (Polgár Tamás) az alkoholbeteg liftszerelő együtt keresik a haverjukat, Tomit, aki már több anonim alkoholista gyűlést kihagyott. Próbálnak józanok maradni, ami nem könnyű egy olyan országban, ahol az ivászat széles körben elfogadott napi gyakorlat. Sanyit öt éve a függősége miatt hagyta el a felesége és a lánya, azóta új életet kezdett és nem iszik, Palinak viszont elég egy kis lökés, hogy újra igyon. Tominak valószínűleg már ennyi se kell. A két barát Budapest utcáin versenyt fut az idővel, hogy megtalálják és megmentsék Tomit.   „Azt gondolom, hogy ha valaki elkezd leszokni - nem inni, nevezzük bárminek - tehát megváltoztatja az életét, akkor szerintem a társaság elképesztően fontos. Az erősebb és hasznosabb, mint egy pszichiáterrel vagy pszichológussal történő terápia, mert a közösség ereje, ami ebben a filmben is megjelenik a végén, ez a fajta furcsa, láthatatlan testvériség összeköt minket.”   Tilla többször kifejti, számára elképzelhetetlen lett volna a leszokás egy egymást segítő közösség nélkül, amire az Anonim Alkoholisták gyűlésein talált rá. Pándi a közösség negatív erejére is rámutat: amióta ő leszokott, sokszor előfordult, hogy egy buliban csalódottan fogadták a hírt, amikor megérkezett, hogy „nincs nála semmi”.   „A legszélsőségesebb esetben is mindig keverik az emberek a viccet, a drámát, meg a tragédiát. Csak műfajilag ezt a filmeknél el szokták különíteni, mert úgy szabályosan felismerhetőbb, de lehet azért ezt keverni szerintem.”   A film stílusával kapcsolatban Tilla elmondja, számára természetes a tragikumot és a humort keverni, szerinte az ember alaptermészete, hogy jelen van a humor akár egy temetésen is.   A beszélgetésben szóba kerül még: -  Hogyan élte meg Pándi és Tilla a leszokást? -  Hogyan gurult le Thuróczy a lépcsőn a forgatáson? -  Mennyire fikció és mennyire önterápia a film Tilla száméra?   Az És mi van Tomival? már a mozikban, a Mozinet forgalmazásában!  Előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=d6rJ_Q8HyM4&t=31s&ab_channel=Mozinet A film hivatalos felületei: Facebook: https://www.facebook.com/esmivantomival Instagram: https://www.instagram.com/esmivantomival/ A Mozinet hivatalos felületei: Facebook: https://www.facebook.com/mozinet Instagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmek TikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktok YouTube: https://www.youtube.com/@mozinet

Fejezetek: 00:00 Bevezetés 00:36 Sorrentino világa 04:49 Sorrentino színészi szemmel 14:58 Színészvezetés és bizalom 16:20 Trokán Nóra nemzetközi tapasztalatai Tartalom:   Trokán Nóra színésznő, aki számos független és kőszínházi szerepe, televíziós és filmes munkái, és a Magyarországon forgó külföldi produkciókban kapott szerepei miatt vált ismertté. Egyszer még Paolo Sorreintinonál is castingolt. Vele beszélget a december 26-án mozikba kerülő Parthenopé – Nápoly szépe című film kapcsán Kovács Gellért, többek között arról, miért nem merte megszólítani az olasz sztárt, Luisa Ranierit, miután szerepeltek egy filmben közösen.   A Mozinet új bemutatója az Oscar-díjas A nagy szépség, az Ifjúság és Az ifjú pápa rendezője, Paolo Sorrentino legújabb alkotása. A legendákkal, érzelmekkel és élettel teli, mitikus Nápoly évezredek óta csábítja magához a hajósokat, turistákat, művészeket. A város egyik villájának tengeröblében, a vízben születik meg Parthenopé – a már újszülöttként is gyönyörű kislány Nápoly ókori nevét kapja a keresztségben. Az ő epizodikus, évtizedeken átívelő élettörténetét követve olyan helyekre és emberekhez jutunk el, ahová a hétköznapi halandók soha, saját magán áll vagy bukik, hogy mit kezd a meglesett titkokkal, ezek közelebb viszik-e a vágyott boldogságához.     „Szerintem nagyon nagy dolog, hogyha rendezőként elértél odáig, hogy valaki akár csak egy filmkockából meg tudja mondani, hogy kinek a filmjét nézi.”   Trokán egyik kedvenc rendezője Paolo Sorrentino, többek között azért, mert nagyon jellegzetes képi világot és karaktereket alkot meg a filmjeiben. Szerinte óriási dolog az, hogy egyetlen képkockából felismerhető a stílusa, ha az ember akár egy Sorrentino-filmet is látott már korábban.   „Egy magyar színésznek abszolút zavarba ejtő az a pozitív visszaigazolás, amit egy nemzetközi produkcióban kap.”   Trokán több Magyarországon forgó külföldi produkcióban is kapott már szerepet, többek között egy Johnny Depp által rendezett filmben is. Elmondása szerint nem a csak a költségvetés miatt érzékelhető komoly különbség a magyar és a külföldi munkák között. Színházi színészként zavarba ejtő számára, ha mindent megtesznek a színészek kényelméért, és ha pozitív visszaigazolást is kapnak.   „Luisa Ramierivel most találkoztam egy filmbemutatón, és annyira féltem tőle, hogy nem mertem odamenni.”   Mindezek ellenére sem kerüli el Trokánt az, hogy az idoljai közelségében zavarba jöjjön. Luisa Ramierivel – aki a Parhenopé – Nápoly szépe egyik fontos karakterét is alakítja – például nem mert beszélgetést kezdeményezni, pedig mindketten szerepeltek a már korábban említett Johnny Depp-filmben. És hogy miért? Mert számára Ramieri maga a nagybetűs nő!   A beszélgetésben szóba kerül még: -       Miért ennyire izgalmas Sorrentino világa? -       Milyenek Sorrentino karakterei egy színész szemével? -       Hogyan tud kialakulni a bizalom színész és rendező között? -       Mit tanácsol Trokán Nóra a színész társainak?   A Parthenopé – Nápoly szépe december 26-ától a mozikban! Előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=_EmChdw7O-A&ab_channel=Mozinet A Mozinet hivatalos felületei: Facebook: https://www.facebook.com/mozinet Instagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmek TikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktok YouTube: https://www.youtube.com/@mozinet

Ginelli Zoltán földrajztudós, történész, fő kutatási területei közé tartozik a gyarmatosítás és a posztkolonializmus kelet-európai vonatkozásainak vizsgálata, illetve Kelet-Európa kapcsolata a globális déllel. Schleicher Vera etnográfus, a Néprajzi Múzeum muzeológusa. Velük beszélgetett Böszörményi Gábor, a Mozinet vezetője a 14. Mozinet Filmnapok novemberi Dahomey – Kik vagyunk? vetítése után, többek között arról, mik az ellentmondások, amik egyes műkincsek eredeti hazájukba való visszaszolgáltatását övezik. A Mozinet új bemutatójában, az Arany Medve-díjas Dahomey – Kik vagyunk? című dokumentumfilm az egykori Dahomey királyságból elrabolt műtárgyak hazatérését követi a Benini Köztársaságba. A műtárgyak visszaszolgáltatása kulcsfontosságú pillanat volt az egykori gyarmati országok történetében. De hogyan fogadják a műkincseket a benini lakosok? Az Abomey-Calavi egyetem hallgatói között parázs vita zajlik arról, hogy mit jelent nekik ma az őseik örökségével való szembesülés. „Rengeteg a dilemma azzal kapcsolatban, hogy kié az örökség. Ha visszaszolgáltatom, kinek szolgáltatom vissza?” Schleicher, mint a Néprajzi Múzeum muzeológusa maga is szembesült már a visszaszolgáltatást övező dilemmákkal. Ugyan első ránézésre egyértelműnek tűnhet, igazából ez egy rendkívül komplex kérdés. Elmondta például, hogy a Néprajzi Múzeum őriz fejvadász trófeákat, de mivel a nemzetközi megállapodások nem teszik lehetővé emberi maradványok tárolását, így célszerű lenne visszaszolgáltatni. De vajon kié a tárgy? Azé, aki levadászta, vagy azé, aki az áldozat törzsébe tartozott? „Egy gyarmatosító - gyarmatosított ellentétpárba szoktak illeszkedni ezek az emlékezetpolitikák. Magyarországon is nagyon szívesen tanították ezt az eurocentrikus képet, hogy a fehér ember fölfedezi a világot.” Ginelli Zoltán szerint a magyar felfogás is illeszkedik abba az a nyugati képbe, amiben a fehér ember a történelem során expedíciókkal felfedezte a világot. De ezeknek az expedícióknak a kritikus újraértelmezése fontos lenne a gyarmati múlt feldolgozásához, főleg, hogy Xantus János, a Néprajzi Múzeum alapítója is a felfedezők közé tartozott. „Ezeknek a nyugat-afrikai államoknak - többek között Dahomey-nek is – a létrehozása a rabszolgakereskedelemre alapult, és ezek később centralizált katonaállamokká váltak. Tehát az az érdekes, hogy ezek a királyok, akiknek a szobrait visszaszolgáltatják, ők voltak a fő rabszolgakereskedők.” Ginelli szerint az a tény is nehezítheti egy egységes nemzeti emlékezetpolitika kialakulását Beninben, hogy a szobrok történelmileg terhelt időszakból származnak, és feltéphetnek sebeket. Többek között a Dahomey királyság rabszolgakereskedő múltja sem került feldolgozásra sem itt, sem a nyugaton. A beszélgetésen szóba kerül még: Hogyan reagál a Néprajzi Múzeum a posztkoloniális diskurzusokra? Miért komplex kérdés egyes műtárgyak visszaszolgáltatása? Gyarmattörténelem és a nemzeti emlékezetpolitika Műkincs, műalkotás, vagy rituális tárgy? A Dahomey – Kik vagyunk? január 30-ától a mozikban! Előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=OQ16FiySyuw&ab_channel=Mozinet A Mozinet hivatalos felületei: Facebook: https://www.facebook.com/mozinet Instagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmek TikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktok YouTube: https://www.youtube.com/@mozinet

Fejezetek: 00:49 Bevezetés 01:06 A szépség ajtókat nyit? 09:24 Szépség és kihasználás 14:10 Szépség és bullying 16:32 Hogyan lett Pataki Ágnesből filmproducer? 19:10 Lehet a szépség hátrány a karrierben? 22:20 Komolyan veszik a férfiak a szép nőket? 24:39 Irigység a szép emberek életében 26:15 Szépség és fiatalság Pataki Ágnes először modellként vált ikonikussá a 70-es években, majd évtizedekig az egyik legismertebb arca volt a hazai reklámiparnak, többek között a Fabulon kozmetikai termékek reklámkampányainak köszönhetően. Később a filmproducerként ért el jelentős sikereket, férjével, Kovács Gáborral együtt. Nevükhöz fűződik több tucat nagyjátékfilm létrejötte az elmúlt évtizedekből. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Veiszer Alinda a december 26-án mozikba kerülő Parthenopé – Nápoly szépe kapcsán többek között arról, milyen ajtókat nyit meg a jó külső, vagy hogy a szépség és a fiatalság valóban kéz a kézben jár-e.   A Mozinet új bemutatója az Oscar-díjas A nagy szépség, az Ifjúság és Az ifjú pápa rendezője, Paolo Sorrentino legújabb alkotása. A legendákkal, érzelmekkel és élettel teli, mitikus Nápoly évezredek óta csábítja magához a hajósokat, turistákat, művészeket. A város egyik villájának tengeröblében, a vízben születik meg Parthenopé – a már újszülöttként is gyönyörű kislány Nápoly ókori nevét kapja a keresztségben. Az ő epizodikus, évtizedeken átívelő élettörténetét követve olyan helyekre és emberekhez jutunk el, ahová a hétköznapi halandók soha, saját magán áll vagy bukik, hogy mit kezd a meglesett titkokkal, ezek közelebb viszik-e a vágyott boldogságához.   „Nekem a legfrappánsabb a filmben az volt, amikor az arcát már nem vállaló letűnt díva azt mondja, hogy a szépségre ne számíts, mert a szépség 10 percig érdekes, és a következő 10 évben viszont már halálosan idegesítő. És akkor én még hozzátenném azt is, hogy a következő évtizedekben már nincs is, mert már elillant.”   Azzal kapcsolatban, hogy egy kiemelkedően szép nőt hogyan kezel a környezete, Pataki Ágnes elmondja, a jó külső megnyithat ajtókat, de az egyénen múlik, hogy mit kezd ezekkel a lehetőségekkel. Azt viszont mindenképpen érdemes szem előtt tartani, hogy a társadalom szemében a szépség nagyon hamar elillan.    „Aki szép, arról feltételezik, hogy kapható is, vagy hogy könnyebben kapható.”   Pataki szerint, aki szép, azt nem feltétlenül csak a modellszakmában érik visszaélések. Minden területen vannak olyan, hatalommal bíró emberek, akik megpróbálnak visszaélni a helyzetükkel, és akár szexuális előnyöket kicsikarni egy szép nőből. Maga is tapasztalt már hasonlót, de karakán attitűdjének köszönhetően ezeket a közeledéseket hamar rövidre tudta zárni.   „A szépséghez azért a fiatalságot is párosítják. Én úgy gondolom, hogy a szépség kortalan, és létezik 100 éves szépség is. Van egy kedvenc fotóm, amit egyszer a Paris Photo-n láttam, egy csodálatos 90 feletti, nagyon ráncos nőről, aki beégett az emlékezetembe, olyan gyönyörű volt.”   Pataki szerint a társadalom nagy része a szépséget a fiatalsággal egyértelműen párosítja, ezzel szemben ő úgy gondolja, a szépség kortalan. Nem csak külsőségeken múlik, és akár egy 100 éves ember is lehet szép. Maga is igyekszik ebben a szellemben inspirálni az embereket, de elfogadja azt is, ha valaki nem ért vele egyet.   A beszélgetésben szóba kerül még: -       Mennyire függ össze a szépség és a bullying? -       Hogyan lett Pataki Ágnesből filmproducer? -       A szépség előny, vagy hátrány a karrierben? -       Komolyan veszik a férfiak a szép nőket? -       Irigység a szép emberek életében   A Parthenopé – Nápoly szépe december 26-ától a mozikban! Előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=_EmChdw7O-A&t=2s&ab_channel=Mozinet A Mozinet hivatalos felületei: Facebook: https://www.facebook.com/mozinet Instagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmek TikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktok

2024 november 11-én a Bem Moziban tartotta meg a Száraz Novembert megalkotó Kép Pont Alapítvány a Száraz Filmklub egyik tematikus eseményét. Az És mi van Tomival? vetítését egy interaktív kerekasztal-beszélgetés követte, amin és Thuróczy Szabolcs színésszel és Kapitány-Fövény Máté addiktológússal, a film forgatókönyvírójával a Kék Pont munkatársa beszélgetett, és a közönség is tett fel kérdéseket. „Nagyjából azt mondom, hogy ez a film annyiból készült, mint a Hunyadi-film három napnyi cateringje.” Thuróczy Szabolcs a beszélgetés elején elmondta, nagyon nagy szó, hogy Till Attila És mi van Tomival? című filmje független formában elkészülhetett. A kultúrpolitika olyan irányokat vett, amiben nem jöhetnek létre olyan szerzői filmek, amik a való élettel foglalkoznak. Thuróczy a személyes környezetében is számtalan alkohollal kapcsolatos tragikus eseményt tud felsorolni, érthetetlennek tartja, hogy miért nem kaphat finanszírozást egy film, ami ezzel a témával foglalkozik. „Tillával egyetértettünk, hogy a végén legyen valami reménykeltő, hogy aki érintett vagy hozzátartozó, az tudjon mibe kapaszkodni.” Kapitány-Fövény Máté a forgatókönyvírás folyamatával kapcsolatban elmondja, ő és Till Attila rendező is reménykeltő befejezést szerettek volna adni a történetnek, több verzió is létezett, de ő mindenképp szerette volna, hogy jelezzék: az alkoholfogyasztás mindig körbevesz minket. „Szeretem az olyan hősöket, ami nem olyan, mint egy kartonpapír.” Miután egy néző megosztja a saját élményét, ami egybeesik a film legtragikusabb pontjával, Thuróczy az adott jelenetről elmondja, a karakter mélységének a felfedezése nagyon fontos volt ahhoz, hogy pontos legyen a játéka. Kapitány-Fövény elmondja, az a jelenet legalább annyira szól a hozzátartozókról, mint a függőkről. A beszélgetésben szóba kerül még:-              Miért nem diadalmenet a felépülés sem?-              Az Anonim Alkoholisták a filmben és a valóságban-              Hogyan fedjük el saját alkoholfüggőségünket?-              Hogyan éljük túl a sóvárgást? Az És mi van Tomival? már a mozikban, a Mozinet forgalmazásában!Előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=d6rJ_Q8HyM4&t=31s&ab_channel=MozinetA szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük.A Kék Pont hivatalos felületei: Facebook: https://www.facebook.com/kekpontHonlap: https://kekpont.hu/Adományos oldal: https://adomanyozas.kekpont.hu/A film hivatalos felületei:Facebook: https://www.facebook.com/esmivantomivalInstagram: https://www.instagram.com/esmivantomival/A Mozinet hivatalos felületei:Facebook: https://www.facebook.com/mozinetInstagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmekTikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktokYouTube: https://www.youtube.com/@mozinet

Radó Péter oktatáskutató, aki elsősorban az oktatás minősége, a pedagógiai innovációk és az oktatáspolitikai elemzések területén végzett kutatásairól ismert. Munkáiban a társadalmi egyenlőtlenségek és az iskolai teljesítmény közötti összefüggéseket is vizsgálja. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb epizódjában Veiszer Alinda, a már mozikban futó Fekete pont kapcsán többek között arról, milyen volt az oktatás 50 éve és ma, és hogy szükség van-e radikális reformokra.   A Mozinet új bemutatójában a Berlinből hazaköltözött tízéves Palkó (Paul Mátis) csodálkozva szemléli egy átlagos magyar iskola mindennapjait: ájuldozó gyerekek és végeláthatatlan beszédek az ünnepélyes tanévnyitón, finomfőzelék és hipós felmosóvíz jellegzetes szaga a menzán. Egyedül Juci néni (Mészöly Anna), a pályakezdő tanárnő érti őt meg igazán, aki szintén elszenvedője a házmester-kultúrában megragadt intézményi rendszernek. Szimler Bálint helyenként groteszkbe hajló, örkényi hagyományokat továbbvivő nagyjátékfilmje számos hazai producer együttműködésében, független alkotásként valósult meg.   „Olyan elképesztő tehetetlenségi ereje van azoknak a megszokott működési módoknak, hagyományoknak, rituáléknak, irányítási módszereknek, kommunikációs mintáknak, a pedagógusok és a vezetők fejében lévő gyerekképnek, hogy borzasztó nehéz ebbe a rendszerbe bármit belevinni.”   Radó szerint azóta, hogy ő maga is általános iskolába járt, nem igazán figyelhető meg fejlődés a magyar közoktatásban. A Fekete pontot nézve is saját gyermekkori szorongásai köszöntek vissza. Az iskolai dolgozók beidegződései pedig nagyon megnehezítik az oktatási rendszer fejlesztését. Ennek az első lépése az lenne, hogy az iskolák visszakapják az autonómiájukat.   „A generációváltások hatásának beszűrődése az iskolák belső világába normális körülmények között egy egyszerű folyamat, merthogy folyamatosan cserélődnek a pedagógusok, és nagyjából legalább akkora arányban vannak a fiatalok, mint amekkora arányban mondjuk a nyugdíj előtti évtizedben lévő pedagógusok.” Radó elmondja, az oktatási rendszer fejlődése normális esetben organikus módon is megtörténhetne, pusztán azért, mert egy folyamatos generációváltás zajlik a tanári körben. Jelenleg Magyarországon viszont az átlagéletkor nagyon magas a pedagógusok között, és alig érkeznek pályakezdők az iskolákba.   „Az iskolának semmi köze nincs manapság a gyerekek valóságos életéhez, mert a gyerekek legnagyobb része még ma is úgy éli meg az iskolát, hogy vége az utolsó órának, kijön az iskolából, és elkezdhet élni, akármit is jelentsen ez.”   Az iskola szerepének a relevanciája a gyerekek életében Radó szerint egyre kisebb, ennek a pozícióvesztésnek az oka pedig az, hogy nem az intézmények elég nyitottak az alternatív pedagógiára, aminek a segítségével a gyerekek értelmes módon, aktívan be tudnának kapcsolódni a saját tanulásukba.   „A mai iskolarendszerben senkinek sem jó. Tehát nem jó a pedagógusoknak, nem jó egyetlen iskolai alkalmazottnak, még a portásnak se jó, és nagyon rossz a gyerekeknek. Hogyha a szülők tényleg tudnák, hogy mit tesz az iskola a gyerekeikkel, szerintem már felgyújtották volna az összes állami iskolát, de nem tudják.”   A beszélgetésben szóba kerül még: -       A társadalom csinálja az iskolát, vagy az iskola csinálja a társadalmat? -       Hogyan függ össze a tanárok generációváltása az oktatás fejlesztésével? -       Radikális reform vagy organikus folyamatok? -       Lehetséges a személyre szabott közoktatás?   A Fekete pont már a mozikban!   Előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=WNCUvjY-mNI&t=6s&ab_channel=Mozinet Fejezetek: 01:06 Az oktatás 50 éve és ma 05:10 Társadalom, nemzettudat és iskola 09:08 Generációváltás és iskolafejlesztés 15:32 Radikális reform vagy organikus folyamatok? 19:01 Személyre szabott oktatás – lehetséges? 24:30 Etikai kérdés - Mindenki fenntartja a rendszert? A Mozinet hivatalos felületei: Facebook: https://www.facebook.com/mozinet Instagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmek TikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktok

Vincze Teréz filmkritikus és egyetemi oktató, az ELTE Filmtudomány Tanszékének munkatársa. Foglalkozik a szerzőiséggel, a kelet-ázsiai művészfilmmel, illetve a női és a feminista filmekkel. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Kovács Gellért filmkritikus a 14. Mozinet Filmnapok decemberi filmjével, a Miénk lesz a holnappal kapcsolatban többek között arról, lehet-e vicces egy feminista történet.   A január 2-án a Mozinet forgalmazásában mozikba kerülő Miénk lesz a holnap Rómában játszódik, 1946-ban. Delia nap mint nap teljesíti a lehetetlent – dolgozik otthon és munkahelyén, rendben tartja a családi fészket, foglalkozik a gyerekekkel és az idős családtagokkal, elviseli a háborút megjárt férje dühkitöréseit. A fáradhatatlan nő mindent megtesz, hogy férjhez készülő lánya ne jusson hozzá hasonló sorsra, de erőfeszítései hiábavalónak tűnnek. Egy számára címzett levél azonban szokatlanul bátor tettre készteti. A film egyik nagy kérdése, hogy lehet a női egyenjogúságról, sőt, a családon belüli erőszakról egyszerre szórakoztató, humoros és átélhető filmet készíteni.    „Mi a különbség a feminista film és a női film között. Nagyon sok mindent lehet női filmnek nevezni, például, hogyha az alkotók dominánsan nők, vagy mondjuk női főhős van benne. Feminista attól lesz, hogyha valamilyen női ügyet, vagy kifejezetten a nők életét érintő fontos témát vesz elő és arról valamilyen kritikai állítást fogalmaz meg.”   Vincze elmondja, egy film lehet női film, de ez nem teszi még automatikusan feminista filmmé is. A Miénk lesz a holnap szerinte egyértelműen feminista film, mert a nőnek a férfiak uralta patriarchátusban elfoglalt helyéről fogalmaz meg kritikát, méghozzá sajátos módon, humoros formában. A film 1946-ban játszódik ugyan, de absztrakt módon a nőket ma is érintő, globális témákat boncolgat.   Ha elmúlik bizonyos mennyiségű idő, Vincze szerint akár a traumatikus eseményekről is el lehet kezdeni absztraktabban beszélni, az ilyen módon mitizálódó történeteket pedig ezután akár humorral is lehet kezelni.   A kortárs magyar fiatal női rendezők Vincze szerint kiemelkedő minőségű filmeket készítenek mostanában. Méltatja többek között Szilágyi Zsófit, Szilágyi Fannit, Zurbó Dorottyát, Kis Hajnit. De szóba kerül Kocsis Ági és Mészáros Márta is, aki a magyar női filmtörténet egyik legfontosabb alakja, és aki még az utolsó, 2017-es filmjében is tabukat döntött.   A beszélgetésben szóba kerül még: -        Mi a különbség a feminista és a női film között? -        Készíthet férfi feminista filmet? -        Lehet közönségbarát egy feminista film?   A Miénk lesz a holnap január 2-ától a mozikban, de már decemberben országszerte megtekinthető lesz a 14. Mozinet Filmnapokon! A film előzetese: https://www.youtube.com/watch?v=ladQ5zs-u9w&t=2s&ab_channel=Mozinet FEJEZETEK 00:00 Bevezetés 01:20 Feminista vagy női film a Miénk lesz a holnap? 03:16 Neorealizmus és feminizmus a Miénk lesz a holnapban 07:43 Lehet vicces egy feminista történet? 10:53 Készíthet férfi feminista filmet? 16:05 Lehet közönségbarát egy feminista film? 24:44 Kiemelkedő magyar kortárs női rendezők A Mozinet hivatalos felületei: Facebook: https://www.facebook.com/mozinet Instagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmek TikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktok YouTube: https://www.youtube.com/@mozinet

Virág Anita Anna természetfilmes fókuszú televíziós szerkesztő. Korábban a Duna televíziónál, most az MTVA berkein belül válogat a világ természetfilmes terméséből, hogy azok tv-s adásba kerülhessenek. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Kovács Gellért Filmszerész a hamarosan mozikba kerülő Változó vadon – Az én Északom című film kapcsán többek között arról, hogyan változtak a természetfilmek az elmúlt évtizedekben, vagy hogy mennyire meghatározó téma a klímaváltozás ezekben az alkotásokban.   A Mozinet új bemutatójának alkotója és szereplője is Török Zoltán, a nagy sikerű Vadlovak – Hortobágyi mese és a Vad Magyarország készítője, aki évek óta Svédországban él párjával, két lányával és kutyájával. Rendszeres túráik során felfedezik az átalakulóban lévő vadon színes állatvilágát, és legizgalmasabb kirándulásaikhoz most a nézőket is útitársul hívják. A látványokban gazdag utazás közben lenyűgöző tájakra barangolunk, a tengertől a gleccserekig, a messzi észak vadállatainak társaságában.   „A nagy pénzek sohasem a természetfilmesekhez mennek, pedig azért ez is egy technikai sport részben. De van az a fajta magyar képesség, hogy kreativitással, ötletességgel pótolni tudják a pénz nélküliséget. Török Zoltán is Magyarországon kezdte a filmezését, el tudom képzelni, hogy ezzel a magyar jelleggel érvényesülhetett, hogy nagyon szívós és nagyon ötletes.”   Török Zoltán legújabb filmjét már Svédországban forgathatta, Virág szerint ez a tehetségén túl annak is köszönhető, hogy megvan benne a magyar (természet)filmesekre jellemző szívósság, ötletesség és kreativitás, ami segít a pénz hiányát kompenzálni.    „Az igazán komoly minőségű természetfilmeknél szinte azt lehet mondani, hogy minden egyes kép olyan, mint egy természetfotó.”   Virág szerint természetfilmből is van kiemelkedő és silány alkotás is, amiket egy egyszerű ötletre felhúzott blöffként határoz meg. Ezekkel ellentétben Török filmjeire egyszerre jellemző az, hogy vizuálisan lenyűgözőek, a fényképezés a természetfotókra emlékezet, a narráció pedig igényes, és elmesél egy kerek történetet.   „Húsz évvel ezelőtt még az egzotikus állatokat akartuk látni, hogy olyat mutasson meg, és úgy mutassa meg, amit egyébként mi hétköznapi halandók nem látunk. Most ott tart a történet, hogy a sertésekről, a birkákról, a tehenekről minden további nélkül lehet természetfilmet készíteni. Amikről 20 évvel ezelőtt fel nem merült volna, hogy főszereplője legyen egy természetfilmnek. És végtelenül érdekesek ezek a filmek.”   Virág elmondja, amióta elkezdte a szakmát, nagyot változott a természetfilmek fókusza. Míg 20 éve mindenkit csak az egzotikus állatok és tájak érdekeltek, most már tehenekről, sertésekről, birkákról készülnek filmek, és ezek a hétköznapi állatok is rendkívül érdekes témát tudnak szolgáltatni. A másik megkerülhetetlen téma a klímaváltozás, mert ma gyakorlatilag lehetetlen a természetről beszélni anélkül, hogy a globális felmelegedés hatásairól beszélnénk.   A beszélgetésben szóba kerül még: -        Mit tud Török Zoltán, amit más természetfilmes nem? -        Mitől jó vagy rossz egy természetfilm? -        Hogyan fejlődött a természetfilm az elmúlt évtizedekben? -        Hogyan jelenik meg a klímaváltozás a természetfilmekben?   A Változó vadon – Az én Északom november 14-étől a mozikban! FEJEZETEK: 00:00 Bevezetés 00:33 Virág Anita Anna, az MTVA természetfilm-felelőse 03:11 Mit tud Török Zoltán, amit más természetfilmes nem? 04:31 Mitől jó vagy rossz egy természetfilm? 08:33 A természetfilm fejlődése az elmúlt évtizedekben 13:47 Mitől lesz természetfilm moziba való? 16:14 Klímaváltozás a természetfilmekben 19:07 Több természetfilm készül ma, mint régen? A Mozinet hivatalos felületei: Facebook: https://www.facebook.com/mozinet Instagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmek TikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktok YouTube: https://www.youtube.com/@mozinet  

A beszélgetés SPOILEREKET tartalmaz! A Pánik és a Tiszta szívvel után, eddigi legszemélyesebb filmjével tér vissza a mozikba Till Attila. Az És mi van Tomival? gyógyulóban lévő alkoholbeteg hősei Budapest utcáit járják, hogy megtalálják az eltűnt társukat. Veiszer Alinda a 14. Mozinet Filmnapok premier előtti vetítése után, alkoholhoz fűződő viszonyukról, a témáról való egyre nyíltabb párbeszédről és az egymást segítő anonim közösségek fontosságáról beszélgetett Till Attila rendezővel, Thuróczy Szabolcs és Tóth Zsófia színművészekkel, valamint Gáborral, aki „régi motoros”, sok éve az AA-csoportok rendszeres látogatója. A rendező nyolc éve mondott le az alkoholról, az utóbbi években, és most az És mi van Tomival? kapcsán is nyíltan mesél a problémás időszakról, ami végül az absztinencia irányába terelte őt. „Az alkohol és én jóban vagyunk, de ez nem igaz, mert borzalmas a viszonyunk. Valójában nem gyűlölöm, sőt egy nagyon jó dolognak tartom, miközben nyolc éve egyáltalán nem iszom. Nagyon mélyre el van rakva, de azt nem gondolom, hogy ki kéne irtani a világból. Kénytelen vagyok szembesülni azzal, hogy van aki ihat, de az történetesen nem én vagyok. Az ivásnak annyi árnyalata, univerzuma van. - mondta Tilla Sanyi (Thuróczy Szabolcs) bábművész és alkoholbeteg. Pali (Polgár Tamás) liftszerelő és alkoholbeteg. Együtt keresik a haverjukat, Tomit, aki már több anonim alkoholista gyűlést kihagyott. Próbálnak józanok maradni, ami nem könnyű egy olyan országban, ahol az ivászat széles körben elfogadott napi gyakorlat. Sanyit öt éve a függősége miatt hagyta el a felesége és a lánya, azóta új életet kezdett és nem iszik, Palinak viszont elég egy kis lökés, hogy újra igyon. Tominak valószínűleg már ennyi se kell. A két barát Budapest utcáin versenyt fut az idővel, hogy megtalálják és megmentsék Tomit. Előzetes: https://youtu.be/d6rJ_Q8HyM4 És mi van Tomival? Már a mozikban! A film hivatalos felületei:Facebook: https://www.facebook.com/esmivantomivalInstagram: https://www.instagram.com/esmivantomival/A Mozinet hivatalos felületei:Facebook: https://www.facebook.com/mozinetInstagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmekTikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktokYouTube: https://www.youtube.com/@mozinet

Palya Tamás a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tanított matekot és kémiát, mielőtt elbocsátották volna 2022-ben. A kirúgásának oka az volt, hogy részt vett a pedagógusok jogaiért és a közoktatás minőségéért folytatott tüntetéseken, amelyek keretében több tanár polgári engedetlenség formájában tiltakozott az oktatási rendszer állapota ellen. Palya és társai elbocsátása nagy felháborodást váltott ki mind a tanárok, mind a szülők és diákok körében. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb epizódjában Veiszer Alinda a már mozikban futó Fekete pont kapcsán többek között arról, hogyan élte meg Palya a kirúgást, vagy hogy milyen valós történettel járult hozzá Szimler Bálint filmjének a történetéhez.   „Én sosem bántam meg a tiltakozást. Ugyanakkor meg azt látom, hogy megtörtént pénteken a kirúgásunk, és ha utána hétfőn az összes iskola bezár, akkor már rég nem itt tartanánk.”   Palya elmondja, a tiltakozást a későbbi kirúgás fényében sem bánta meg, sőt, úgy gondolja, hogy sokkal erőteljesebben és szélesebb körben kellett volna kiállnia a pedagógusoknak az őket érintő ügyekben, és ezzel komolyabb változásokat is elérhettek volna. Ehhez képest mostanra beállt egy új status quo, amit szépen lassan mindenki elfogadott.   „Most anyagilag sokkal jobban élek, ami olyan szempontból nagyon elszomorító, hogy most abból élek, hogy a magyar oktatási rendszer ilyen.”   Magántanárként helyezkedett el, ami elmondása szerint stabilabb anyagi bázist jelent, ami egyúttal szomorú látlelet is arról, amilyen állapotban az oktatási rendszerünk van. Elit iskolákból is fogad diákokat, akikről gyakran az benyomása, hogy az iskolában nem kapnak megfelelő oktatást.   „Kiesett egy ablaktábla, mire a tankerület úgy reagált, hogy adtak pénzt gittre, és ez nem vicc. Az az ablaktábla egy gyereket megölhetett volna, vagy egy felnőttet, ha ráesik. De hát ez volt a reakció, hogy akkor adnak pénzt gittre. És végül egy szülő ajánlott fel pénzt a rendes javításra.”   A Fekete pont egyik ikonikus jelenetében magától kizuhan az iskola egyik ablaka az udvarra. Palya elbüszkélkedik, hogy ezt az ötletet ő adta Szimler Bálint rendezőnek, amikor egy beszélgetésük során elmesélte neki, hogy a Kölcseyben is történt egy nagyon hasonló eset, amit végül csal szülői hozzájárulással tudtak megoldani.    A beszélgetésben szóba kerül még: -       Mi történt Palyával a kirúgása óta? -       Megérte tiltakozni? -       Mit gondol a mobiltelefonok tiltásáról az iskolákban? -       Merre tart és merre kéne tartania az oktatásnak?   A Fekete pont már a mozikban!   A magyar és külföldi díjnyertes művészfilmeket forgalmazó Mozinet Nagylátószög című műsorának célja, hogy izgalmas nézőpontokat ismertessen meg a vendégek által, akik különböző területek szakemberei. A Nagylátószög beszélgetései nem annyira a konkrét filmekről szólnak, inkább a filmekhez teremtenek kontextust – így válnak egyszerre informatív filmes és hétköznapi diskurzussá. A meghívott vendégekkel két állandó műsorvezető, Veiszer Alinda és Kovács Gellért Filmszerész beszélget. Előbbi a filmek által felvetett témákat vesézi ki közéleti szereplőkkel és szakértőkkel, utóbbi alkotókkal vagy filmkritikusokkal, filmesztétákkal bontja ki az épp aktuális film jelentésrétegeit, hátterét. Fejezetek: 00:00 Bevezetés 00:20 A kirúgás évfordulója 03:46 Megérte kiállni? 05:07 Mobiltelefon az iskolában 06:10 Hírnév és talpra állás a kirúgás után 08:09 Tanárhiány és pedagógiai módszerek a Fekete pontban  14:07 Az igazgató, mint politikai végrehajtó 18:52 Hogyan élte meg Palya Tamás a kirúgást? 22:49 A kieső ablak igaz története 24:10 Merre tart és merre kéne tartania az oktatásnak?

Dr. Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológus és addiktológus szakértő, szenvedélybetegekkel terápiás ellátásban és kutatói szinten is foglalkozik, illetve interaktív prevenciós programokat is szervez fiataloknak, ilyen például a Tudat-törő szabadulószoba. Számos publikáció és könyv szerzője a függőség témájában, köztük a Függőben - Az alkoholizmus lélektana és az Ezerarcú függőség című kötetek. Vele beszélgetett a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Veiszer Alinda az október 31-én mozikba kerülő És mi van Tomival? című film kapcsán.   A Mozinet új, Till Attila rendezésében készült bemutatójában Sanyi (Thuróczy Szabolcs) az alkoholbeteg bábművész és Pali (Polgár Tamás) az alkoholbeteg liftszerelő együtt keresik a haverjukat, Tomit, aki már több anonim alkoholista gyűlést kihagyott. Próbálnak józanok maradni, ami nem könnyű egy olyan országban, ahol az ivászat széles körben elfogadott napi gyakorlat. Sanyit öt éve a függősége miatt hagyta el a felesége és a lánya, azóta új életet kezdett és nem iszik, Palinak viszont elég egy kis lökés, hogy újra igyon. Tominak valószínűleg már ennyi se kell. A két barát Budapest utcáin versenyt fut az idővel, hogy megtalálják és megmentsék Tomit.   Kapitány-Fövény az És mi van Tomival? egyik forgatókönyvírója volt. Az írás folyamatáról elmondja, fontos volt neki egy megtartó közeg bemutatása, és a pozitív végkifejlet. Elmondása szerint a függők 90%-a nem kér segítséget, mert megbélyegzettnek érzi magát a problémája miatt. Szerinte a film alkalmas lesz arra, hogy motiválja az érintetteket a segítségkérésre.   Kapitány-Fövény nagyon káros társadalmi jelenségnek tartja azt, hogy míg az alkoholfogyasztás nagyon is bátorított tevékenység, az alkoholbetegség ezzel ellenben megbélyegzéssel jár. Ki van kövezve az út az ember előtt, hogy függővé váljon, ám amint ez megtörténik, és csökken a társadalmi az egyén haszna, a társadalom egésze hátat fordít neki és kitaszítja.   „Magyarországon is, Oroszországban is, egyébként a skandináv országokban is nagyon sok érték társul az aloholfogyasztáshoz. Mondjuk az, hogy ki férfias. Az a férfias, aki bírja a piát. Ilyen típusú összekapcsolás azért nincs minden országban. És például pont a kamasz fiúknak - akik az élbolyba tartoznak sajnos az elfogyasztott mennyiséget tekintve - egy beavatási rítussá is válik a piálás.”   Magyarország Kapitány-Fövény szerint azok közé az országok közé tartozik, ahol az alkoholfogyasztáshoz rengeteg érték társul, míg az alkoholbetegség tabu, így nincs róla megfelelő társadalmi diskurzus. Míg például a mediterrán országokban is sok alkohol fogy, de az nem egyszerre, inkább vacsora mellé egy-két pohár bor formájában, míg a teljes lerészegedés kevésbé támogatott, de tabusításról és tiltásról nincsen szó.   A beszélgetésben szóba kerül még: -       Hogyan vett részt Kapitány-Fövény Máté a forgatókönyv megírásában? -       Mik a visszaesés kiváltó okai? -       Milyen lehet az alkoholbetegek családi élete? -       Hasznos, ha közszereplők nyilvánosan vállalják függőségüket? -       Miért fontos a preventív szemlélet? -       Mire jó a száraz november?   Az És mi van Tomival? október 31-től a mozikban! Fejezetek: 00:00 Bevezetés 00:29 Hogyan vett részt Kapitány-Fövény Máté a forgatókönyv megírásában? 06:01 A visszaesés kiváltó okai 07:01 Alkoholfüggők családi élete 09:54 Az Anonim Alkoholisták közössége és a spiritualitás 14:23 Hasznos, ha közszereplők nyilvánosan vállalják függőségüket? 16:39 Alkoholfüggő nemzetek különböző jellemzői 20:44 Preventív szemlélet 23:29 A fogyasztói kultúra és a függőség viszonya 26:58 Száraz november A Mozinet hivatalos felületei: Facebook: https://www.facebook.com/mozinet Instagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmek TikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktok YouTube: https://www.youtube.com/@mozinet

Gyöngyösi Lilla újságíró, filmkritikus, a filmtekercs.hu főszerkesztője. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Kovács Gellért a Kristen Stewart főszereplésével készült Kivérző szerelem kapcsán többek között arról, hogyan lett Stewartból LMBTQ ikon. A film már elérhető a Cinegón, itt: https://cinego.hu/filmek/kiverzo-szerelem-18 A Mozinet új, morbid humorú erotikus thrillerében a visszahúzódó konditeremvezető Lou (Kristen Stewart) első látásra beleszeret Jackiebe (Katy O’Brian), a Vegasba tartó ambiciózus testépítő nőbe. A két lány szenvedélyes viszonya veszélybe kerül, amikor maguk ellen fordítják a város erőszakos kiskirályát, Lou apját (Ed Harris). „Ez biztos, hogy egy folyamat egy színésznő számára, hogy egy adott korszakban mit engedhet meg magának, vagy mennyire távolodhat el egy stúdió által előírt nőideáltól. És Christine Stewart pedig ebben ment a legtovább a megjelenését, vagy azt a szereptípust képviselve, amit ezelőtt kevesen vállaltak fel.” Azzal kapcsolatban, hogyan vált Kristen Stewart LMBTQ ikonná, Gyöngyösi Lilla elmondja, a coming outja óta a szerepvállalásaival folyton ráerősít a biszexuális identitására, és ezt önazonosan, következetesen teszi, nem csak a vásznon, hanem a való életben is. És ezzel a hiteles kiállással a fiatalabb generáció könnyen tud azonosulni. „Nekem egyébként Katherine Hepburn jutott eszembe ilyen klasszikus színésznők közül. Ő is játszott egy ilyen nagyon furcsa transzszerű karaktert még a harmincas években Sylvia Scarlett című filmben, ahol férfivá kell maszkíroznia magát, hogy elrejtőzzön, és aztán idővel elkezd azonosulni ezzel a férfi szereppel.” Kristen Stewart nem egy klasszikus nőideált képvisel kinézetét, szerepválasztásait és társadalmi kiállását tekintve sem, de Hollywood számára nem idegen dolog az aktivizmus és a queer identitás vászonra vitele sem, ilyen volt például Brigitte Bardot és Jane Fonda poltikai aktivizmusa és Katherine Hepburn egyik queer karaktere is. „Talán még mindig kevesen tudják ezt úgy csinálni, hogy önazonosnak tűnjön, és ne provokációnak, vagy egy felvett szerepnek. És pont emiatt különleges a Kristen Stewart, mert úgy tűnik, hogy neki belülről jön minden ilyen gesztusa.” Fejezetek: 00:00 Bevezetés 01:16 Hogyan lesz valakiből ikon? 03:33 Kristen Stewart és a klasszikus nőideálok 09:23 Társadalmi szerepvállalás – Stewart mint LMBTQ ikon 18:54 Meddig maradhat a csúcson Kristen Stewart? A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. A Mozinet hivatalos felületei: Facebook: https://www.facebook.com/mozinet Instagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmek TikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktok YouTube: https://www.youtube.com/@mozinet

Gőgös Zsuzsanna zoológus, különböző ismeretterjesztő előadásokkal járul hozzá a természetvédelem oktatásához, elsősorban élő állatok bemutatásával. Célja a környezettudatosságnak és a természet szeretetének az előmozdítása. Az Állati jó bemutató néven futó interaktív előadásokon óvodás és iskoláskorú gyerekek találkozhatnak testközelből különböző állatokkal, így - a tankönyvekkel szemben - valóban közelebb kerülhetnek a természethez. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Veiszer Alinda az október 17-én mozikba kerülő Rókus és Rézi megmenti az erdőt című mesefilm kapcsán többek között arról, honnan származhatnak az állatok mesei karakterei és miért szeretünk vagy iszonyodunk bizonyos állatoktól.   „Egy pici gyereknek a bagoly bölcs, és nem véletlenül mondják ezt. Ennek sokkal magasabb szintű jelentése van, amit egy gyerek szerintem sokkal jobban ért. Tehát a bagoly azért bölcs, mert átlát a sötétségen. A sötétség a butaság szimbóluma, és aki ezen átlát, az bölcs. A mesék tök jól megmutatják a lényeget, de más szinten beszélnek hozzánk.”   Gőgös Zsuzsanna az állatok mesékben megjelenő karaktereivel kapcsolatban elmondta, az előadásai során ő nem érzi feladatának, hogy ezeket lebontsa a gyerekek fejében, éppen ellenkezőleg. Szerinte ezek a mesei karakterek egy másik szinten beszélnek hozzánk az adott állatról, és arról, mi hogyan viszonyulunk hozzájuk.   „Sok esetben pont a gyerek az, aki közelebb hozza a szülőt. Volt olyan, hogy simogatták a siklót, amit azért az anyuka messziről nézett, de a végén csak odajött és megérintette, tehát ő is átlépte a határait. Én azt gondolom sokszor, hogy nem is a gyerekeket kellene nevelni, hanem őket figyelve inkább magunkat.”   Gőgös szerint a gyerekek sokkal közelebb állnak ahhoz a teljességhez, amit a természet jelent, és ezt érdemes tőlük megtanulni. Az előadásokon gyakran a szülők azok, akik iszonyodnak bizonyos állatoktól, és a gyerekek segítenek nekik közelebb kerülni hozzájuk.   „Alapvetően egy pici gyereknek, születéstől 7-8 éves koráig azt kellene megtapasztalnia, hogy hátát süti a nap, és kergeti a bogarat a fűben. Tehát az összes érzékszervén keresztül kellene azt a mindenséget megtapasztalni, ami körülötte van. De ehhez képest mi történik egy gyerekkel? Három éves korától már gyakorlatilag neonfényben ül és műanyag padlón játszik.”   A természet közelségének megtapasztalása Gőgös szerint elengedhetetlen ahhoz, hogy környezettudatos felnőtteket neveljünk belőlük. Nem lehet úgy, tantermekben tanítani őket a természetről, hogy az érzékszerveiken keresztüli kapcsolódást aligha élték át.   A beszélgetésben szóba kerül még: -        Honnan származhatnak az állatok mesei karakterei? -        Át tudják adni a szülők az állatfóbiájukat a gyerekeknek? -        Hogyan lehet oktatni a természet szeretetét? -        Miben más a környezetvédelem mint a természet szeretete?   A Rókus és Rézi megmenti az erdőt október 17-től a mozikban!    Fejezetek 00:36 Állatok mesei karakterei és valós tulajdonságai 06:57 Gyerekek nevelése valódi állatokkal 09:51 Állat-sztereotípiák - miért szeretünk és utálunk bizonyos állatokat? 12:57 Átadjuk a fóbiáinkat a gyerekeinknek? 14:26 Lehet oktatni a természet szeretetét? 17:54 A gyerekek figyelme és az állatok 22:01 A természet szeretete vagy környezetvédelem? A Mozinet hivatalos felületei: Facebook: https://www.facebook.com/mozinet Instagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmek TikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktok YouTube: https://www.youtube.com/@mozinet

2024. szeptember 21-én a Mozinet szervezésében létrejött egy különleges Fekete pont vetítés a Dr. Mező Ferenc Általános Iskolában, a forgatás eredeti helyszínén, a tornateremben felállított mozivásznon. A vetítés utáni közönségtalálkozón Veiszer Alinda kérdezte Szimler Bálintot, a film rendezőjét és Gyurkó Szilviát, a Hintalovon Alapítvány gyermekjogi szakértőjét és aktivistát, többek között arról, mennyire hitelesek a filmben látott helyzetek. Gyurkó Szilvia: „A film pontosan ábrázolja azt, ahogy elcsúsznak igények, szükségletek, figyelmek, hogy milyen könnyű kipörögni ebből a rendszerből, ahogyan nem szolidárisak egymással ennek az ökoszisztémának a szereplői. De hogy mégis úgy tudja nézni az ember, hogy nem az jut eszébe a végén, hogy az egészet föl kéne robbantani és behinteni sóval, hanem az, hogy ha ez tényleg így van, akkor csináljunk valamit.” Gyurkó Szilvia azt méltatta a Fekete pontban, hogy nagyon pontosan fogalmaz, és rámutat a közoktatás azon problémás pontjaira, amikkel mindenképpen foglalkozni kellene. Ilyen például az iskolai abúzus kérdése: Gyurkó kiemelte, hogy a statisztikák szerint az általános iskolába járó gyerekek 70%-a, és a középiskolába járók 40%-a él át valamifajta bántalmazást vagy abúzust az iskolában.  Az iskolákban nem csak a fizikai, de a lelki bántalmazást sem vizsgálják ki rendesen, ami azt jelenti, hogy az ún. fekete pedagógiával kapcsolatban továbbra sem vagyunk elég éberek. Szimler Bálint: „Kilenc évesen jöttem haza Amerikából, harmadikos koromig kint éltem, úgyhogy egy elég erős alapot hoztam haza magammal, magabiztosság vagy legalábbis egészséges önértékelés terén, és tulajdonképpen ez adott lehetőséget nekem arra, hogy kívülről lássam, hogy mennyire abszurd dolgok történnek. Én a lázadás irányába menekültem. Talán pont emiatt a hazahozott magabiztosság miatt tudtam kiállni magamért, és visszapofázni, szemtelennek lenni.” Szimler az amerikai közoktatásból érkezett haza egy magyar általános iskolába, ahol a filmbeli Palkóhoz hasonlóan valamelyest külső szemmel tudta megfigyelni a filmhez hasonló abszurd helyzeteket. Sok év után a középiskolában tapasztalta itthon először, hogy egy tanár megkérdezte tőle, hogy mit gondol, kíváncsi volt rá, emberként kezelte. „A lényeg az volt, hogy a film valamilyen módon tükröt mutasson nekünk, és ne a film szereplőitől várjuk el azt, hogy ők megoldják ezeket a helyzeteket, és aztán könnyebben menjünk ki a moziból. Hanem a valóságban a saját, egyéni felelősségünket keressük benne. Ha az öncenzúra megszűnne, már az egy nagy előrelépés lenne.” A film célja Szimler szerint nem az volt, hogy megoldásokat kínáljon, hanem az, hogy elindítson az emberekben egy önvizsgálatot a látottakkal kapcsolatban. Ezért a filmben bemutatott tehetetlenséget kifejezetten idegesítőnek szánta, hogy gondolkodásra sarkallja a nézőit arról a csendkultúráról, amit az iskolában betanítanak nekünk. A beszélgetésen szóba került még: - Létezik még fizikai bántalmazás az iskolában? - Mi az a fekete pedagógia? - Miért hiányzik a szolidaritás a közoktatás rendszeréből? - Miért nem feltétlenül célravezető a hatékonyság a pedagógiában? - Hogyan vezette Szimler az amatőr színészeit? - Mennyiben feladata a művészetnek kritikát megfogalmazni? A Fekete pont már a mozikban! A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük! A film hivatalos felületei: Facebook: https://www.facebook.com/fekete.pont.mozifilm Instagram: https://www.instagram.com/fekete_pont_film/ A Mozinet hivatalos felületei: Facebook: https://www.facebook.com/mozinet Instagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmek TikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktok YouTube: https://www.youtube.com/@mozinet

"Azon nevetünk, hogy rossz nekünk" Rainer-Micsinyei Nóra színésznő, humorista és stand-up előadó, számos filmben és színházi előadásban szerepelt. Az ironikus humorú online közéleti szkeccsműsor, a Magyarország Kedvenc Műsora egyik szereplője. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Veiszer Alinda a már mozikban futó Fekete pont kapcsán a humor szorongásoldó vagy éppen problémafelvető hatásáról. A Mozinet új bemutatójában a Berlinből hazaköltözött tízéves Palkó (Paul Mátis) csodálkozva szemléli egy átlagos magyar iskola mindennapjait: ájuldozó gyerekek és végeláthatatlan beszédek az ünnepélyes tanévnyitón, finomfőzelék és hipós felmosóvíz jellegzetes szaga a menzán. Egyedül Juci néni (Mészöly Anna), a pályakezdő tanárnő érti őt meg igazán, aki szintén elszenvedője a házmester-kultúrában megragadt intézményi rendszernek. Szimler Bálint helyenként groteszkbe hajló, örkényi hagyományokat továbbvivő nagyjátékfilmje számos hazai producer együttműködésében, független alkotásként valósult meg. „Szerintem azért is nagyon jó ez a film, mert bárki nézi meg, közben az első képtől azonnal elindul a saját mozija, a saját élményei, jönnek a különböző érzések gyomortájon.” A film nézése közben átélt érzéseivel kapcsolatban Rainer-Micsinyei elmondta, számára a trauamatikus gyerekkori élményeken való nevetés felszabadítóan hatott. Maga is hasonlóan használja a humort, olyan dolgokat mond ki a segítségével, amik sok esetben tabunak számítanak. „Nagyon a vérünkben van szerintem, hogy van, amiről nem szabad beszélni, mert veszélyes lehet, hogy mi lesz a következménye, de a humor ezeket kimondja, kimondhatja és feloldhatja.” A humorhoz fűződő viszonyával kapcsolatban Rainer-Micsinyei kiemeli, hogy ha egy problémában csak a keserűséget látja, azt mérgezőnek tartja, előadóként ezért is él sokszor az ironikus humor eszközével. Szerinte, ha valamit ilyen keretek között mondunk ki, annak a társadalomban felgyülemlett szorongást feloldó hatása is lehet. „A magyar társadalomban szeretünk azon nevetni, hogy nekünk rossz.” Rainer-Micsinyei szerint a jellegzetes magyar humor kifejlődésének történelmi okai is vannak, szerinte nagy gyakorlatot szereztünk abban, hogy bántalmazó kapcsolatban éljünk együtt az aktuális hatalommal, az ezzel való megbirkózás egyik eszközévé pedig a keserédes humor vált. A Fekete pont már a mozikban! A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. Fejezetek: 00:42 Tanári túlkapások 30 éve és ma 03:36 Meghatározó pedagógusok 05:56 Szorongató iskolai élmények 07:45 Nevetés a traumákon 09:01 A sírva vigadás társadalma 16:24 Feketelisták - A közéleti humor kockázata 20:40 Célt ér a humor ma Magyarországon? 21:51 Szamizdat alkotások  A Mozinet hivatalos felületei: Facebook: https://www.facebook.com/mozinet Instagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmek TikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktok YouTube: https://www.youtube.com/@mozinet

Pápai Zsolt filmesztéta, az ELTE oktatója, fő érdeklődési területe a hatvanas-hetvenes évek hollywoodi reneszánsz időszaka, aminek kiemelkedő alakja volt Francis Ford Coppola. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög új adásában Kovács Gellért a már mozikban futó Megalopolisz kapcsán többek között arról, miért tekinthető önvallomásnak és búcsúfilmnek is Coppola legújabb alkotása. A keresztapa-trilógia és az Apokalipszis most rendezője négy évtizeden át hiába győzködte a hollywoodi stúdiókat, hogy finanszírozzák grandiózus tervét. Végül személyes vagyonának jelentős részét feláldozva valósította meg karrierjének legnagyszabásúbb filmjét. A Mozinet új bemutatójának, a Megalopolisznak a jövőképében Új Róma városának fényűző, hatalmas felhőkarcolói között komoly ellentétek feszülnek. Az ambiciózus és vizionárius építész, Cesar Catilina (a kétszeres Oscar-jelölt Adam Driver) progresszív gondolkodásával szemben áll Franklyn Cicero polgármester (Giancarlo Esposito) hatalmi beágyazottsága és kapzsiságtól hajtott játszmái. A kettejük közötti konfliktust tovább hevíti Cesar kapcsolata a polgármester lányával, aki számára a tét nemcsak a város jövője, hanem szerelme és családja is. „Teljesen mindegy, hogy egy film miről szól, hogy hol és mennyi pénzből készül. Egyetlen döntő szempont van, amitől egy film jó vagy rossz: jó a ritmusa, vagy nem jó a ritmusa. Ebben az értelemben a Sátántangónak, ami hét és fél órás, ugyanolyan perfekt a ritmusa, mint a Légy című filmnek, ami meg két perces.” A Coppola-életmű Pápai szerint nagyon egyenetlen, a filmek minőségét tekintve. Két tökéletes mestermű, A keresztapa és az Apokalipszis most után soha nem tudott nagy filmeket létrehozni, cserébe annál több átlagon aluli munkát adott ki a kezei közül. „Én valami hasonlót látok a Megalopolisz vállalása és az Apokalipszis most vállalása között. Csak az Apokalipszis most úgy készült, hogy még ott volt az a korszak, amelyben lehetett művészfilmes gondolkozással filmet készíteni. Amikor a Megalopoliszt elkészíti a Coppola, akkor már nincsen. A hollywoodi reneszánszon már 45 évvel túl vagyunk. A napjaink filmkultúrájában egy filozofikus és művészfilmes igényű látványfilmet elkészíteni egy nagyon kockázatos vállalkozás.” Pápai szerint Coppola a Megalapolisszal gyakorlatilag ugyanazt akarja megcsinálni, mint 45 évvel ezelőtt az Apokalipszis mosttal. Mindkettő egy filozofikus és művészfilmes igényű látványfilm, csak a mai mainstream filmkultúra nem teszi lehetővé egy ilyen film létrejöttét. „Az Adam Driver alakította Cesar Catilina nevű főszereplő a film közepén nagyon delírált állapotban folyamatosan ugyanazt a mondatot hajtogatja, ami a következőképpen szól: „Amikor az ismeretlenbe ugrik az ember, azzal bizonyítja a szabadságát.” És nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ez a mondat gyakorlatilag Coppolának az önvallomása.” A Megalopolisz főszereplője, Cesar Catilina Pápai szerint egyértelműen Coppola alterego-hőse. Az idézett mondata tükrözi Coppola rendezői hitvallását, aki azért ugrott fejest ebbe a közel lehetetlen vállalkozásba, mert ezzel is demonstrálni akarja az alkotói függetlenségét és szabadságát. 00:00 Bevezetés 01:18 Coppola életművének magasságai és mélységei 06:35 A keresztapa a világ egyik legjobb filmje 09:44 Filmtörténeti klímaváltozás – az Apokalipszis mosttól a Megalopoliszig 15:08 A Megalopolisz, mint önvallomás és önironikus búcsúfilm A Mozinet hivatalos felületei: Facebook: https://www.facebook.com/mozinet Instagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmek TikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktok YouTube: https://www.youtube.com/@mozinet

Az augusztus elején startolt crowdfunding gyűjtés egy nap alatt elérte a kiírt összeget, így elkészülhetett Szimler Bálint nagyjátékfilmjének, a Fekete pontnak 35 mm-es kópiája, hála a közösség összefogásának. Szeptember 4-én premier előtt láthatták a támogatók a kópia első vetítését, utána pedig Ács Dániel, a 444 újságírója beszélgetett Szimler Bálint rendezővel, Osváth Gábor producerrel, Mészöly Anna színésznővel és Fátyol Hermina casting directorral.  A Mozinet új bemutatójában a Berlinből hazaköltözött tízéves Palkó (Paul Mátis) csodálkozva szemléli egy átlagos magyar iskola mindennapjait: ájuldozó gyerekek és végeláthatatlan beszédek az ünnepélyes tanévnyitón, finomfőzelék és hipós felmosóvíz jellegzetes szaga a menzán. Egyedül Juci néni (Mészöly Anna), a pályakezdő tanárnő érti őt meg igazán, aki szintén elszenvedője a házmester-kultúrában megragadt intézményi rendszernek. Szimler Bálint helyenként groteszkbe hajló, örkényi hagyományokat továbbvivő nagyjátékfilmje számos hazai producer együttműködésében, független alkotásként valósult meg. A beszélgetésen Szimler elmondta, nem gondolta, hogy egy rendszerkritikus film ma átmehet a Nemzeti Filmintézet szűrőjén, és nem is akart pályázni, ezért már eleve úgy állt neki a forgatókönyv megírásának, hogy erre nagyon limitált büdzsé fog csak rendelkezésre állni. Osváth Gábor: „A finanszírozás egy fél éven át tartó riadólánc volt igazából. A gond az, hogy amikor kitaláltuk és megegyeztünk, hogy mennyi pénzből forgatjuk le, az mondjuk az egyötöde volt annak, mint amibe végül került a film.” Osváth a finanszírozással kapcsolatban elmesélte, hogy ritkaságszámba menő produceri összefogásra volt szükség, hogy a film létrejöhessen, és így sem úszta meg pánikhelyzetek nélkül, mert a film a forgatás előrehaladtával fokozatosan egyre drágult, különösképpen, amikor képbe került a 16 mm-es analóg nyersanyag. Szimler Bálint: „Nem akartuk a gyerekeket körbevenni eszközökkel, lámpákkal, statívokkal, és tulajdonképpen a 16-osnak a formátuma és a textúrája rögtön ad egy képi világot vagy egy vizualitást ennek az egésznek, így meg tudtunk teremteni egy olyan szituációt, ami természetes tudott maradni.” Szimler szerint a nyersanyag vizualitása tette lehetővé, hogy nem volt szükség lámpákra, ami a gyerekszereplőknek is jól jött, mert nem statívok között kellett természetesnek maradniuk. Fátyol Hermina: „Igazából az volt a szempont, hogy hiteles és új arcok legyenek, tehát ne azok a színészek, akiket folyamatosan látunk minden magyar filmben. Nem az volt az elsődleges szempont, hogy profi, vagy nem profi.” Fátyol szerint nem az volt a legfőbb szempont, hogy valakinek van-e már színészi tapasztalata, vagy nem. Fontosabb volt az, hogy hitelesen tudja képviselni a karakterét, és nem egy sokszor, sok filmben megfordult, felismerhető arc. Ezért minden gyerek külön casting folyamaton esett át, ami több száz gyerekszereplő esetén komoly kihívás volt.  Mészöly Anna: „Hát, volt egy forgatókönyv, a forgatás előtti héten mutatta meg nekem a Bálint, de nem használtuk, nem igazán. Improvizáltunk.” Mészöly a színészvezetéssel kapcsolatban elmondta, Szimler mutatott neki egy forgatókönyvet ugyan, de az csak sorvezető volt, a dialógusokat leginkább improvizáltak. Szimler kiemelte, hogy pont emiatt volt nagy segítség számára Mészöly színészi hozzáállása, mert a jelenetek során ő is segített gesztusokkal terelni a gyerekek játékát a jelenetnek megfelelő irányba. A beszélgetésen szóba került még: Milyen személyes élményekből táplálkozik a film? Honnan sikerült összeszedni a rengeteg amatőr szereplőt? Milyen lehetőségei vannak egy független film elkészítésének? Mennyire értelmezhető a Fekete pont küldöfldön? Mi a színdarab-jelenet jelentősége Szimler szerint? Milyen véletlennek köszönhető a film utolsó jelenete? A Fekete pont már a mozikban! A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük.